Megőrülés felsőfokon - A Black Stone Cherry Budapesten járt

A legmenőbb southern rock banda zúzott a Trackben.

A VAMA-s koncertbeszámolóm után egy kis technikai nehézség miatt csak most érkezem ezzel az anyaggal. Előző cikkemben ott hagytam abba a sztorit, hogy Temesváron, a VAMA akusztikus koncertje mennyire elvarázsolt. Másnap már korán ébredtem és elindultam Budapestre, ahol már a több éves álmom vált valóra, hiszen nem csak megnézhettem a Black Stone Cherry koncertjét, de a kiváló és nagyon segítőkész managerük miatt interjút is készíthettem velük, majd egy színpadi VIP belépőt is a kezembe nyomtak, így pedig maximálisan boldognak éreztem magam. Az egész este a backstage, a dühöngő és a színpad oldala között futkorásztam, mint a kiskölyök, akit beengednek apuci visájával a játékboltba. Mielőtt belekezdenék, azért elmondanám, hogy mennyire jól tud esni, amikor azt látom, hogy világhírű zenekarok managerei és maguk a zenészek is barátsággal, kedvességgel és alázattal állnak mindenkihez, azt hiszem nagyon sokan tanulhatnának itthon tőlük....

A koncerten a Dorothy zenekar melegített be, akik tényleg mindent megtettek, hogy ellásák egy profi warm up band feladatát, rendkívül jól szóltak és a dalokat is ügyesen válogatták össze. Nagyon szimpi az egész csapat, Dodó pedig ügyes frontember, így a színpad előtt gyülekező tömeg vette is a lapot. 

Nem sokkal utánuk, a rajongókat nem sokat várakoztatva a színpadra érkezett a legendás Black Stone Cherry, akik olyan vehemenciával indították a bulit, hogy felrobbant a Barba Negra Track. A Family Tree című új lemezükkel, Ben Wells gitáros elmondása szerint újra önmagára találó southern rock királyok azonnal ászt húztak a pakliból, hiszen ezek a dalok élőben ütnek a legnagyobbat. A Burnin'-nel kezdődött a buli, ami személyes kedvenceim közé került az új korongról, majd egy pár régi klasszikus tombolós nóta, egy kis Bob Marley és Wailers feldolgozás után csak jöttek a jobbnál-jobb dalok. Egy percre sem hagyták a közönséget pihenni. Előkerültek olyan slágerek, mint az In My Blood, a Like I Roll életigenlő himnuszuk, a jelenleg USA-ban talán aktuálisabbdal, mint a megszületésekor, a White Trash Millionare. Jópár koncerten jártam már életemben, de ezt az energiát, amit Ben Wells szólógitáros és Jonathan Lawhon basszer állandó ugrálása, helycseréje, valamint John Fred Young állva dobolása és vokálozása a színpadra rakott, ez nem csak egy koncerten, de a Testnevelési Egyetem kompetencia felmérőjén is csillagos ötössel jutalmaznák. Chris Robertson frontember pedig szintén dícséretet érdemel, aki nem mozog ugyan túl sokat, viszont tökéletesen énekel és gitározik. Minden slágert megkapott ezen az estén a magyar közönség, hiányérzet nélküli este volt ez a hűvös idő ellenére.

Azt hiszem nem fog senki megkövezni, hogyha le merem írni, hogy a BSC jelenleg a világ egyik leghitelesebb bandája, akik simán megállnák a helyüket a Sziget nagyszínpadán is. Abban pedig biztos vagyok, hogy nagyon élvezték a budapesti koncertet és nem csak Nekik, de nekünk is feledhetetlen élmény volt ez az őrült este a Trackben.

Képekért klikk.

[2018.07.02.]