Egy SZIGET-lakó naplója 4.

Az utolsó Sziget-napok jegyzetei.

Már péntek van

Eddigi éveim tapasztalatai alapján arra gondoltam, hogy a péntek húzós nap lesz, szerintem azonban ennek pont az ellenkezője volt. A kora délutánt nézelődéssel töltöttük és kerestünk egy két „szigetes” ajándéktárgyat, majd utunkat a blues kocsma felé vettük, hiszen ott mindig sok jó arccal lehetett találkozni és jó zenéket is hallgathattunk.

Amikor odaértünk, éppen a Háború zenekar rock-blues stílusú produkcióját láthattuk. Majd mentünk egy nagyobb szigetkört, körülnéztünk hogyan élnek a külföldi fiatalok a sátraikban - sajnos elég rossz tapasztalataink voltak, nagyon sok volt a szemét a sátrak között, az EU fiataljaiban semmiféle környezettudatos magatartást nem tapasztalhattunk. Ez azért is érdekes, mert a mi sátorozó helyünk környékén sokkal jobb tapasztalataink voltak.

Később aztán az A38 WAN2 színpadhoz igyekeztünk, ahol Müller Péter (Sziámi) új csapata, az Isolatad lépett fel. A fent említett helyszín az egyik legnagyobb – mint egy hangár - és új hatalmas sátor volt, sajnos a közönség nagy része elkerülte ezt a részt és csak pár szár ember lézengett ebben az iszonyatosan nagy térben. A zene önmagában különleges volt, de valahogy mégsem ezt vártuk, így mi is hamar távoztunk onnan.

Inkább visszatértünk a blues kocsmához, ahol ezen az estén Jimi Hendrixre emlékezve épült fel a műsor; fellépett többek között a Póka Egon Experience, Massage to Hendrix, Jimi Hendrix Memorial Session is. Ezután már semmi jó programot nem találtunk, így barátom úgy döntött inkább hazamegy aludni és kikísértem a főbejárathoz kb. féltizenegy magasságában - vele egyetemben inkább kifelé mentek az emberek mint a szigetre.

Én becsületből az ottalvást választottam, de előtte még ellátogattam másik „kedvenc” helyemre, a VIP-be, ahol mégiscsak pozitív élmény ért, hiszen Ricsi P dj-szettjében az én ifjúságom nagy zenéi kapták a fő szerepet, természetesen a napi trendi számokkal kiegészítve. Ezt annyira jó volt átélni és nosztalgiázni, hogy hajnalig ott buliztam.

A szervezők a buli közben jelezték a nagy vihar közeledését és mindenki kértek, hogy vigyázzon magára és próbáljon fedett helyre menni. Valóban percekkel később nagy széllel, porviharral, villámlással és hatalmas esőzéssel meg is érkezett a vihar, szerencsénkre csak a szélét kapta a Sziget, így tudomásom szerint semmi komolyabb baj nem történt. A kb. talán húsz perces esőzés valódi sártengerré változtatta a sziget kisebb földútjait. A vihar után folytatódott a buli mintha semmi sem történt volna és hajnali negyed öt körül mentem a sátramhoz, ami épségben és száraz volt, bírta a kiképzést.

Délelőtt fél tíz felé indultam haza, de ekkor már többen jöttek Iron Maiden-es pólóban, jelezve hogy szombat van; az este sztárfellépőinek rajongói szerették volna jól kihasználni a nem túl olcsó 12.000Ft-os napijegyüket.

Tehát szombat van

Délután felfrissülve jöttünk vissza a Szigetre és szintén nézelődéssel indítottunk a bazársoron, majd szokásunkhoz híven a blues kocsma felé vettük az irányt, hogy ránézhessünk az éppen aktuális fellépőre: a The Silver Shine „psychobilly” érdekes produkcióját néztük meg.

Sétálgatva csináltam pár életképet egy kicsit próbáltunk ráhangolódni a Tankcsapda fellépésére, ami szerintem jó és látványos volt, és a tömeg is jól fogadta a második magyar zenekar fellépését a héten, a nagyszínpadon. A VIP-ben a Tankcsapda-koncert alatt váratlan dolog történt: egy csodálatos testű és nagyon szép fiatal tehetséges leányzó rúdtánc bemutatójában gyönyörködhettünk, ami természetesen odavonzotta a fotósokat és főként a férfi közönséget.

Majd tovább hallgattuk és néztük a koncertet és már vártuk, hogy a hosszabb átszerelést követően felcsendüljenek az Iron Maiden dalai: hát idén azért ezt is sikerült elcseszniük, az intro ugyan jól lement, de azután már vagy a gitárból nem halhattunk semmit, vagy a lábdob szólt enyhén szólva is furcsán, majd végül egy kis búgással is megtoldották a dolgot a t. hangtechnikusok, így azért sikerült jó pár ezer embernek elrontaniuk a felhőtlen szórakozásukat.

Sajnos legendásan szar a nagyszínpad hangosítása, de ez idén sem volt másként. Sőt, ezen a szombat estén volt még egy furcsa szitu, hiszen a VHK koncertjét is sikerült tönkretenniük, a műsor közben levették a hangerőt – hivatkozva valami csendrendeletere -, majd áramtalították a keverőt; így a hangszereket még csak-csak, de az énekes Grandpierre Attilából már szinte semmit sem hallhatott a kb. 2500-3000 ember, akik szerették volna élvezni ezt a koncertet. Én ezt kollégám beszámolójából tudom, én hála kimaradtam ebből a rossz élményből. De ezen az estén a VIP-ben is elég halott volt az élet és az akkor éppen lemezeit kevergető dj is valami elég gagyi szettet nyomot az unatkozó és kissé megfáradt arcoknak.

Sétára indultunk tehát, az eddigi években színte lépni sem lehetett a főútvonalakon a tömegtől, most azonban szombet este teljesen jól lehetett járkálni a normal tempóban. Végül találtunk egy helyet a VOLT Terasz színdadán, a Dj éppen Kispált nyomatott, de amikor közelebb jutottunk láthattuk, hogy élő cimbalom kísérte a dj-t, nagyon érdekes és különleges kísérlet tanúi lehettünk és működött a dolog. Majd innen is továbbhaladva ettünk egy lángost, a nap lezárásaként kedvenc kocsmánkban ittunk egy lefekvés előtti sört, beszélgettünk egy kicsit és nyugovóra tértünk.

És eljő az utolsó nap

Vasárnap reggel egyéb okokból is sátrat kellett bontanunk, ittunk még egy búcsú lazát és hazfelé indultunk, végül úgy döntöttünk, hogy az egész hét elég furcsára sikeredett, miért pont a vasárnap lenne jó program, így ma már ki sem mentünk a Szigetre.

Néha volt olyan érzésem, hogy direkt csinálták, hogy aki eddíg kijárt, annak jövőre eszébe se jusson jegyet venni. Erről több kollégámmal és nézővel is beszéltem, akik ugyanerre a következtetésre jutottak. “Legyen egy Magyarországon működő és csak külföldiek részére szervezett fesztivál, magyarok nélkül?” - kérdezték. Sőt, több ember elmondása szerint is évek óta egy dolog biztosra vehető a Szigettel kapcsolatban: minden évben egyre drágább minden. Én a vendéglátósokat sem igen értem, hogy kisütnek több tonna húst, kolbászt és egyéb fimonságot és láthatóan nem voltak kígyozó sorok, a kaja sem fogyott ennyiért - akkor miért és kinek jó ez?

Én tényleg azt hittem eddig, hogy minél több tapasztalat van egy fesztivál mögött, annál jobbnak kellene lennie, most pedig ennek ellenkezőjét láttam a héten. A külföldiek jókedvét sem az árak színvonala csalta elő, inkább az elfogyasztott alkohol és némi füves cigi okozta öröm volt látható tekintetükben.

Ennyit az idei Sziget Fesztiválról, most pedig becsukom a naplómat és nem tudom még, hogy jövőre tovább írom-e...

- BK -

[2010.08.16.]