Amadinda - a világkörüli koncert egy estében a Zsolnay Fesztiválon

Nemrégiben Pécsett lépett fel a sokak által ismert és szeretett, harmadik x-es évfordulóját ünneplő Amadinda ütős együttes a Zsolnay Fesztivál ezúttal is változatos programkínálatának keretében.  A zenekar vendégül látta Presser „Pici” bácsit és Karácsony Jánost, és varázslatos hangulatot teremtettek a gyönyörűen világított Kodály teremben.

A koncerten szépszámú lelkes közönség várta bizakodóan a programot, és úgy gondolom nem csalódtak ebben a hosszú, színes, erőteljes és lelkes repertoárban.  Kis komolyzenével indítottak a fiúk, majd tértek át a „világzenei” berkekre és kaptunk ízelítőt, Zimbabwe, Uganda és más afrikai zenecsemegékből. Ezután még tovább tudták pezsdíteni a közönséget a polinéz, valamint közép-amerikai zenékkel, és a különleges hangzású - részemről sosem látott – hangszerekkel.  Fény derült a zenekar névválasztására is, és hogy ez valóban egy létező, borzasztóan izgalmas fa, ütős eszköz négy főre is akár.

A koncertre lassan, ízlésesen vezették be a vendégszereplőket, bőséges kommentárokat hallhattunk a darabok közt, némi személyes sztorizgatással.  Karácsony János vagánysága és gitárvilága még egyet lódított az amúgy is színes hanganyagon, meglepően érzelmes ének kísérettel tetézve. Presser úrtól a megszokott minőségű „hatással levést” és érzelmi telítettséget fogadtuk jó szívvel. A dúdolni való slágerekből örökzöld csokrot adott, és közönségbarát humorával már az első percben fellágyította a hallgatóságot. Volt, hogy amadindásan feldolgozva kerültek elénk a vendégek dalai, volt, hogy teret hagytak a két kiválóságnak.  Előkerültek nagy ívű szerzemények Presser Gábor és Holló Aurél tollából is. Tisztelegtünk nagy zeneszerzőknek, de azt hiszem érdemes figyelmet fordítani a magyar zenekar tagjainak – Rácz Zoltán, Holló Aurél, Váczi Zoltán, Bojtos Károly munkásságára, kutatásaira és innovációira.

 Nyomj egy tetsziket, ha szereted a zenét.

A tradíciók, kulturális alapmotívumokkal teli, hozzánk messziről érkezett szerzemények olyan szépen ötvöződtek a zenetörténeti korszakok változatosságával a koncert alatt, hogy nem volt egy előadás sem, ami a sorból kilóghatott volna. A saját és kortárs ütős művek finoman belehelyezkedtek a világkörüli és időbeli körutazásba.

Én személy szerint el voltam varázsolva a tömérdek, - egy helyen eddig ennyi ütős, zörgős, csörgős hangkeltőt nem látó- hangzástól és a szimpatikus összhangtól. A fiúk szerények voltak, kedvesek és örömmel adták nekünk ezt a majd’ két órát. Azt is megtudhattuk, hogy jönnének gyakrabban is, jól érzik itt magukat Pécsen; legyen ez legközelebb is így. 

[2014.05.16.]