Lakatos Krisztián: "Vérből jön, nem tudom, hogy lehet"

Lakatos Krisztián nem tudná elképzelni, hogy a zenén kívül mással foglakozzon, pedig igazán sokoldalú. Érdekli a dobolás, kedveli a jó autókat és minden vágya, hogy a tengerentúlon lépjen fel.

– Megjelent az albumod, amin csupa magyar dal van. Ez meglepő egy kicsit. Így tervezted, vagy véletlenül alakult így?
– Nem a véletlen műve! Azt csinálom, amit elkezdtem: népszerűsítem Magyarországra a swing-et, ahol csak lehet, ahogy csak az erőmből kitelik és erre nagyon büszke vagyok. Én igazából ezt a retrostílusú swing-et, a nagy big band-es hangszerelést szeretem. A lemezen a produceremmel, Dorozsmai Péterrel (Korál) és a zeneszerzőkkel közösen feldolgoztunk olyan magyar slágereket, amiről az emberek álmukban sem gondolták volna, hogy ezt így hallhatják majd. Hetventagú szimfonikus nagyzenekar és egy big band zenekar szólal meg egyszerre, plusz Péter még dobol is.

Lerch István, aki például a Nézz az ég felé dalt írta eredetileg ugye Charlie-nak, külön az én kedvemért teljesen átdolgozta, ami hihetetlen megtiszteltetés. Irtózom a szintetizátoros-, és a gépzenétől. A szívemben nagyon nagy dolognak számít, hogy élő szimfonikus zenekar kísér. Nem tudom, hallottad-e a „Homok a Szélben” című dalt, ami olyan, mintha a James Bond filmek betétdalát hallaná az ember.

– Gondolom nem volt könnyű kijelölni azokat a dalokat, amelyekkel kapcsolatban úgy döntöttetek: fel kellene dolgoznotok. Mi alapján választottatok?
– Úgy álltam hozzá, hogy nem szerettem volna saját számokat, mert azt akarom megcsinálni, ami nincs. Úgy szeretném a következő lemezemet is elkészíteni, hogy maximum három saját szám legyen rajta, de ezen kívül olyan dalokat tartalmazzon, amiket az emberek harminc évekig dúdoltak, mint a Charlie-számokat és lehetne még példákat felhozni. Majd később még régebbi időkbe szeretnék visszautazni és azokat a zenéket megcsinálni, mert úgy érzem, ez kell az embereknek. Szeretek az emberek szívébe belenyúlni, mikor azt mondják, „Emlékszel, mikor erre megismerkedtünk?”. Ez a boldogság nekem, ha örömet szerezhetek az embereknek.

– Melyik dallal volt a legnehezebb dolgotok?
– A Szól a Rádió cíművel, mert annak hat-nyolcados az eleje. Nagyon nehéz, amiről első hallásra nem is tudtam, hogyan is kezdjek hozzá, majdnem egy hétig gyakoroltam, mikorra fel tudtam tenni a lemezre. Ez volt a legnehezebb, de szerintem az lett a legjobb a korongon. Teljesen egyedi, ahogy megcsináltuk. Nagyon örülök, és nagyon büszke vagyok, hogy ilyen lett az album.

– Néha már a magyar Frank Sinatra-nak is neveznek téged. Mit szólsz ehhez a jellemzéshez?
– Ennek is nagyon örülök és erre is nagyon büszke vagyok, de hát azért természetesen tisztába vagyok vele, hogy Frank Sinatra csakis egy van volt lesz. Nagyon tisztelem és imádom a zenéjét. A repertoárjából közel nyolcvan számot énekelek. Három éve nem énekelek magyarul és egy kicsit nehéz volt felvenni magyarul ezt a versenyt, mert a swing-hez teljes mértékben az angol nyelv illik. Mások a beosztások, máshogy jönnek a hangok, a magán-, és mássalhangzók.

– Sinatra Sinatra, Krisztián Krisztián. S mennyire szeretnél Sinatra-ra hasonlítani?
– Semennyire. Úgy érzem, nekem már megvan a saját kialakult stílusom. Az egy dolog, hogy a hangszínem hasonlít rá. Előfordult olyan, hogy azt mondták: váltottam Frank Sinatra lemezre. Nagyon örülök, ha ezt mondják, mert ez nagyon nagy büszkeség. A szívem a mai napig Frank Sinatra felé húz, és mindig felvidulok, ha jön egy olyan felkérés, hogy Sinatra-t kérnek. Szeretem ezt a magyar swinget is, de azért nekem az az életem, amivel kilencéves korom óta foglalkozom.

– Rokonod Ablakos Lakatos Dezső, aki találkozott Sinatra-val. Mesélt róla?
– Nem, nem mesélt róla, mert én még nagyon kicsi voltam és nem énekeltem. Elmondhatatlanul büszke vagyok, hogy egy nagyon híres zenész cigány családból származom, és hogy ilyen rokonaim vannak, akik találkozhattak Frank Sinatraval. Nekem roppant jó érzés, hogy akárhol kimondom Dezső nevét, mindenki tudja, kiről van szó, mert beválasztották a világ öt legjobb szaxofonosa közé. Erre rendkívül büszke vagyok és szeretnék elérni legalább annyit, mint amennyit Dezső elért és nem a családom hírnevéből szeretnék élni.

– Hogy látod, reális álom egy magyar zenész számára, hogy a világ legjobbjai között legyen?
– Szerintem ez relatív. A lehetőség mindenkiben ott van, csak hihetetlen akaraterő, elszántság és kitartás kell hozzá. Én tudom, mit csinálok. Erre tettem fel az életemet 9 éves korom óta és meg fogom csinálni. Azt mondtam, hogy addig nem halok meg, amíg nem énekelek a Royal Albert Hall-ban. Ha azt megtettem, akkor azt mondom, hogy elértem az életcélomat.

– Augusztusban töltötted be a 19. életéved. Korod ellenére sok mindent elértél. Mi az, amit valamelyik születésnapodra szeretnéd megkapni?
– Szeretnék két repülőjegyet Amerikába. Nagyon szeretnék kimenni. Nagybátyám 25 éve él kint Washingtonban. Szeretnék Amerikában próbálkozni, szeretném kipróbálni magam ott is, hogy mire lehetek képes.

– Eddig miért nem sikerült kijutni? Mikor lesz erre legközelebb lehetőséged?
– Szerintem még nagyon nem voltam felnőve a feladathoz és az elképzeléseim sem voltak ennyire határozottak, mint most a saját stílusomról, arról amit képviselni akarok. Úgy érzem, most vagyok most már elegendő határozottsággal rendelkezem, hogy merjek nagyot álmodni és ahhoz lépéseket is tenni.

– Van egy kettős cél, ami látszólag ellentmondásos. Ott van, hogy szeretnéd magyar dalokkal népszerűsíteni a swing-et Magyarországon, a másik, hogy szeretnéd külföldön építeni a karrieredet. Mennyire fér meg a kettő egymás mellett? Ha választani kell, melyikre esik a voksod?
– Erre nem tudom megadni neked a pontos választ. Nagyon kitáróan küzdök és hiszem, hogy úgy fognak alakulni a dolgaim, hogy a legjobb legyen.

– Mennyi időd jut arra, hogy mással is foglalkozz a zenén kívül?
– Beosztom az időmet, tudok mindennel foglalkozni. Ki tudom vinni sétálni a kiskutyámat, tudok találkozni a barátaimmal, el tudok jönni ide is. Nyugodt típus vagyok. Mindent beosztok és mindenre tudok időt szakítani annak ellenére, hogy járom az országot. Május 1-én is 1600 km-t utaztam Magyarországon. Nem szeretnék kibukni, ezért fontos, hogy beosszam az időmet.

– Nem ismertelek korábban, de nagyon úgy tűnik, hogy a siker nem nagyon zavart meg. A szerénység a véredben van, vagy mondja valaki, hogy ne szállj el és maradj szerény?
Nincs még vége, az interjú ITT folytatódik.

[2009.09.26.]