Sár és hőség, avagy két nap a Volton - képekben

Beszámoló a Volt Fesztivál csütörtöki és pénteki napjáról.

Fel lehetne venni a népies megfigyelések közé, hogy "amikor fiatalok gyűlnek ezer számra a Lővér kemping környékén, biztos eső várható". Mert hogy olyan Voltra senki sem emlékszik, mikor ne esett volna.

Aki hozzám hasonlóan nem a nulladik nap, vagy az első nap délelőttjén érkezett meg Sopronba, az jól megszívta a parkolással, ugyanis a kijelölt parkoló bejáratához pillanatok alatt kikerült a megtelt tábla és attól kezdve senkit sem engedtek be. Ennek örömére a kempinghez vezető úton néhány kilométeres sor alakult ki és mindenki elkezdett oda parkolni, ahova csak tudott: árokba, szőlőbe, bodzabokorba, cseresznyefa alá...stb. A parkoló kiterjesztésének állítólag környezetvédelmi akadályai voltak: jöttek a zöldek, kerítettek és megmondták, hogy hova nem lehet állni. Biztos igazuk volt.... 

Azért még két kocsi közé bekommandóztam magam és végre elindulhattam befelé. Megérkezéskor éppen a Csík zenekar fejezte be a nagyszínpados produkcióját, a gyors területfelmérés után a gyors folyadékpótlás következett, persze szigorúan egészségügyi szempontból. És el is érkeztünk az első nagy választáshoz: Sárga Zsiguli a Nagyszínpadon vagy Csángó Boogie egy kisebben? Nem kellett sokat gondolkodni, a Kerekes Bandet már régóta meg akartam nézni élőben, úgyhogy a kisebb színpad felé vettem az irányt.

Az egyik legjobb dolog a Volton, hogy nagyon könnyen bejárható: az ember lép kettőt és máris a Lővér Kemping másik felén van. Pillanatok alatt a Kerekes Band koncertjén találtam magam és bár ekkor még nem sejtettem, de az ott-tartózkodásom alatt a legnagyobb meglepetést ez a fellépés okozta. Manapság már Dunát lehetne rekeszteni a népzenét minden mással tuningoló bandákkal, de ezek közül magasan kiemelkedik a Fehér testvérek által vezetett Kerekes Band.

A forró nyári délutánon mezítláb táncoló emberkék azért nem töltötték meg teljesen a táncteret, de már az első pár szám után méltatlannak éreztem, hogy ez a csapat nem a Nagyszínpadon szerepel. A koncert végén egyik kedvencemet, az Ethno Funkot Faithless-t megszégyenítő módon vezették át Insomnia-feldolgozásba. Nagyon ütött a dolog, sokkal jobban megfogtak élőben, mint a lemezeikkel, egy nagyon jó kis koncertzenekar a Kerekes, asszem kötelező lesz járni a fellépéseikre.

Vad Fruttik - galéria

A csütörtöki nap unalmasnak ígérkező Nagyszínpados programját (Vad Fruttik-Kaukázus-Kispál) csupán az enyhe szellőként érkező, majd egy fél Kaukázus koncert alatt a Lővér Kempinget Glastonbury-t idéző sártengerré változtató eső dobta fel kissé: miközben a fesztiválozók jelentős része "a sok jó ember kis helyen is elfér" Guiness-rekordját próbálta megdönteni az esőtől védett kisebb színpadokon (így kerültem Fish! koncertre) és italmérő helyeken, néhány Kaukázus rajongó azért ottmaradt egy kis önfeledt esőben táncolásra, néhányan pedig belevetették magukat a Nagyszínpad mellett kialakult sártengerbe és ezzel a minden fesztiválon kötelező sárdobálás-fetrengés-kidobózás-csókolózás is kipipálhatták a listájukról.

A Kispál-koncertet is egy kis zuhé nyitotta, ami gyorsan indokolttá tette az átöltözést, és mire visszaértem Limp Bizkitre már az is komoly kihívásnak tűnt, hogy eljussak a Nagyszínpadig egy jókora seggreülés nélkül, mivel lényegében egy masszív sárdagonyává változott az egész hely. A fő fellépő előtt még volt egy kis időm benézni Bootsie-ra, de egy kis technikai probléma miatt annyit csúsztak, hogy nem maradhattam 1-2 számnál tovább. Ekkor már a Nagyszínpad környékén minimum fél óra sorbanállással lehet csak sört szerezni, gyülekeztek az emberek megnézni a Bizkitet.

Mert ugye Fred Dursték csalogatják az embereket, még talán az olyankot is, akik egy Korn vs. Limp Bizkit vitában nem a piros baseball sapkások oldalára állnak. Két éve ugyanezen a színpadon fellépett a Korn is, most legalább alkalmam lesz összehasonlítani a két produkciót.... legalábbis ezzel beszéltem magam rá a koncertre).

A végére már kicsit untam és szerintem nem csak én voltam vele így: az első sorokban persze ment az ugrálás és a Bizkit-slágerek teli torokból való ordítása, kissé hátrébb pedig inkább csak nézték a showt és mondhatni békésen sörözgettek az emberek.

Végignéztem az egészet, de csak Borland fura kinézete, a My Way, a Rollin' és a másodpercenként mikrofonba ordított fuck szó maradt meg másnapra. Majd arra a következtetésre jutottam, hogy nem bántam meg életem azon szakszát, amikor messze elkerültem a zenéjüket.

A pénteki Nagyszínpados program elég furcsára sikeredett: a napot Nagy Feró kezdte a Beatricével és egy egy pohár whiskey-vel (saját elmondása szerint csupán azért, mert bár tejet szeretett volna inkább inni, de amit a Volton árultak, azt sajnos éppen nem szereti), majd következett egy kis délutáni metálőrület a Sepulturával, ezt lazították egy meglepően jó hangulatú Freestylers koncerttel, majd egyfajta furcsa csavarként jött Laurent Garnier és kissé fáradt technoizéje a Tankcsapdára történő felkészítés gyanánt.

A Beatrice lényegében Nagy Feró standup-ja és ennek megfelelően a számok között ment a szövegelés, a hol jobb, hol rosszabb viccek (szerintem ezek közé tartozott Csollány Szilveszter vendégeskedése) és a szexuálisnak szánt pózolás is ezerrel.

A Sepultura talán jobb időpontot is megérdemelt volna, mint délután fél hat, főleg hogy két elektronikus csapat lépett fel utána, majd a Tankcsapda zárta az estét. Hülye sorrend volt, az biztos.

A Sepura visszatérve: nem sokat szórakoztak, bejöttek a színpadra és egyből belekezdtek a döngölésbe. Nekem kicsit sok volt a több mint egy óra folyamatos üvöltés és gitártépés, a mellettem álló rajongó azonban rendkívül élvezte, lényegében végig léggitározta és légdobolta az egészet, a végét pedig szépen le is "légvezényelte" (!).

A Freestylers műsora előtt egy pillanat alatt lecserélődött a közönség: a hosszúhajú, bakancsos arcok egy szempillantás alatt leléptek sörözni, majd jött a brit csapat és meglepően erős műsort nyomott le a lelkes közönségének.

Ezek után Laurent Garnier fellépésére elég kevesen maradtak, a legfőképpen technóra épülő műsort néha megvadította egy kis dárenbézzel, meg dupsteppel (ezt külön be is jelentette), de hogy őszinte legyek, én inkább a legnagyobb klasszikusát vártam csak, a Crispy Bacon-nosztalgia után azonban otthagytam a technocirkuszt, valahogy túl tömör és unalmas volt, pláne hogy a lényeg lement.

A Tankcsapdát pedig elég egyszer látni a nyáron, és az az alkalom a szigetes 20 éves bulin jön el, inkább bóklásztam és megnéztem még, hogy felfér-e az Irie Maffia az mr2 színpadra. Felfért.

-M-

[2009.07.08.]