˝Mást nem tudnék ilyen jól csinálni˝ - Bajaga i Instruktori interjú
Ismét hajnalig tartó közös énekléssel zárult a szeptember végén megtartott Balkán Party az A38 Hajón. A fesztiválhangulat megalapozásáért ezúttal is egy ex-jugoszláv legenda, a Bajaga i Instruktori volt a felelős, aki először adott koncertet Budapesten. Az ex-yu életérzésről a zenekar frontemberét, Momčilo Bajagić ’Bajaga’-t kérdeztük.
A Bajaga i Instruktori név nem ismeretlen azok számára, akik az elmúlt évtizedekben nyomon követték az ex-Jugoszlávia zenei életét. Egyéb meghatározó zenekarok mellett Bajaga bandájának története is több, mint harminc évre nyúlik vissza és slágereik mai napig a legnépszerűbbek közé tartoznak a régióban. Koncertjeiken az idősebb és fiatalabb generáció egyaránt képviselteti magát. Míg előbbinek a kamasz éveket idézi egy-egy örökzöld, a fiatalok számára már alapvető „kellékek” ezek a dalok minden házibulihoz.
A 22:30-kor kezdődő koncertre már jóval korábban hosszú sorokban gyülekeztek a bulizók, majd a pontos koncertkezdést követően egyszerre mozdultak meg kicsik és nagyok a tömegben. A Balkán Party hangulatát mi sem bizonyíthatja jobban, mint hogy az ugráló tömeg rövid idő alatt óvatos hullámokat generált a Dunán.
Olyan klasszikusok mellett, mint a Poljubi me, a Tamara (1984), Verujem ne verujem (1988), Tišina (1988), a Moji drugovi (1994), vagy a Dire Straitses lüktetést hordozó Još Te volim (1996) mellett a közönség megismerhette a zenekar improvizatívabb oldalát is: jazz-es szólók, Samo nam je ljubav potrebnaba (1986) csempészett All You Need Is Love, illetve sorozatban szakadó gitárhúrok is gondoskodtak a jó hangulatról.
– Első alkalommal koncerteztek Budapesten, ahol már három héttel a koncert előtt elfogytak a jegyek. Milyen érzéssel tölti el ez a zenekart?
– Fantasztikus érzés és nagyon örülünk, hogy ilyen nagy közönségünk van Budapesten. Nagyon szeretünk ilyen klubokban játszani - mint például a 100 Club Londonban. A helyszínválasztás is tökéletes volt. Külön öröm számunkra, hogy ilyen hamar elfogytak a jegyek.
– Harminckét éves múlttal rendelkeztek, ami hatalmas idő egy zenekar életében. Mi lehet az, ami miatt még mindig működik?
– Ez az életünk. A mai napig dolgozom/dolgozunk azon, hogy ez működjön. Szeretjük ezt csinálni és fontos volt számunkra a karrierépítés. Biztos vagyok benne, hogy mást nem is tudnék ilyen jól csinálni.
– A „Sa druge strane jastuka” az egyik legsikeresebb lemez volt a Jugoszláviában. Meghatározó időszak volt ez a számotokra?
– Összesen 360.000 példányban kelt el a volt Jugoszlávia területén és mai napig nagyon sok dalt játszunk arról a lemezről. Ez volt az első nagylemezünk és - sok kisebb mellett - az egyik kedvencünk. Nagyszerű, ugyanakkor zavarba ejtő érzés volt, hogy ennyire sikeres lett. Nem számítottunk ekkora népszerűségre.
– Koncerteztetek az egész ex-Jugoszlávia területén, jártatok Moszkvában, illetve turnéztatok Amerikában is. Kihívást jelentenek még az új helyszínek, az új közönség?
– Természetesen minden új helyszín, minden új koncert kihívás. Az európai országok közül Spanyolország és Portugália kivételével mindenhol játszottunk. Nagy álmom eljutni Dél-Amerikába, ez az egyetlen földrész, ahol még nem koncerteztünk.
– Mi lehet az oka annak, hogy az egykori ex-jugoszláv legendák, mint például ti, a Riblja Čorba, a Bijelo Dugme, vagy a Crvena Jabuka mai napig ekkora népszerűségnek örvendenek?
– Úgy gondolom, hogy az emberek mindig kötődnek bizonyos dalokhoz. Ebben az időben nagyon népszerű dalok születtek, ismert zenekaroktól. A fennmaradásuk talán annak is betudható, hogy manapság már ritkább az élőzene, de a legfontosabbnak mégis azt tartom, hogy az emberek ugyanannyira kötődnek bizonyos zenékhez, mint például a mesterségekhez. Egyszerűen vannak olyan szakmák, amik nem halnak ki. Ugyanígy van a zenével is: a közönség szeretete élteti tovább a dalainkat.
– Az évtizedek alatt nyilván a közönség is változik. Mi a legszembetűnőbb változás a „régi” közönség és a mostani fiatalok között?
– Nem érzek igazán nagy különbséget. Látom a koncerteken, hogy a fiatalabb korosztály ugyanúgy énekli a dalainkat, ahogyan az idősebb generáció. Sokan vannak a koncertjeinket olyanok, akik még nem is éltek, amikor ezek a dalok születtek, de összességében nem gondolom, hogy drasztikusan változott volna a közönség hozzáállása.
Hírek
