Balázs Fecó: "Nem divat szenvedni, valamiért keményen megdolgozni"
– Nő még fű a Fradi pályákon? Jut még idő a sportra is?
– Mivel Ferencvárosban születtem, pontosan az Ernő utca 15-ben, és mivel az édesapám először a Ferencvárosi Torna Clubbal vitte le, így nem csoda, hogy elég korán kapcsolatba kerültem a focival, sőt a Ferencváros kölyökcsapatának igazolt tagja voltam. Ám a Vásárvárosok Kupája torna egyik visszavágó mérkőzésén eltört a bal csuklóm, és választanom kellett, hogy versenysport vagy előadóművészi pálya. Ma is megnézem a meccseket, sőt korábban a Fradi-öregfiúkkal jártam a Népligetbe focizni, de már nem járok ki rendszeresen szurkolni, sőt amióta Simon Tibi barátom eltávozott közülünk, minden megváltozott.
– Sokan talán nem is tudják, hogy neked komolyzenei hanghordozóid is jelentek meg. A Register, a Best of Bach, és a Liszt Ferenc: Szerelmi álmok című albumaid, sőt filmzenéket, színpadi műveket is írtál, tévéjátékokhoz szereztél zenét.
– Igen, mint ahogyan talán azt is kevesen tudják, hogy zenei konzervatóriumot végeztem.
– Azt mondják a zenei kritikusok, hogy a te zenédben hallható, hogy vannak komolyzenei előtanulmányaid…A mai fiatal zenészekről mi a véleményed? Egyáltalán manapság kiket hallgatsz?
– Zenei mindenevő vagyok, a klasszikustól a nem túl szélsőséges zenéig mindent meghallgatok, ami kiváltja az érdeklődésemet. Mindenképpen dallamos zenét kedvelem, amiben harmónia van, amiben érezhető a zenész jelenléte. Persze a kedvenceket mindig szívesen hallgatom, így Emerson, Lake and Palmert, Deep Purple-t, Herbie Hancookot, Billy Joelt.
A mi időnkben nagy szó volt a farmer és az útlevél. Jobb volt nem tudni, hogy mi miképpen működik. Amikor mi zenéltünk, akkor a közönség és a zenész ugyanazt a világot élte és gondolta. Ugyanazok voltak a korlátaink, az álmaink. Szerintem a zenei élet ’89 óta megváltozott. Minden a látványra épül. Egy magyar zenész nem tudja fölvenni a versenyt egy külföldi előadóval. Ma mintha nem lennének egyéniségek, hiába vannak jó zenészek a fiatalok között. Nem divat szenvedni, valamiért keményen megdolgozni. Szeretünk mindent készen kapni, ha egy fiatal pályakezdőnek valami itthon nem jó, elmegy külföldre. Diktálnak, tudatosak és mindent azonnal akarnak elérni. Mintha ma kicsit máshogy szólna a dal. Ám a Lakatos Krisztiánnal való találkozás számomra nagy élmény volt, főleg, hogy elmesélte, hogy az édesapja Korált hallgatott és ő szinte azon nőtt föl.
– A rólad írt könyvben van egy kép egy C3 Hammond orgonáról, aminek talán van valami érdekes története is… Mi volt életed első hangszere?
– Gyerekkoromban szombaton és vasárnaponként ebédidőben vándorzenészek járták a pesti utcák bérházait. Hol harmonika szólt, hol hegedű, hol tükrös verkli ontotta a dallamot. Négyéves lehettem, amikor kaptam a szüleimtől egy tangóharmonikát. A házunkban élt egy zongoratanárnő, ő kezdett tanítani. Ötödikes koromban édesapám vásárolt nekem egy német gyártmányú Rösler pianínót, ami a mai napig megvan. Aztán a 70-es évek végén, szintén apámtól kaptam egy Hammond orgonát, amit akkor csaknem egy ház áráért vett.
– A Deep Purple angol zenésze Jon Lord is C3 Hammond orgonán játszik, ám üzletben ma már nem lehet ilyen hangszert kapni. Éppen ezért egy amerikai kiscég összegyűjti az analóg hangszereket és átalakítja hordozhatóvá. 2007-ben nekem is sikerült beszereznem egy ilyen orgonát Amerikából.
– A zenei pályán a barátaid végig kísérik az életedet?
- A sikeres periódusokban, mindig több barátja van az embernek. Olykor a barátság egy csalóka kép, amit több oldalról is lehet szemlélni. Horváth Attilával 1967 óta ismerjük egymást, amatőr zenészként találkoztak, 1972 óta dolgozunk együtt. A Korál a kezdete a munkásságuknak. Kiegészítjük egymást, barátok vagyunk, azonos a lelkületünk. Mondhatnám, hogy együtt jártuk meg a hadak útját.
– Kik voltak „a kölykök a hátsó udvarból”?
– A hatvanas években az a generáció, akik a gangos bérházakban laktak, ahol hat családnak volt egy vécéje. Az utcán, a grundokon fociztak és velünk együtt nőttek föl, majd a mi koncertjeinkre jártak. Azok, akik még ma is értik a gondolatainkat…és szeretik a zenénket.
– Várható mostanában valami újabb album is?
– 2006. augusztus 25-én a Kisstadionban rendeztünk egy Korál koncertet, amiből készült egy új Korál cd is, Ne állj meg soha! címmel jelent meg, ami új dalokat is tartalmaz. A 60 éves születésnapomra, ami 2011-ben lesz, szeretnék új dalokat írni és a Budapest Sport Arénában egy nagyszabású koncertet tartani, ahová természetesen a barátaimat és pályatársaimat is meghívnám.
Idekapcsolód jó hír, hogy szeptember végn a boltokba került Fecó "Érints meg még egyszer" című Best Of lemeze… A korong egy gyűjtemény a legszebb szerelmes dalokból rajta egy kuriózummal: egy eddig kiadatlan duett Cserháti Zsuzsával, Tudod ünnep lesz megint!
Balázs Fecó utálta a homokot a szélben
- Tábori Zsuzsa -
[2009.11.27.]
Hírek
