Csodás Szimfónia - Sarah Brightman élőben Bécsből

Jártál már olyan katedrálisban, ahol több száz gyertya fénye játszott keringőt a mai fénytechnikával karöltve; ahol egy gyönyörű női hang töltötte be az egész épületet a 450 láb magas tornyoktól egészen III. Frigyes császár kriptájáig?

Ha még nem, most megteheted. Sarah Brightman ugyanis tavaly januárban adott koncertet a bécsi Stephansdome-ban. A kívülről impozáns, igényesen díszített album belülről is hozza a külcsín szemrevaló minőségét, hiszen a koncert dvd-változata mellett a Symphony című album is helyet kapott a kiadásban.

A booklet habár csak pár oldalas, mégis ugyanúgy érezhetőek rajta azok a hangulati elemek, amelyek körbelengik a nagyszabású koncertet. Ahogy belehallgattam a dalokba, rögtön elbűvölt azok tisztasága, Sarah kedvesen csillogó, magas hangja. A dallistán észrevehető, hogy a címek különböző nyelveken íródtak, valamint az is szembetűnő volt, hogy több duettet is fogunk hallani. Ismert sanzonok mellett népszerű musicalekből is hallhatunk dalokat. Minden duettben híres énekesek lesznek Sarah partnerei: Alessandro Safina, Fernando Lima, Chris Thompson. Az egyszemélyes dalok mellett nagyszerű többletet jelentenek ezek a páros éneklések.

A dvd behelyezése után egy igényes menüből indíthatjuk el a koncertfelvételt, amely nagyon jól fényképezett, valamint a közönség sem zavar bele az előadásba, hiszen szinte „látószögön” kívül esnek és bár őket is látjuk időnként, mégsem zavaró. Ugyanez mondható el az ovációjukról is. A menüből külön-külön is elindíthatjuk a dalokat, valamint innen érhetjük el az extrákat is, amelyek között interjúkat találunk magával az énekesnővel, megnézhetjük a helyszínről szóló videókat és interjúkat, valamint egy képgalériát is láthatunk zenei aláfestéssel. A koncertet élvezhetjük sztereóban és 5.1-ben is. A kép tiszta, a vágások kitűnőek, látszik, hogy igényesen szerkesztették a dvd anyagát.

Az audio cd ugyanezen számokat sorakoztatja fel, bevezetésként a Pie Jesu magasztos jellege vezeti fel az albumot, vonósokkal, orgonával és a kiváló vegyeskarral támogatva. Ezt követi a Fleur du Mal, amelyet magyarra leginkább Baudelaire után a Romlás Virágainak fordíthatnánk. Ez a szám lendületes, erőteljes és világias, ugyanakkor fülbemászó, azonnal énekelhető. Itt is szerepel a kórus, valamint dobok és elektromos gitár is kíséri az énekesnőt a szimfónikus zenekar mellett, természetesen. Harmadikként szerepel a címadó dal, amely a legjobb alkalmat kínálja Sarah-nak, hogy kiengedje a hangját ebben a gyengéd és lírai hangvételű szerzeményben.

Kissé szomorkásabb hangulatot áraszt a vonósokkal aláfestett Sanvean, majd elérkezünk az első duetthez Alessandro Safinával a Canto Della Terra című számban. Igazán varázslatos duett, talán az album legjobbja. Szerencsére a duettezés még nem ért véget, a következő Sarai qui című dalban ismét együtt énekelnek, és habár a duett nehéz műfaj, mindketten könnyedén veszik az akadályt és csodálatosan énekelnek. A hetedik Attesa az operák hangzását követi, majd az I Will Be With You ismét a páros éneklést hívja életre, ezúttal Chris Thompsonnal. A vonós részleg hangsúlyos, tökéletesen kíséri a partnerek hangját.

A lassabb vizeken továbbevezve meghallgathatjuk a Storia d’Amorét, majd Fernando Lima kapcsolódik be a Pasión című, valóban szenvedélyes dalba, amely a címéhez méltóan magával ragadó, elsöprő erejű, mint maga a szerelem. A tizenegyedik Running kezdő akkordjaiban fúvósok szólalnak meg, majd csatlakoznak az ütősök is, melyek egy pillanatig a Muszorgszkij-féle Egy kiállítás képei című alkotásra emlékeztetnek.

Kisvártatva megszólal Sarah kedves hangja is, amely rögtön elbűvöl minket. A rengeteg kísérettől válik igazán merésszé a dal, hiszen amikor egy katedrálist ennyi világias szépséggel felruháznak, az nagyon izgalmas tud lenni. A Let it Rain lírai hangvételét követően az operaház fantomjának híres betétdalát halljuk, majd a közismert szférát meglovagolva a Time To Say Goodbye kerül reflektorfénybe.

Sarah Brightman igazán nagyszerű, hogy egyedül is képes volt ezt így előadni. Eddig is bizonyított, de a következő Ave Maria-val még magasabbra kerül a mérce. Egyszerűen meseszép. Extraként az audio cd-n találunk még egy plusz dalt is, a Vide Cor Meum-ot, amelyet egy nagyon szép lezárásnak is tekinthetünk nyugodtabb, lassabb hangvétele miatt, valamint azért, mert összefoglalja mindazokat a kellemes hangokat és érzéseket, amelyeket a lemez meghallgatása során átéltünk.

Tartalmas, izgalmas és érzelmekkel átitatott albumot hallhattunk és láthattunk Sarah Brightman szépen csengő hangjával, a Stephansdome mesés hangulatával és mindazokkal a zenészekkel, akik életre keltették a Symphony egyedi hangzásvilágát úgy vizuálisan mint ahogyan képek nélkül is, csupán hangokkal.

-György-

[2009.05.05.]