"Ha valamit a világon a legjobban játszol, vedd fel és tedd fel az internetre!”

Sárik Péter díjnyertes dalszerző és ismert jazz zongorista. Népszerűsége hamar túllépte kis hazánk határait: jazzrajongók várják Londonban, Tokióban, Erdélyben, az USA-ban és Izraelben.

- Egy korábbi találkozásunk alkalmával mesélted, hogy milyen fontos egy zenész életében a megfelelő pillanatban lépni és elindítani a saját projektjét.
- Igen, de csak akkor ha van rá késztetése. Mert kétféle zenész illetve ember létezik: aki szeret vezetni vagy aki inkább vezetett szeret lenni. És van egy alkategória is: aki nem szeret vezetett lenni, de nincs hozzá szorgalma vagy tehetsége, hogy vezessen.
Sok ember azt gondolja, hogy a zenészek egy külön világban élnek és mentesek a hétköznapi problémáktól. De a zenészek élete sem különlegesebb, mint a többi emberé. Nekünk is tanulni kell, dolgozni, összefogni másokkal és aztán elindulni. Merészeket kell álmodni és igyekezettel ki lehet mászni a legmélyebb gödörből is. A Sárik Péter Trió pozitív, reményt adó zenét játszik. Úgy érzem a közönségünk is ezt szereti bennünk. Amúgy meg csak olyan produkcióba fogok bele, amit szívből tudok csinálni.

- Magadtól kezdtél el dalokat írni?
- A jazz tanszéken folyamatosan nyomást gyakorolt rám az egyik tanárom, hogy mikor írok már saját dalokat. Ebből komoly konfliktus is támadt köztünk, hisz engem akkor leginkább a jazz-zongora tanulmányaim érdekeltek és a dalszerzés csak az iskola utolsó évében indult be igazán. Sugallatra jönnek a dalok, belőlem sokszor egy film vagy egy erős érzelmet kiváltó hétköznapi történés váltja ki az ihletet. Persze leülhetnék most is a zongora mögé dalokat írni, de nem lenne benne ugyanaz a töltés. A dalszerzéshez kell magabiztosság is, hogy ne utasítsd el rögtön amit írtál azzal, hogy ez hülyeség. Nemrég kaptam egy megbízást - műfaji korlátozás nélkül- és ekkor döbbentem rá, hogy a szerzeményeim 80%-át kidobáltam az elmúlt években, mert nem fértek bele a jazz keretébe. Most már mindent meghagyok.

- Emlékszem egy pár évvel ezelőtti fellépésedre, Fábián Julival duetteztél. Hihetetlen összhang és vibrálás volt köztetek. Úgy lubickoltatok a zenében, mint két pajkos delfin. Mintha egy szempillarezdülésből megértettétek volna egymást.
- Igen, pontosan úgy kommunikáltunk (nevet). Talán ez volt a harmadik közös fellépésünk, de az összhang már a legelsőn megvolt.

- Úgy olvastam, hogy a dalszerzés a legjobb terápia.

- Igen, a zenélés után. Olyankor kiírod magadból a szomorúságot és ezzel az érzés át is alakul. A lemezünkön van egy dal, amit egy szomorú élményem ihletett meg. Meglepetésemre a közönség mégsem találta szomorúnak, hanem inkább reményt sugárzónak.

- „A most hatalma” az egyik kedvenc könyved Eckhart Tolle-tól. A fellépés is egyfajta egónélküli, meditatív állapottal jár?
- Minél inkább a mostra, a jelen pillanatra koncentrálsz, annál kevésbé tereli el a figyelmed a közönség, illetve a megfelelési kényszer. Csak folyamatos gyakorlással, koncentrálással lehet elérni egy bizonyos szintet. Persze az is fontos, hogy mit hoztál magaddal a születésedkor és milyen energiákat sugárzol. De idővel eljutsz egy határig és ha sikerül visszafogni vagy letenni az egódat, akkor tudsz onnan továbblépni. Minél följebb jutsz, annál nagyobb lesz idővel a tét, egyre magasabbra kerül a mérce. A produkció megbukik, ha csak fényeskedni próbálsz és szerepet játszol. Az sem jó, ha túlságosan idomulsz a közönség igényeihez, mert akkor meg letérsz a saját utadról és elakadsz. A hiúságod elzár az ihleted forrásától és önteltté válsz.

- Párducra emlékeztet a játékod: tudsz szinte nesztelenül lépkedni, a következő pillanatban vadul ugrani, aztán hirtelen újra megszelídülsz.
- Nagyon szeretem a dinamikát és az életben próbálok nem csak egyfelé keresni. Az egyik pillanatban rockot hallgatok, aztán Bachot. Megnézem egy kereskedelmi tévé híradóját, utána pedig Weöres Sándort olvasok. Nem szeretem a korlátozást, a határok közé szorítást a zenében sem. Ma például a jazz kívánságműsorban fogjuk az Örömódát játszani, amit egy komolyzenei rajongó talán szentségtörésnek tart, a jazz rajongók pedig azt mondhatják rá, hogy ez nem jazz. Én azt mondom, hogy ez egy gyönyörű dal, ami átdolgozásra ihletett meg.

- Megteremtődött a hazai piac a minőségi borokra, pálinkára és az igényes jazz zenére.

- Pont itt, a Budapest Jazz Clubban volt a lemezbemutató koncertünk. Kétszáz ember volt ebben a teremben és a kintiben is még vagy száz. Sor állt kint az utcán, 50-60 ember be sem jutott. Ilyen sikert csak a legmerészebb álmaimban mertem remélni, mégis valósággá vált. Igen, van igény a jóra, a szépre, a minőségre, csak meg kell szólítani az embereket, ők szívesen veszik, ha adni akarsz nekik.

- A jazz zenész olyan mint a konyak: minél idősebb, annál értékesebb?
- Nem feltétlenül. Gyorsan el lehet kopni, be lehet rozsdásodni. Egyelőre örömmel nyugtázom, hogy a játékom folyamatosan fejlődik, de ezért nagyon sokat is dolgozom. Idősebb koromra lehet, hogy majd nem lesz olyan virtuóz a technikám, de ezt egy érettebb, mélyebb játék remélhetőleg kompenzálni fogja. Folyamatosan gyakorolni kell, különben a megszerzett képességek elvesznek és villámgyorsan leépülsz: beposhad a konyak. Nekünk minden fellépés egy vizsga, ahol az agy és az ujjak hihetetlen igénybevételnek vannak kitéve. Nincs megállás, vagy fejlődsz vagy visszafejlődsz. Ha nyitott tudsz lenni a világra és folyamatosan dolgozol magadon, akkor tudsz csak továbblépni.

- Mit adsz tovább a tanítványaidnak?
- Én nem csak hangokat és akkordokat tanítok, hanem a lelket és a szívet is próbálom formálgatni. Kemény zenei feladatokat adok, mert ezt a szakmát meg kell tanulni. A személyiségüket is alakítom, mert ez szükséges a fejlődéshez. Nagyon fontos az önbizalom, a magunkba vetett hit. Ha az erőt megtalálod magadban, akkor legyőzhetetlen és szabad vagy. Jó korban élünk, mert nyitottak a határok és a lehetőségek. Ha úgy gondolod, hogy valamit a világon a legjobban játszol, vedd fel és tedd fel az internetre! Ha tényleg annyira jó vagy, akkor egy óra múlva tele lesz a levelesládád meghívásokkal. Ha mégsem, akkor meg dolgozz még magadon és ne elégedetlenkedj (nevet)!

-Zendo-

[2011.03.17.]