"Életem a zenéről és az előadóművészetről szól" - interjú Szabó Dáviddal
- Filmszínészként is kipróbáltad magad a Férfiakt főszerepében. Nem vágysz arra, hogy további filmekben szerepelj?- Dehogynem. Szerencsére azóta adódott is lehetőségem rá, a szintén Esztergályos Károly által rendezett Örkény Lexikon című tévéjátékban kaptam egy kisebb epizódszerepet. A szakmai visszajelzésekből pedig azt szűrtem le, hogy érdemes lenne filmszínészettel foglalkoznom.
- A színházhoz visszatérve, a prózai színészet nem vonz? - Nagyon sok prózai darab van, amiben szívesen szerepelnék, esetleg verseket szavalnék. De egyelőre nem fér bele az időmbe.
- Ha sorba kellene állítanod mindazt, amire vágysz, mi állna az első helyen? Szeretnék egy lemezt, saját zenével és dalszövegekkel. Annyiféle érzelem halmozódik fel az emberben, amit dalba lehetne önteni. Azt gondolom, rengeteget tudnék meríteni a színházi tapasztalataimból, és ezáltal újat nyújthatnék a poppiacon. Egy sokkal előadóibb popzenét szeretnék, egy zeneileg nagyon összetett albumot olyan szövegekkel, ami igazán én vagyok. Rengeteg ötletem van, csak a lehetőségre várok.
- Milyen stílusban énekelnél?A zenei összetettség tekintetében mindenféleképp a fekete zenét választanám, természetesen nagy hangsúlyt fektetve a dalszövegekre. Nagyon szeretem a balladákat, főként Christina Aguilera, George Michael, Eric Benett és Steve Wonder zenei világa áll hozzám közel. Szeretnék olyan zenei szakemberrel együtt dolgozni, akik lélekben hasonlítanak hozzám és tudnának nekem segíteni mind a dalszövegek, mind a hangszerelés tekintetében. Az Operettszínházban rengeteg jó zenész vesz körül. Szívesen kipróbálnám magam egy előadói esten is, ahol olyan zenéket énekelhetnék, amik nekem sokat jelentenek. Egy kis klubhelyiségben egy szál zongora kíséretében sanzonokat, francia dalokat és musicaleket adnék elő a saját elképzelésem szerinti feldolgozásban. Nagyon sok zenei ötletem van, amiket szeretnék majd a jövőben megvalósítani.
- Meg tudod fogalmazni, tulajdonképpen mit jelent, mit ad neked a zene?Közhelynek hangzik, de az életemet adja, mert bármi történik velem, legyen az öröm, csalódás, szerelem, vagy valaminek az elvesztése, esetleg vágyakozás valami után, a zene felé fordulok. Mindig megtalálom a dalt, ami az adott pillanatban én magam vagyok, akár úgy, hogy meghallgatom és azonosulok vele, vagy csak egyszerűen kiéneklem magamból az érzelmeimet. Zenével nagyon sok mindent el lehet érni: megríkathatom az embereket, örömet okozhatok nekik, mulattathatom őket, de könnyeket csalhatok ki belőlük úgy is, hogy az nekik boldogságot okoz. Minden alkalomnak és hangulatnak megvan a saját zenéje, ezért szeretem olyan nagyon. Tulajdonképpen az egész életemet befolyásolja és inspirál is egyben, mert amikor zenélek, az emberekhez mindig eljut valamiféle érzés. Szabaddá tesz, lehet hozzá menekülni, feledteti a mindennapok gondjait, vagy pont ellenkezőleg elő is hozhatja azokat, miközben a megoldásukra sarkall. Kevés olyan zene van, amit nem kedvelek, és azt sem azért, mert esetleg nem jó, hanem mert nem tudok vele azonosulni.
- Milyen stílusú dalokat hallgatsz?- Nagyon sok filmzenét hallgatok, a Schindler listájától kezdve a Walt Disney-ig. Főleg John Williams-t és Hans Zimmer-t kedvelem. Ezen kívül szeretem a szimfonikus és a klasszikus zenét is, ellenben operákat ritkán hallgatok. Musicaleket viszont annál inkább, pláne azokat a dalokat, amiket szeretnék a színpadon is elénekelni, illetve fekete zenét, a Dreamgirls-től, Beyonce-tól, George Michael-től kezdve Eric Benett-en, Steve Wonder-en, Christina Aguilera-n keresztül Whitney Houston-ig. Egyébként életem egyik legnagyobb álma, hogy egyszer én legyek az egyik Disney mese szereplőjének az énekhangja. Nagyon nagy élmény volt, mikor 10 évesen először hallottam Miller Zolit, ahogy Aladdin dalait énekelte. Én ezeken a meséken nőttem fel és számomra a mai napig az jelenti a legnagyobb kikapcsolódást, ha valami finom nasival leülhetek megnézni egy Disney-t.
Társalgásunkat a hangosbemondó szakította félbe – Dávidot hívták az Elisabeth című musical következő jelenetéhez. Ahogy távolodott, elgondolkodva figyeltem, miként változik át az imént még az álmairól lelkesen áradozó fiú Rudolf herceggé. Egy kis idő múlva már a színház vörös bársonyszőnyegén osontam csendben a kijárat felé - a néma falak közt haladva a teremből kiszűrődő harsány tapsvihar moraja kísérte lépteim.
- Pogonyi Nóra -
[2007.11.05.]
Hírek
