"Próbálom a korlátaimat feszegetni, de..." 

Interjú Fehér Tiborral, a Nemzeti Színház színművészével

A fiatal, energikus színművész, Fehér Tibor január 26-án, saját bőrén tapasztalta, milyen gyorsan megvan a baj: egy rossz mozdulat következtében kiújult a porckorongsérve. Noha elhivatott profiként folytatta az előadást, fél órával később kórházba kellett szállítani, ahol az azonnali infúziós beavatkozásnak köszönhetően, gyorsan talpra állt.

Azóta újra játszik, illetve a Csongor és Tünde márciusi bemutatójára próbál a Nemzeti Színházban, ám az eddiginél erősebb fékrendszerrel, tudatosabb életmódot folytatva.

-        Milyen hatás vagy belső késztetés sodort a színpad felé?
-        Valahogy nem volt kérdés. Mindig is ez volt az utam. Már kicsiként szerettem megnevettetni a családomat, vagy megsiratni a nagyikat egy-egy verssel. Jó volt a középpontban lenni. Édesanyám folyton olvasott nekem verseket, mondókákat tanított, amelyeket nagyon szívesen prezentáltam nagyobb publikum előtt. Színházi látogatásaim során pedig mindig fájdalom vagy hiány töltött el. Fel akartam menni a színpadra. Mindig is szerettem adni. Ezt akartam nagyban, a színpadon művelni.

-        Erős hivatástudat sugárzik belőled. Mi hajt belülről? Mi adja számodra a motivációt? Mi jelenti a kihívást?
-        Motivációt mindig máshonnan lehet szerezni, ha lehet egyáltalán. Inkább nem is keresni kell ezeket, hanem észrevenni és befogadni. Egy jó előadás, vagy egy festmény, egy dal, de akár egy sportolói teljesítmény is erős hatással van rám.

Kihívás minden egyes szerep – akár szellemi, akár fizikai valójában. A Szeszélyes nyár című darabban például egy artistát alakítok. Erre nagyon sokat készültem: egykerekű bicikli (monocikli), zsonglőrködés buzogányokkal, tissue függöny… Ez mind nagyon megterhelő, ugyanakkor egy színész számára hatalmas kihívás. Csongor megformálása szintén egy hegycsúcs, amit meg kell másznom; viszont ez inkább egy szellemi, filozófiai létra.

-        Atletikus alkatú, fiatal színművészként a tested is előtérbe kerül (Az Őrült Nők Ketrecében például elég látványosan). Mennyi figyelmet fordítasz a fizikumod fejlesztésére, karbantartására? Milyen módszerrel/módszerekkel tartod magad top formában?
-        Sajnos a maréknyi szabadidő miatt kevesebbet tudok a testem karbantartására fordítani. Próbálok persze odafigyelni: étrend, edzés, futás. Fontos számomra a mozgás; mindig is az életem része volt. Olykor pedig rengeteg feles energiát, rossz gondolatot tudok kiadni magamból akár egy Duna-parti futással. Fontos persze az esztétikum, a megjelenés – akár Az Őrült Nők Ketrecében, bár említhetnék bármit –, hogy milyen látványt kap a néző.

Számomra azonban talán fontosabb a mobilitás, a rugalmasság. Értem ezalatt például azt, ha felkérnek egy artista fiú alakítására, akkor az ne okozzon gondot.

Próbálom a korlátaimat feszegetni, a határokat szélesíteni. Nyáron forgattam egy tv-sorozatban. Elolvastam a forgatókönyvet, amelyben az általam játszott karakterről többször is elmondják, hogy kockás hasa van. Tudtam, hogy kevés időm van rá, tehát nem elég, ha naponta megcsinálok pár felülést; ezért szakemberhez fordultam.

Nagyon jó barátom és kollégám, Kerekes Kristóf egy éve létrehozta a KK Moves Egészségközpontot. Így tőle kértem segítséget. Egy hónapon át, amennyit csak tudtam, az ő felügyelete mellett edzettem. A központ dietetikusa pedig személyre szabott étrendet készített számomra. Ezek következtében, viszonylag rövid idő alatt elértem a kívánt hatást.

-        Időközönként óhatatlanok a színpadi sérülések. Ilyenkor mi jelenti az elsősegélyt? Mihez/kihez fordulsz? Illetve mit tehetsz a megelőzés érdekében?
-        Volt már részem kisebb színpadi sérülésekben. A Nemzeti Színházban van orvosi ügyelet az előadások alatt, így gyorsan elsősegélyben részesülök.

Hátfájással viszont elég sokat küszködöm. Ha nem gyógytornázom, akkor rendre előjönnek a kellemetlen tünetek. Viszont nem mindig tudom, milyen gyakorlatot végezzek, ezért is fordultam Kristófhoz, mert az egészségközpontjában szakszerűen, speciális eszközökkel végezhetem a gyógytorna-gyakorlatokat. A megelőzés a legfontosabb. Ha rendszeresen tornázom, járok masszázsra, tünetmentes vagyok.

-        A színpadon, illetve a karriered szempontjából milyen a tudatosság és az ösztönösség aránya? Merre tartasz?

-        Szerintem egészségesen váltakoznak: igyekszem tudatosan próbálni, ösztönösen jelen lenni a színpadon. Bár ez így nem teljesen igaz, hiszen előadás alatt sem működhetek agy nélkül, csak a megérzéseim után menve, mert olykor becsapnak, félre visznek. Ha viszont végig tudatos maradok, akkor pedig csak egy munkát látnék a színpadon. [Felnevet.]

Nehéz ezt megfogalmazni, de talán az életben is így van: néha ösztönösen megérzed a helyes döntést, néha pedig tudatosan kell helytállnod egy helyzetben. Azt gondolom, a kettő kéz a kézben jár.

Szerzők: Aigner Ivan, Réti Anna

[2016.02.14.]