Sikeres volt az első Beat randevú

Ha valaki azt állítja, hogy a hatvanas évek lelkes beat-rajongóit nem lehet kimozdítani lakásukból, mert begubóznak televíziójuk elé, ki kell, hogy jelentsük: az illető nagyot téved. Ehhez persze szükségeltetik négy korabeli beat-zenekar, valamint egy stáb, aki színpadra állítja a veterán muzsikusokból álló formációkat, és máris teltházas Beat randevúról beszélhetünk a MOM színháztermében.

Annak ellenére, hogy a négy fellépő beat-banda külön-külön és együttvéve őskövületnek minősül, ez sem rajtuk, sem a közönségen nem látszott. Mintha nem is telt volna el röpke negyven-negyvenöt esztendő az Anonymus, a Nevada, a Liversing és az Echo aktív korszaka, valamint a június 12-i múltidéző nosztalgia (?) koncert között. Zoltán János és Róna Pici Roland műsorvezető páros segít eligazodni a hatvanas évek zenei útvesztőjében, bőven szemezgetve saját, ifjúkori emlékeikből.

Az Anonymus és a Nevada az egykori klubok világába vezet vissza, ahol annak idején, a szórakozni vágyó fiatal néhány forint belépő leszurkolása után birtokba vehette a táncparkettet, illetve egy üveg Kőbányai Világos sör társaságában a színpad előtt ácsorogva szívhatta magába a Shadows, a Dave Clark Five, vagy a Them slágerlistás dalait.

E jeles előadók legjellemzőbb darabjai köszönnek most vissza az anonim csapat interpretálásában. Mintha csak Eric Burdont hallanánk, a frontember, Novák András (Öcsi) úgy nyomja az Animals klasszikusokat. Ha mindez nem lenne elég, hát itt van vendégnek egy csinos hölgy, aki ráadásul még fiatal is; ő nem más, mint a billentyűs Singer András (ahogyan ő fogalmaz) unokájának anyukája. Fel is csendül Millie Small - My Boy Lollipopja, legnagyobb gyönyörűségünkre. Hajdú István egyenesen Svédországból és az opera világából érkezett vendégnek az Anonymushoz, magával hozva Tom Jones Delilah világslágerét, igaz kissé belcanto előadásmódban.

A Nevada, az egyik alapító Kubicsek György személyében állandó szaxofonossal áll színpadra, testvére Sándor, a basszusgitárral gyürkőzik. Jakab László dobos, hangszere mellől az éneklésre is vállalkozik, és nem is rosszul; döntő többségét vállalta a Monkees, Van Morrison, Beatles, Spencer Davies Group, Manfred Mann stb. nótákból álló repertoárnak, persze hathatós vokál segítséggel.

Magyarország első számú progresszív bandája, a Liversing viszonylag hamar feladta a kilátástalannak tűnő harcot a szocialista kultúrhatalommal. A Beat randevúra nagyjából az első felállás legénysége érkezett, már aki hadra foghatónak bizonyult. Szabó Lajos gitáros már egy földöntúli világ zenekarában pengeti a hathúrost (róla meg is emlékezett az őt helyettesítő, Old boysos Kelemen András), Varga László basszusgitárost ezen az estén Kálóczy Egon pótolta. Hanka Péter szólógitáros lépett az egykor fantasztikus tehetségű Szendrődy Zsolt helyére, aki szinte életét tette a Liversingre. Ugyanis huszonöt éve tartó mentális és fizikai állapota folytán – sajnos - képtelen a színpadi munkára.

Egykori zenésztársai, barátai ennek ellenére úgy döntöttek, hogy a kiemelkedő tehetségű gitáros legalább két nóta erejéig részesülhessen valamennyire a reunion atmoszférájából; egy színpadra állított széken ülve, ha nem is a legendás Hagström gitáron, de megkeresi a Them együttes Glória, illetve a Yardbirds Nazz Are Blue tételeinek akkordjait. Pataki László kezeli a billentyűket, méghozzá a Syriusból megszokott virtuóz módon, míg Túri Árpi tolmácsolja a régi nagy beat- és blues darabokat. A ritmusokról és a tempóról a Liversing fenegyereke, Homonnay Zsombor gondoskodik. Ami itt látható, negyven év után, minden hibájával és összes erényével - valóságos csoda.

Az Echo zenekar annyiban vethető össze az előtte fellépővel, hogy nagyjából egyidőben hagyott fel az aktív színpadi élettel, és szintén nem az eredeti felállásban érkezik. Varannai István kb. a műsor felénél veszi át a mikrofont Lantos Kata énekesnőtől, aki valamilyen okból kifolyólag addig helyettesíti. Az Egy cserép kaktusz, mint saját szám, a Bee Gees világsláger Words, a Menj, valamint legnagyobb slágerük, a Gondolsz- e majd rám? valamennyiünket meggyőznek, hogy az Echo billentyűs-frontemberének hangján nem fogott az idő.

Ma is tiszta és erőteljes, ugyanakkor lágy, simogató. A sok andalító melódia után (egyik) ráadásként a Rolling Stones 66-os út bluesa szól, de úgy tűnik, a slágerlistás Gondolsz- e majd rám? még kétszer egymás után belefér.

Azon az estén, a MOM színháztermébe egy kicsit visszatértek azok az ezerszer áldott, és ezerszer átkozott hatvanas évek.

Az esemény előtt interjút közöltünk az Beat randevú főszervezőjével. Tudj meg többet a sikeres esemény hátteréről ITT.

-Hegedűs István-

[2009.06.18.]