Minden csak komédia? Meghallgattuk Zséda: Rouge élő felvételét

A 2008 májusi nagykoncertből készült CD felvételit hallgattuk meg, és csodálkoztunk rá a lemez borítójából kieső reklámdömpingre.

Jajj! Hát nagy bajban vagyok. Hogy miért? Zséda a „nagyon nem szeretem” kategóriába tartozik. De ami a legrosszabb, nem tudok konkrét indokot mondani hogy miért. Talán a Zséda köré épített „imidzs”az oka. Szerintem Zséda tehetsége és tudása ennél a csili-vili, szűk, strasszos ruciba bújt, bociszemű „szűzies” végzet asszonya szerepnél több. De legalább megtudtam, hogy Náray Tamás tervezte a fellépőruhákat a koncertre! Milyen fontos információ ez egy koncertlemezen! Csak úgy mint az, hogy a cipők tervezőjére is fény derül. Reklám: tisztelt hölgyek, vásároljanak önök is ezen tervezőktől! Miért hagyná, hogy kevesebb legyen? Ön is lehet más, mint a többi ember! Na jó, mi azért nézzük meg, milyen is a muzsika.

Szóval 2009. május 28. Papp László Sportaréna. Zséda és a Live Concept nagy napja volt ez. Ezen koncert audio konzervált formáját hallgatjuk.

A kötelező intro után felhangzik a „Karma” című nóta zenekari bevezetője. Apropó zenekar. A szervezők nem bízták a véletlenre. Az ország legjobb zenészeiből válogattak. Egyébként a lemez és ez által a koncert is zeneileg abszolút csillagos ötös. Bevallom, az összes dalt nem ismerem. Csak azok a dalcímek ismerősek, amiket a kereskedelmi médiák orrvérzésig és unalomig játszanak. Tehát ezek pláne nem a kedvenceim. Ilyen muzsika a következő „Rám valahol egy férfi vár”.

A „Ma éjjel” kellemes kis laza funky hangszerelést kapott. Komolyan mondom, már csak a zenekar miatt élmény hallgatni az albumot. Sok esetben előfordult az a hiba, hogy a nagyon profi módon összeállított együttes annyira jó volt, hogy a főhős nem is érdekelt senkit. Na Zsédára ez nem jellemző, hála istennek. Az ő éneklése „partyba” van a zenekarral, pedig őszinte leszek, pont Zsédenyi Adrienn az, akiről ezt nem hittem volna. Nem hiába! Egy előadó igazi mivolta a koncerteken mutatkozik meg.

Ezek után folytatódik a lemez Zséda ismert nótáival, így a „Fekete rúzs”, „Motel”, „Mindhalálig mellettem”, csak hogy a legismertebbeket említsem. Persze mindezek a megszokott magas minőségben megszólaltatva. Nem is tartogat az első lemez nagyon nagy durranásokat.

A 2. lemez egy érdekességgel indul. Az „Elhagy” című nóta eleje elég unalmas, talán csak a közepén lévő keleties éneklés dobja fel. Viszont a vége, ahol beszáll a zenekar, az akkorát rúg, mint egy ló. Megint az a fránya zenekar. Aztán egy egyházi felvétel jön. Itt nagyon szépen megmutatkozik Zséda klasszikus énekbeli jártassága. Adrienn vallomása a „Mennem kell tovább” előtt annyira hiteles, hogy még én is majdnem elhiszem.

Bocsánat, de az ilyen nagyon megkomponált ízű koncerteken sajnos egy szót sem hiszek el az előadónak. „Minden csak komédia”, hogy az egyik leghíresebb magyar dalszerzőt idézzem és ez erre a koncertre és a Zséda projektre hatványozottan igaz. Egyébként a koncert ezen része úgymond leültetős, hiszen egy újabb lassú jön, Létray Ákossal, a „Valahol”.

Nagyon tetszik a koncert hangszerelésben a duplázott tempójú dob. Ezáltal nem olyan unalmas, mint a dal rádiókban játszott verziója. Mindig nagy élmény számomra Borlai Gergő dobolását hallgatni. Most is, a „Mondd, ha érzed” előtt játszott zseniális „dobwamp”. Nem ismertem ezt, de az egyik kedvenc lett a lemezről. A laza latin hangszerelés és a visszafogott vokál kellemes alapot nyújt a dalban. A hangszeres szólók pedig dögöt adnak neki, külön elismerés a trombitának és Hámori Jánosnak. Következik az „Újhold”. Sokak kedvence ez, én sajnos ezalól is kivétel vagyok. A dal szellemisége valószínűleg nagyon távol áll szőrös, tüskés lelkemtől, állapította meg feleségem, aki mindeközben élvezettel hallgatja a dalt és énekli! Hát, nem vagyunk egyformák!

Az esemény vége felé két olyan szám következik, ahol vendégelőadók szerepelnek „bociszemű” hősnőnk mellet. Az első ilyen a „Rajongás” című, Karácsony János dal, ahol Zséda segítségére a Bolyki Brothers lép a színpadra. Többszólamú ének és dob kíséretében adják elő, elég sajátos felfogásban. Hát kérem, döntse el mindenki magának, hogy melyik tetszik jobban, de én Karácsony Jánosra szavazok.

Ferenczi Gyuri felpörgette a lemezt

Aztán jön egy újabb kedvenc rész és kedvenc dal; a zenekar bemutatása. A zenészek folyamatosan szállnak be a muzsikába, ahogy Zséda felkonferálja őket. Hát kérem, minden zenével foglalkozó embernek ajánlom ezt, mint tanulmányt. Ez a zenekari rész már a következő darab, a „Megárad a szerelem” eleje. Itt Ferenczi György a közreműködő és egyben a szerző is. Igazán ez a szerzemény az, amelyik igazán tetszik a lemezről. De legalább nekem is jut egy kis csemege, Zséda csillogós, tüllös, rózsaszín, mézes-mázos világából. Egy igazi Ferenczi Gyuri-féle blues. És ez nagyon jól áll Adriennek is. Ez annyira felpörgette a koncertet és a lemezt is, hogy itt kellett volna abbahagyni. De nem! Milyen kár!

Felhangzik a nászinduló! Igen, az a nászinduló, amely felvezeti az egykor volt gagyi magyar sorozat gagyi főcímdalát, a „Szeress most”-ot. Ezen még az eredetitől teljesen eltérő, egykori világslágerből kölcsönzött hangszerelés sem segít. De hát ez is a show része. A koncert végére pedig „Megindul a föld”. Hát ez a dal megint csak a felfújt semmi kategóriája. Persze a rádiók ontják is szorgalmasan, de hát tudjuk azt, hogy Magyarországon fordított a helyzet. Az lesz a sláger, amit naponta 6554-szer játszanak az országos médiák. Ha ez éppenséggel a „boci- boci tarka” emós feldolgozása valamelyik magyar zenei bábutól, akkor abból lesz „megasláger”. És van aki be is veszi!

Na, szóval vissza Zsédához, és a Rouge-hoz. Profi körítés, profi megszólalás, profi show és profi előadó, egy osztályon felüli zenekarral. Jó nagy felhajtás és kicsit „ámerikai” ízű koreográfia és látvány. Ami engem személy szerint még mindig zavar, az Adrienn konferálása. Nekem egy kicsit olyan, mint amikor valakinek kis fokú, de folyamatos orgazmusa van! De komolyan! Tudom, ez a levegős beszéd Zséda egyénisége, csak az a kérdés, hogy valóban az övé, vagy ez is csak az image része.

Szóval azon kedves zenehallgatók, akik szeretik a nagy rózsaszín, ködös showbizniszt, azoknak biztos kedves lemez ez és Zséda is nagy kedvence. Nekem, mint lemaratott ízlésű embernek, akit a zene érdekel és a látvány másodlagos, sajnos nem lesz etalon.
 
Ugyanakkor Zsédenyi Adrienn énektudása és muzikalitása előtt fejet hajtok. Sajnálom viszont azt, hogy Zséda mintha letagadná Cotton Club Singers-es múltját. Szerintem ez ugyanúgy a pályájának része, méghozzá jelentős. De erre biztos megvan a kellő ok.

Hallottad a lemezt? Mi a véleményed róla? Egyetértsz a szerzővel? Írd meg ide a véleményed.

-norro- 

[2010.01.13.]