Megbénult az ujja, zeneszerző lett

A 19. század egyik legnagyobb német romantikus zeneköltője Robert Schumann 1810-ben született Zwickauban és 1856-ban, július 29.-én távozott az élők sorából. Halálának évfordulóján emlékezzünk a remek zeneszerzőre..

Apja könyvkereskedő volt, a család sokoldalú humán érdeklődése a gyermekben — a zenei tehetség mellett — elmélyült irodalmi, filológiai hajlam formájában mutatkozott meg. Tizenhat éves korában azonban pályát kellett választania, mivel apja elhunyt, és ez a pálya — anyja kívánságára — a joghoz, nem a művészethez kötötte. Lipcsében járt egyetemre, ugyanitt azonban zenét is tanult Friedrich Wieck-nél, a jeles zenepedagógusnál, akinek muzikális tehetséggel megáldott leányát, Clarát egy életre szólóan párjául választotta.

A harmincas évek elején végleg a muzsikus pálya mellett döntött, de zongoraművészi karrierjét — egy szerencsétlen technikai gyakorlat következtében megbénult ujja miatt — a zeneszerzői pályával cserélte fel. Ugyanekkor, mint zeneíró is a nyilvánosság elé lépett, és megalapította a mindmáig egyik legtekintélyesebb európai zenei szaklapot, a Neue Zeitschrift für Musik-ot, amelynek hasábjain olyan fiatal tehetségeket mutatott be a közönségnek, mint Chopin és Brahms, és olyan addig ismeretlen remekműveket, mint Schubert „nagy” C-dúr szimfóniája.

Ideggyógyintézetben fejezte be

A negyvenes évek elején végre magánélete is rendeződött, sikerült elnyernie Clara Wieck kezét. Eddig írt nagyszerű zongoraművei mellett helyet kapott életművében a dal műfaja is, amelyet mint Schubert méltó társa képvisel a zene történetében. Rövidesen áttért a szimfonikus művek komponálására, majd a kamarazenére, utóbb oratóriumot (Az Éden és a Péri, 1843) és operát (Genovéva 1848) is írt.

Lipcsét 1844-ben  elhagyta, és Drezdába költözött, előzőleg azonban hangversenykörutat tett Oroszországban. Ekkoriban mutatkoztak rajta végzetes betegsége, az elmebaj jelei. 1850-ben Düsseldorfban vállalt városi karmesteri állást, élete utolsó két esztendejét azonban már az endenichi ideggyógyintézetben töltötte. 1956. július 29-én hunyt el.

Míg a korabeli német irodalom, a ún. romantikus iskola lényegében szemben áll a francia forradalom vívmányaival, Schubert a romantika művészi szabadságát haladó humanista elvek szolgálatába állítja. Esztétikai alapelve a művészet és az élet elválaszthatatlan egységébe vetett hite. Európai jellegű új német zenéért küzd a német filiszterség ellenében. Minden újért, jóért kiáll, tántoríthatatlanul bírálja a középszerűt, kitartóan harcol a kritika tisztaságáért, eszmeiségéért, újból és újból emlékezteti kortársait az idők szavára: "Küldjetek fényt az emberi szívek mélyébe!" Ez művészi hitvallása.

Művészi útjának tragédiája abban áll, hogy életművének legkevésbé tervezett első 10-12 éve zseniálisan sikerült és halhatatlan lett. Viszont érett férfikorának megalapozott, megtervezett, tudatos törekvése az új. ideák, a drámai zene felé mindig csak törekvés maradt és remekművekben nem teljesedett ki. Ez talán összefüggésben áll egyre súlyosbodó és élete végén a teljes szellemi elboruláshoz vezető betegségével is. De egészen bizonyosan összefüggésben áll saját művésztermészetének, tehetségének félreértésével.

Megőrizte a klasszikus hagyományokat

Schumann, a publicista, az esztéta meghallotta az 1845-50-es esztendők szavát, amelyek drámát követeltek Németország művészeitől, de ennek a drámai zenének a megteremtése nem az ő történelmi feladata volt. Amit mint lírikus elmondhatott a zongoradarabokban és dalokban, amire örökifjú lelkesedése, diákos hevülése inspirálta legjobb kamarazenei műveiben és egy-egy szimfónia tételében, az az ő hangja lett a 19.század romantikus hangversenyében.

Többi műve is tele van tehetséggel, szépséggel, ám ezekben nem tudta teljesen megtalálni önmagát. Életműve a 19.századi német romantikus zenében központi helyet foglal el. Schubert és Mendelssohn örököse, Brahms stílusának, hangjának előkészítője és forrása. A maga idején, Weber, Mendelssohn után a német romantikus zene nagy úttörője, forradalmár, teljes életműve mégis a német zenei romantika konzervatívabb, a klasszikus hagyományok megőrzésére is vállalkozó irányzatához tartozik.

Ajánljuk! Ünnepel Magyarország legőrűltebb zenésze

- zene.hu -

[2010.07.29.]