Megasztár és X-faktor, ami a műsorok mögött van!

Az elmúlt időszakban megint beindult a kereskedelmi televíziók futószalagja, hiszen mindkét nagy csatorna elindította a tehetségkereső műsorát. Így jogosan felmerül a kérdés, hogy ki jár jobban? Az aki az X- Faktorba jelentkezett, vagy aki inkább a Megasztárt választotta? Nos, Gajda László producer - www.musicproducer.hu blogjában - megpróbál korrekt választ adni erre a kérdésre, de az senki előtt ne legyen titok, hogy mindkét csatorna tesz arra, hogy mi történik a friss előadókkal miután lejárt a szerződésük.

Korábban ígértük, hogy hamarosan írunk mindkét tehetségkutatóról. A nem hivatalos információk birtokában ezt nem akartam megtenni; a hivatalosak pedig nagyon lassan csordogáltak az RTL háza tájáról, így inkább megvártam, amíg végre bejelentik az X-Faktor zsűrijének végleges névsorát. Ez ma megtörtént, úgyhogy ígéretemhez híven következzen a cikk.

Sokan nekem szegezték a kérdést az elmúlt hónapokban: Megasztár, vagy X-Faktor? Melyikbe nevezzek? Jó az nekem, ha benevezek egyáltalán?

Nos, természetesen ezekre a kérdésekre is lehet valami egyértelmű, azonnali és nyilvánvalóan téves választ adni, de ettől én minden esetben óvakodom, így a válaszom minden esetben az volt – és most is az –, hogy sok szempontot kell figyelembe venni. Mindkét műsornak megvannak ugyanis a formátumból eredő előnyei és hátrányai, ezen felül pedig vannak általános érvek és ellenérvek az ilyen jellegű műsorok mellett, illetve ellen.

A nevezés melletti, sokszor hallott, fontos érv az, hogy egy sztárjelölt egész egyszerűen más módon képtelen ekkora publicitást szerezni. Ehhez tévé kell, de…

… de döntésünk előtt mindig vessünk számot céljainkkal. Mit szeretnénk elérni? Milyen műfajban tevékenykedünk? Ahhoz, hogy ebben a műfajban sikeresek legyünk, milyen eszköztárra van szükség? Kell-e hozzá a tv, vagy éppenséggel árt a hitelességünknek? (Igen, ez utóbbi a legfontosabb, és ez a szó még sokszor elő fog kerülni az írás során.) Bizonyos műfajoknál ugyanis egyáltalán nem biztos, hogy ez a fajta publicitás jó irányba viszi a produkciót. A tehetségkutatók győzteseit a média egy ideig szétcincálja, majd kiköpi, mint egy lerágott csontot. Általában két év múlva nem is emlékezünk rájuk. Azoknak, akiknek kizárólag az a céljuk, hogy egy ideig felismerjék őket a bevásárlóközpontban és szebb paradicsomot kapjanak a zöldségesnél, no meg hogy együtt vacsorázhassanak valamelyik tv műsorában az aktuális celebekkel – nos nekik ez egy ajánlható út.

… de vigyázzunk milyen szerződést írunk alá. Az nem szerződés (jogilag sem), ami csak a sztárjelölt kötelezettségeit tartalmazza, de nélkülözi a másik fél kötelezettségeit, valamint a további lehetőségeinkről mélyen hallgat. Ne írjunk alá olyant, ami hosszú időre bebetonoz, és esetleg évekig nincs lehetőségünk továbblépni.

… de ne legyenek illúzióink. A műsorok készítői műsort készítenek. Nagyjából nagyívben tesznek arra, hogy a tehetség sorsa mi lesz. Egyetlen dolog számít: a nézettség. Nézettséget elérni pedig szerintük „érdekes” dolgokkal lehet. Itt kell megjegyezzem, hogy az „érdekes” dolgokról nagymértékben eltér a véleményem a műsorok készítőinek véleményétől. Szerintem nagyon, de nagyon itt lenne az ideje annak, hogy a tehetségkutató a tehetségről szóljon. Szerintem nagyon de nagyon itt lenne az ideje annak, hogy hiteles műsorok készüljenek. Szerintem nagyon, de nagyon itt lenne az ideje annak, hogy ezeket a műsorokat – bocsánat a kifejezésért – ne a leghülyébb rétegeknek készítsük. Ezek a műsorok ekkor végre érdekesek lehetnének.

Felnőtt egy új generáció

A tévécsatornáknak végre fel kellene ismerniük, hogy felnőtt egy új generáció, amelynek egészen más televíziózási, média-használati és vásárlási szokásai vannak. Ez a generáció kb. a másodperc tizedrésze alatt ismeri fel, ha egy műsor, egy előadó, egy zsűritag, stb. nem hiteles. Egy ilyen hír kb. két nap alatt járja körbe a netet, és a műsor sorsa máris megpecsételődött. Na persze, lehet erre azt válaszolni, hogy „nekünk más a célcsoportunk”, de ha nem ők, akkor ugyan kicsoda? A 136 éves néni, vagy az az ember, aki kettőig sem tud számolni? Ugyanis az előbbi alszik a tévé előtt, az utóbbi pedig egy összetett mondatot sem ért meg. Így aztán a reklámot – ami a tv fő bevételi forrása lenne – nincs kinek sugározni.

A potenciális fogyasztók más médiumok felé fordulnak, az ottmaradtak meg nem vesznek mást, csak akciós darálthúst. Nem tűnt fel a tévéknek, hogy a reklámbevételeik zuhannak? Nem csak azért ám, mert válság van, hanem azért is, mert a műsorok a hitelesség hiánya miatt gyengék. A helyzet egyébként nagymértékben hasonlít a hanglemezkiadók korábbi helyzetéhez (ld. egyik előző írásomat).  Azóta a hanglemezkiadók végelgyengülésben kimúltak, béke poraikra, és a tévékre is hasonló sors vár, hacsak nem változtatnak. A tehetségkutatók nagyon jók lennének arra, hogy megváltoztassák ezt a helyzetet, mindössze hiteles emberek kellenének hozzá. Hiteles ember pedig nagyon kevés van. Ebből kifolyólag egy tehetségkutató műsort összekalapálni gigászi feladat.

…de óriási problémának érzem, hogy egy időben két tehetségkutató rajtol. Ezek szükségképpen csökkenteni fogják egymás nézettségét, így egyáltalán nem biztos, hogy aki nyer, az valóban nyertese lesz ennek a helyzetnek. Miért kell egyszerre két, gyakorlatilag teljesen egyforma műsort elindítani? Dögöljön meg a szomszéd tehene is? Vagy miért? Hol van az leírva, hogy egy tehetségkutató ellen csak tehetségkutatóval lehet elindulni? Melyik múlt évezredben nyomtatott marketingkönyvben olvasták? Miért nincs annyi fantázia adott tv csatornánál, hogy valami mást találjon ki?

…de óriási probléma, hogy egyszerűen nincs annyi tehetség ebben az országban, amennyi „ki tudna szolgálni” ennyi tehetségkutatót. Tizenöt éve foglalkozom tehetségkutatással, tudom, hogy egész egyszerűen nincs. Ezer meghallgatott versenyzőből legfeljebb egy az, akiből hosszas munkával lehet valami, és ez nem azt jelenti, hogy lesz is. Ráadásul sokan – a fent vázolt hitelességi kérdések miatt – nem is neveznek.

A siker nem csak úgy jön

Akkor itt időzzünk is el egy kicsit egy fontos szónál: munka. Ízlelgessük egy kicsit! Munka. Szép szó. Ízlelgessük, mert ez az a szó, ami az elmúlt években kicsit feledésbe merült. Sokszor úgy veszem észre, hogy a hazai feltörekvő sztárjelöltek is úgy gondolják, a siker „csak úgy” jön, és sajnos ezt a gondolkodást sugallja az írott és elektronikus bulvársajtó is. Tudomásul kellene venni végre, hogy ez is egy szakma. Hozzá nem értő, úgynevezett „celeb”-ből, sőt éhező celebből is túltermelés van.

Most már végre itt lenne az ideje igazi sztárokat felfedezni és kinevelni. Igen, kinevelni, mivel egy ember tehetsége ugyan adott, de ez nem elég. Keményen kell dolgozni, lehetőleg szakemberek támogatásával azon, hogy valaki hosszú évek alatt kivívja a „sztár” megnevezést. Ma sajnos sokan azt hiszik, hogy azzal, hogy háromszor benne voltak a tv-ben, és kétszer írt róluk az újság, akkor már sztárok. Egy frászt! Munka, munka és munka!

Másik fontos szó: szakember. A szakember az, aki egy adott feladattal hivatásszerűen foglalkozik. Őt nevezzük szakembernek. A többi neve pedig: kontár. Na most hány szakembert láttunk az utóbbi néhány év tehetségkutatóinak zsűrijeiben? Nem sokat. (Tisztelet a kivételeknek.) Ez nem azt jelenti, hogy egy adott, általam kontárként aposztrofált zsűritag az élet minden területén rossz lenne, nem azt jelenti, hogy borzalmasan tehetségtelen, hogy csúnya, ostoba, vagy rosszul énekel. Ez nem ezeket jelenti. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy az adott feladathoz nem ért. Ebből kifolyólag nem hiteles. Sem ő, sem a műsor.

Olyan zsűrire van (lett volna, lenne – a megfelelő aláhúzandó…) szükség, amelytől a nézők elfogadják, hogy amit tagjai mondanak, az a szakmai meggyőződésükből és a tudásukból fakad. Persze, az ilyen emberek is tévedhetnek, de legalább van mihez képest tévedniük. Egy celeb nem tud tévedni. Az csak beszél, és tök mindegy, hogy mit. Sok tehetségkutató ott követte el a hibát, hogy a zsűribe ismert, de a zenei szakmához nem értő embereket ültetett, ami ezzel azonmód hiteltelenné vált. Az emberek ugyan megnézik a műsort, de az ott feltűnt előadókra utólag nem kíváncsiak.

Akkor talán a fentiek fényében rá is térhetünk a zsűrikre.

[2010.07.12.]