Puzsér Róbert interjú: "A racionalitást mindig meg kell tartani"

Puzsér Róbert az RTL Klub Csillag Születik című műsorának talán legnépszerűbb zsűritagja. Éles, olykor kegyetlennek tűnő kritikáival igen gyorsan elérte, hogy hazánk egyik legmegosztóbb médiaszemélyiségeként beszéljünk róla. A tehetségkutató „megmondóját” a látszat ellenére nem rosszindulat, vagy harag vezérli, csupán a magyar kultúra hiányosságaira szeretné felhívni a társadalom figyelmét. 

- Többször hallhattuk már, hogy az eredetiséget díjazza egy produkcióban. Mi az, ami Ön szerint ezen kívül fontos?

- Az, hogy a fellépő milyen dalt ad elő, legalább annyit számít, mint maga az előadás. Ha valaki jó ízléssel választ, az már fél siker.  Nagyon fontos, hogy mennyire sajátja az adott produkció. Leginkább azt díjazom, ha valaki teljesen saját produkcióval áll a színpadra, tehát ő maga írta a dalt, amit előad, vagy legalább a szöveg megalkotásában van része. Amennyiben egy versenyző nem magának ír dalt, akkor viszont elvárom, hogy adaptálja. Ha valaki elénekel egy dalt ugyanúgy, ahogyan az eredeti felvételen hallotta, az kevés. Mi értelme elénekelni egy számot úgy, hogy az ember nem dolgozza fel? Millió olyan produkciót ismerünk, amiről azt mondjuk, hogy feldolgozás, holott pontosan ugyanúgy hangzik el, mint az eredeti felvétel, csak talán egy kicsivel rosszabb. Ami nem is meglepő, hiszen az eredeti produkciók több milliós költségvetésből, professzionális körülmények között legyártott amerikai pop-projektek. Ezek leutánzása nyilván automatikus minőségromlást eredményez. Az ilyen produkciók hallatán állítólagos értelmiségiek aztán azonnal leteszik a fegyvert és felállva tapsolnak, hiszen „megtörtént csoda”, majd körülbelül olyan jelzők röpködnek, mint amikor valaki olimpiai aranyat nyer. Ez aránytalan és ízléstelen. Az aránytévesztésnek olyan mértéke uralkodott el ezekben a tehetségkutatókban, ami engem elborzaszt. Azért vagyok ott, hogy ennek ellenpontját képezzem.

- Van olyan, hogy a többi zsűritag próbálja visszafogni Önt. Mindig kimondja a véleményét, vagy előfordul, hogy magában tartja az indulatokat?

- Ezek a castingok felvételről mentek, tehát bármit is mondtam, a szerkesztőknek megvolt a lehetőségük később kivágni. Nemsokára már élő műsorok kerülnek a képernyőre, az nyilvánvalóan teljesen más helyzet lesz. Így, hogy túl vagyunk az előválogatáson, remélem, már nem nagyon lesz szükség azokra a vídia keménységű jelzőkre, amiket eddig használtam, hiszen ott olyan produkciók versenyét látjuk majd, amiket a castingon a zsűri valamilyen oknál fogva továbbjuttatott. Még ha bizonyos előadók nélkülözik is az eredetiséget, talán akkor is megütnek valamiféle nívót. Továbbra is szigorúan bírálom majd a versenyzőket, ha rászolgálnak, de ezentúl elsősorban arra törekszem majd, hogy kulturális kontextusba helyezzem a véleményemet.

- Ön szerint nem sérülnek a fiatal versenyzők, ha ilyen éles kritikákat hallanak?

- Mitől kellene őket félteni? Ezektől a véleményektől nem lesznek neurotikusok vagy epilepsziások. Előadnak valamit, én vagyok a zsűri, elmondom az észrevételeimet, és ha úgy döntenek, hogy a véleményemet integrálják a saját önképükbe, akkor megteszik. Én nem a fogadott apjuk vagyok, azért vagyok ott, hogy kritizáljam őket. A legtöbb versenyzővel éppen az a probléma, hogy nincs fogalma a minőségről, a médiában ugyanis hitványabbnál hitványabb produkciókat sztárolnak, számára pedig ezek képezik a referenciát, ráadásul azok, akiket eddig megkérdezett a produkciójáról, mindig a könnyebb utat választották és kiszolgálták a hiúságát. Ennek most az az eredménye, hogy torz önképpel rendelkező fiatalok különféle borzalmakkal állnak elő. Ha ezek után még én sem mondom el a véleményemet, akkor tényleg nincsen semmi értelme annak, hogy ott vagyok.

- Mi a célja? Az, hogy ezek a fiatalok tisztán lássák a produkcióik értékét, vagy benne van ebben a kultúrmisszió szándéka is?

- Itt két folyamat zajlik egyszerre: egyrészt egy tehetségkutató, másrészt pedig egy országos nézettségű show-műsor. Ez a kettő egyszerre hat és egyszerre fontos. Nem szabad pusztán azt nézni, hogy valakiből mi lehet öt év múlva. Nem csak az számít, hogy a jobb jusson tovább, hanem az is, hogy a nézőt ne szeméttel etessük. Ha valami hulladék, akkor vagy ne kerülhessen képernyőre, vagy ha már ott van, akkor hangozzék el róla az azt megillető kritika. A néző megérdemli, hogy nívós produkciókat lásson és hiteles véleményeket halljon. A televíziózás felelősség, és ezt a felelősséget nem tagadhatom meg azzal, hogy egy középszerű vagy hitvány előadást méltatok. Több millió nézővel elhitetni bizonyos produkciókról, hogy jók, az hazugság. Az írástudók árulásának is nevezhetem, még akkor is, ha legtöbbször pusztán karizmátlanságból fakad. Ha valami nem elég jó, akkor azt ki kell mondani. Nekem a nézőkkel százszor több dolgom van, mint egy előttem álló önképzavaros fellépővel.

Nyomj egy tetsziket, ha szereted a zenét.

- Blogot vezet, melyben leírja döntései okát. Szükségesnek érzi a magyarázatot, vagy egyszerűen csak meg szeretné értetni az érdeklődőkkel, hogy Ön szerint mik az értékek?

- Szempontokat szeretnék felvonultatni a szavazataim mögé. A döntéseim hátterében egyrészt van egy ízlésvilág, másrészt pedig egy értékszemlélet. Ezek nem mindig világosak, amikor elmondok egy véleményt, vagy mondok egy „nem”-et, ezért szeretem bővebben is kifejteni. A zsűritag blog arra szolgál, hogy értelmezzem azt a kontextust, amelyben az adott „igen”, vagy „nem” megszületett. 

- Nagy port kavart, hogy egy-két közkedvelt előadóra nemmel, majd Plazmára igennel szavazott. A blogban felsorakoztatott érvek között talán a leghangsúlyosabb az, hogy Plazma időt és energiát fektetett ebbe a produkcióba.

- Így van. Itt van egy ember, aki a semmiből előrántott valamit. Mi a művészi autonómia, ha nem ez? Tényleg mindenki csak azzal foglalkozik, hogy káromkodott? Ez egy álságos, képmutató, prűd társadalomra vall. Mindenki káromkodik, ő miért ne tenné? Ráadásul ő nem azért jött ide, hogy csináljanak belőle valakit. Ő már egy kész produkció. Megteremtett magának mindent, már csak egy platformra volt szüksége, amit most megkapott. Amit a maga adottságai révén el tudott végezni, azt elvégezte. Ezerszer többet tett le a közös asztalra, mint azok, akik nulla hozzáadott értékkel, valami kis pacsirtahanggal királykodnak a színpadon, majd besöprik az elismeréseket azért, mert egy J.Lo számot előadtak kicsit rosszabbul, mint az eredeti. 

- Látja a helyét egy ilyen produkciónak a zeneiparban?

- Miért ne? Egyébként szerintem a magyar hip-hop szféra kifejezetten reményteli. Azt gondolom, hogy Plazma egy átlagos rap-jamen egy jó előadónak számít. Nem kimagasló, de egy átlagosan jó előadó. A Csillag Születik mezőnyéből viszont nagyon magasan kiemelkedik. Persze van hová fejlődnie, de egy tizenkilenc éves srácról beszélünk. 

- Elég sok szerepben láthattuk már. Minek mondaná magát: kritikus, esztéta, médiahacker vagy újságíró?

- Fogalmazzunk úgy, hogy a kritikus ellen nincs kifogásom, hiszen gyakran kritizálok, de ha valaminek mindenképpen ki kell, hogy neveznem magamat, akkor leginkább a független értelmiségi, vagy a független újságíró kifejezéseket használnám. 

- Mondhatjuk, hogy kizárólag racionális szempontokat szem előtt tartva követ valamit, amiben hisz?

- Igen, ez pontosan így van. Azért beszélek ezekről a dolgokról ilyen vehemenciával, mert mindig feltöltöm a mondanivalómat nagyon intenzív érzelmekkel. Ugyanakkor  semmiképpen sem hagyom, hogy az értékítéletemet szubjektív érzelmek torzítsák el. A racionalitást mindig meg kell tartani. Ha látok egy fellépőt, nem lehet szempont, hogy ő cigány vagy fehér, határon túli vagy inneni, fogyatékos, vagy ép. Csak és kizárólag a produkcióra szabad figyelnem, mert ha nem ezt teszem, akkor nem vagyok független. Függetlennek lenni nem csak azt jelenti, hogy az embert nem pénzelik politikai pártok vagy cégek, hanem azt is, hogy megtanulunk a saját vágyainktól, előítéleteinktől és félelmeinktől függetlenül ítélni. 

- Minek köszönheti a tájékozottságát?

- Nem tartom magam különösebben tájékozottnak. Pár dolgot szenvedélyesen szeretek, ilyen a film vagy a zene, ezekhez abban bízom, hogy kvalifikáltan hozzá tudok szólni, de rengeteg minden másról is beszélek, ezek terén nem annyira alaposak az ismereteim. Mindenről van véleményem, de ha komolyabban belemegyünk egy témába, akkor azért kiderül, hogy nincsenek szédítő mélységek. A történelemhez és az irodalomhoz értek, egyéb témákról felületesebbek az ismereteim.

 - Zenei múlttal rendelkezik?

- Nem tanultam zenét. Semmi hallásom nincs, viszont annál jobb a zenei ízlésem. A nívós zenéket szeretem, és ezt az igényszintet érvényesítem a zsűriben is. Ilyen végzettség nyilván nem létezik, de azt hiszem, jobb is így.

- Mit tudna tanácsolni azoknak a fiataloknak, akik mostanában kezdenek művészetekkel foglalkozni? Járják a saját útjukat és kövessék azt, amiben hisznek, vagy célravezetőbb, ha jól kitaposott ösvényeken indulnak el?

- A magyar kultúrában úgy lehet jól tevékenykedni, hogy ha alaposan megfigyeljük az aktuális produktumokat, és valami teljesen mást csinálunk. Fontos a személyes elhívás és meggyőződés, nyilvánvalóan az a legjobb, ha mindenki a belső hangjára hallgat, ugyanakkor jelenleg Magyarország olyan politikai, gazdasági, kulturális és morális válságban van, hogy jóformán mindent tagadni kell, amit látunk magunk körül. Bármibe is fogjanak az emberek, a legjobb tanácsom az, hogy minden eddiginek csinálják az ellenkezőjét! Ez szinte mindenre vonatkozik az üzleti életen kívül - ahhoz nem értek. Én mindeddig mindent homlokegyenest másképpen csináltam, mint ahogyan azt tanultam, és még nem bántam meg soha.

Lájk, ha kedveled Puzsér Róbertet.

- Fülöp Dóra -

[2012.05.01.]