Király L. Norbi: "A civilszakma egy érdekes kérdés"

A Zene.hu Álarc nélkül sorozatának célja olyan fiatal előadók bemutatása, akiknek népszerűsége hazánkban megkérdőjelezhetetlen. A közönségtalálkozó jellegű talkshow keretein belül a rajongók egy-egy beszélgetés alkalmával közelebbről is megismerhetik kedvencüket. A sorozat legutóbbi vendége Király L. Norbert volt, akit Joó Géza műsorvezető faggatott múltról, jelenről és sikerének titkáról.

Ahogyan a legtöbb zenei ambíciókkal megáldott fiatal, Király L. Norbi is saját zenekarral indult kamaszkorában. A próbálkozások eleinte nem jártak különösebb sikerrel, ezért Norbi zongorázni kezdett, majd az X-faktor hozta meg számára a sikert és az országos ismertséget. Cikkünkben a beszélgetés legérdekesebb részeit foglaltuk össze.

- Honnan jött a zene szeretete? Volt a családban egy papa, egy mama, egy testvér, aki zenélt?
- Mamám volt nagyon zeneszerető, ő volt az, aki színi körben játszott és énekelt. Bár a szoprán hangot nem örököltem tőle, de a zene szeretetét sikerült. 

- Tizennégy éves korodban zenekart alapítottál, ami egy fellépés után feloszlott. Mi volt a következő lépés?
- Utána a következő zenei élmény az én életemben a zongora volt. Annyi a története, hogy kaptam nagyanyámtól egy szintetizátort. A szintetizátorba be vannak építve alapok, amiket hallgat az ember, a kis digitális kijelző pedig mutatja, melyik billentyűt kell nyomkodni. És akkor a nagyi odaült és a Chopin: Kánon darabot megtanultam. Hozzáteszem, olyan ujjrenddel, hogy amikor először eljátszottam zongoratanárnak, nem akarta elhinni. Ugye nekem fogalmam sem volt olyanról, hogy ujjrend, én csak jobbra-balra - ahogy tudtam csavarni - elértem a billentyűt és ez volt a lényeg. Nagymamám jóban volt a tanárnővel és megbeszéltük, hogy lemegyek, megnézni hogyan játszom. Imádtam zongorázni, az érettségire sem készültem emiatt.  Tíz hónapig jártam tanárhoz és ezalatt körülbelül három évnyi anyagot vert belém.

- Véget ért ez a zongorakorszak. Utána mi következett?
- Jött a második „nem-sikerült” zenekar. Körülbelül úgy 2-3 próbánk lehetett, aztán kirúgtak minket a próbateremből. Tudod milyen a rock… ez is ilyen egyveleg zenekar volt, benne metal, punk, rock, rock and roll. És ugye milyen a lázadó tini? Kamasz, popzenét játszó ember. Olyan, hogy körülötte harmincöt karton cigi és üvegek vannak szétszórva, a hamutartó az egy tíz literes lavór… és akkor úgy döntött a próbaterem tulajdonosa, hogy nem kívánja tovább bérbe adni nekünk a helységet. Azt hiszem, két hetet voltunk ott.

Nyomj egy tetsziket, ha kedveled Norbit.

- Úgy érzem, ezek csak próbálkozások voltak. Mi volt az, ami tényleg komoly és meghatározó volt az életedben?
- Egy nagyon pici lökést adott az első fellépésünk, hiszen hallottam vissza pozitív visszhangokat. Ezután komolyabb lépés egy ideig nem volt. Az X-faktor előtt is voltak zenés tehetségkutatók, az elején nem mertem jelentkezni, aztán a harmadik szériától már nem akartam. Nekem nem tetszettek. Nem akarok megsérteni senkit,  ez csak egyéni vélemény. És akkor jött az X-faktor reklámja, aminek rögtön utánanéztem. Amikor megtudtam, kik vannak a zsűriben, akkor azt mondtam „ez egy olyan zsűri”. Úgy gondoltam, hogy ez egy olyan komoly műsor, hogy ha itt megbukom, akkor komoly szakértők közlik velem, tehát elfogadom. Ha pedig továbbjutok, az nekem egy nagyon pozitív jel.

- Mik voltak azok az élmények amik nagyon meghatározták az ottlétedet? Keresztes Ildikóval például nagyon jó a kapcsolatod. Hogyan alakult ki ez a barátság?
- Kezdjük azzal, hogy Ildi egy nagyon őszinte, érzelemteljes, lelkiismeretes bombanő. Vannak olyan emberek, akik megtalálják egymást. Ildi mindig mondta nekem, hogy én vagyok az ő fiatal mása fiúban, ő is teljesen olyan volt mint én, ismeri minden lépésemet és mozdulatomat, mire hogy reagálok…hát így.

- Ildikón kívül mik voltak azok az élmények az X faktorban, amik megváltoztatták az életedet?
- Az első nagy élményem, amikor leadták a tévében az első válogatót, majd amikor mentem haza, jött egy korombeli srác és felismert. Visszanéztem én is, de megfogadtam, soha többet, mert szerintem katasztrofális vagyok. Nem tetszettem magamnak, nem fogadtam el. Most már nem érdekel, ki mit mond, de sosem vagyok elégedett. Azt hozzáteszem, hogy azt mindig tudom, mit akarok csinálni, hogy akarom csinálni, hogy akarom látni annak a végkifejletét. Ám visszanézni nem szeretem.

- Egyébként milyen énekesnek tartod magadat?
- Ez egy érdekes dolog, mert hát ahány ember, annyiféle ízlés…én inkább úgy mondanám, hogy előadó. Van, aki Andrea Bocellit szereti, van akik Tom Waitset.  És a kettő között van egy elég nagy szakadék. Például én mindkettőt szeretem, de Tom Waits-szel sokkal jobban ki tudok kapcsolódni. Úgy látom - meg hallom vissza - , hogy elég megosztó vagyok.  Ennek személy szerint nagyon örülök. Szerintem van hangom, de soha nem leszek egy Vásáry André.

- Mondhatjuk azt, hogy ösztönös előadó vagy?
- Igen. Én úgy vélem, az ember legyen olyan, amilyen. Mert ha megjátssza magát - ugye szokták mondani - , az igazság mindig kiderül. És előbb-utóbb az az ember úgyis be fog bukni. Én amondó vagyok, hogy legyünk olyanok, amilyenek, legyünk őszinték…valaki elfogadja, valaki nem.

- Készülsz-e esetleg egy új lemezzel? Milyen terveid vannak mostanában?
- Nekem az egyik legnagyobb tervem a műsorvezetés, ezt szeretném még valahogy fejleszteni. Természetesen a zene is jó lenne, ha működne. Most ez a lemezkérdés… Ezek ugyebár költségekkel járnak. Nem olyan egyszerű ez a dolog. Én úgy vélem, hogy most az elkövetkezendő fél évben önálló nagylemez nem lesz.

- A műsorvezetést mindenképpen zenei, vagy inkább általános vonalon képzeled el?
- Általános vonalon. Úgy gondolom, lehet bármennyire is sikeres az ember, olyan világban élünk, ahol több lábon kell állni.

- Ha már a „több lábon állást” mondtad, esetleg civil szakmában nem gondolkozol?
- Gondolkodom. Hozzáteszem, hogy ezt nagyon ki kell tanulni. Apósom foglalkozik épületgépészettel - ilyen cső meg olyan cső - , ezt nekem meg kell tanulni. A civilszakma is egy érdekes kérdés. Ismerősökkel összeszoktuk dugni a fejünket, hogy vajon mibe érdemes most belevágni.  És mindenhonnan azt hallom, hogy az égvilágon semmibe nem érdemes. Hány cégről hallasz, aki tönkrement, csődbe ment, felszámolták? Szóval ezt a civil szakmát is nagyon meg kell gondolni. Ha van melletted segítség - mint mellettem apósom -, akkor könnyebben bele lehet tanulni, van mentorod aki megmutatja, mit és hogy kell csinálni. Úgy vélem, hogy egy civil szakma sem rossz, ha van.

- És akinek van apósa, amellett valószínűleg van egy kedves hölgy is. Úgy tudjuk, ősztől már hárman lesztek
- Igen, ez igaz. Szeptembertől hárman leszünk; az ultrahang szerint fiút várunk.

- Mennyire változott meg az életed amikor megtudtad, hogy úton van egy kis jövevény?
- Leszámítva a mai napot, lassabban vezetek. Elég sok ismert párnak van gyermeke, és ők is össze tudják egyeztetni. Ők is ugyanúgy tudják mellette csinálni a szakmájukat. Úgy vélem, az előadóművész más a színpadon mint a magánéletben. A színpad kihoz az emberből egy pluszt. Fent vagy a színpadon és bekerülsz egy olyan légtérbe, hogy meghülyülsz. Fent is, meg lent is ugyanolyan ember vagy, ugyanúgy szembesülsz a problémákkal, ugyanúgy megtalál a sok rossz a mai világban, nem tudsz vele mit tenni, meg kell oldani. Az egy dolog, hogy neked ez a szakmád. Attól még ugyanúgy lehetsz felelősségteljes ember, hogy a színpadon nem ezt látják.

Fotó: Streit Gábor Bora

Lájk, ha kedveled Király L. Norbit.

- zene.hu -

[2012.05.30.]