Katonaélet a Halál Kertjében: K3 - Garden of Death

Van egy pár kiemelkedõ háromtagú zenekar a rocktörténelemben (pl. Rush, Cream, The Jimi Hendrix Experience). Náluk általában nem az történik, hogy az ének vagy a gitár viszi a dalokat, a ritmusszekció meg „csak” az alapokat adja, hanem minden hangszernek, minden hangnak jóval fontosabb szerepe van.

A K3 zenéjében is ugyan a gitár tűnik fel elõször, de ha alaposan belefülelünk a dalokba, kiderül, hogy a basszus és a dob is egyenrangú partner, három kiváló zenésszel van dolgunk (Kállai János – gitár, Szuna Péter – basszusgitár, Nagygyörgy Gábor – dob). A hatásaik között ott vannak a legismertebb mai gitárhősök zenéi (Joe Satriani, John Petrucci, Steve Vai), de keményebb bandáktól is merítettek ezt-azt, pl. néha a Meshuggah tömény őrléséhez hasonlót produkálnak.

Előző lemezük, a Dream Theater-billentyűs Jordan Rudess vendégszereplésével készült Under A Spell egy színes, instrumentális prog. metal album volt. Az idén megjelent Garden Of Death-et egységesebbnek, energikusabbnak, de egyben szigorúbbnak is érzem. A gitár végig mesél, még akkor is, amikor nem szólózik, a basszus szilárdan dolgozik, hol futkározik, hol feszesen adja az ütemeket, vannak kifejezetten jazzes, jazzrockos megoldások is. A dobos pedig nagy példaképétől, Mike Portnoy-tól pont annyit vett át, amennyit kell: nincsenek szétpörgetve a számok, hanem halálpontosan, ízes variálásokkal, szólókkal és idõnként nagyon komoly, latinos perkajátékkal adja meg a dalok lüktetését.

A borító elénk tárja a Halál Kertjét, instrumentális zene lévén szövegek ugye nincsenek, de a dalcímek helyett is csupán számozás van, úgyhogy teljesen a hallgató fantáziájára bízták a koncepciót. Nekem a zenét meghallgatva a katonaélet ugrik be: kiképzés, csaták, kantinbéli mulatozás, levelezés a családdal, terepgyakorlatok – a katona pedig akármilyen kemény, erõs ember, mindig érzi, hogy a halál ott van a nyomában, bármikor utolérheti. Ilyen ez a lemez is, tele van metalos lendülettel, vannak vidámabb, blues-rockos részek, szellősebb jazzes megoldások, még funky-betét is, de valami nehéz érzet végigkíséri a dalokat.

A gitárzenék hazai rajongóinak kötelező!

-TZ-
 

[2009.09.04.]