Hegyalja Fesztivál 1. nap - csütörtök

A kómás hangulatom reggelre sem múlt el, olyan nehezen ébredtem, mint még Hegyalján soha. Hiába volt 40 fok a sátorban, nem bírtam normálisan elkezdeni a napot. Természetesen a legnagyobb sorban mentem zuhanyozni, röpke háromnegyed óra alatt végeztem is… Mikor magamhoz tértem ismét megtámadtuk a várost, mert igaz, hogy a fesztivál területén megvolt minden, ám az árakkal nem igazán szimpatizáltunk. A többiek még kint ragadtak, de én és a barátom hamar visszatértünk a fesztivál területére, mert a Jim Beam sátorban Kelet-magyarországi zenekarok bemutatkozása volt, benne az egyik ismerősömék zenekarával, a Backward- dal. Nyíregyházán a fősulin már felléptek egyszer, úgyhogy tudtam, mire számítsak. Mivel tokaji a banda, voltak páran akik ismerték és szerették a zenéjüket, de sokan akadtak, akik csak érdeklődésképpen tértek be az árnyékot adó sátor alá, és megtetszett nekik a zenekar. A két énekesnővel is büszkélkedő Backward saját számokon kívül feldolgozásokat is játszott, például a mindenki által ismert Zombie-t. Mint később a dobostól megtudtam, sajnos a basszusos ki fog lépni, és gitároshiányban is szenvednek, ezért le kell mondaniuk a további fesztiválfellépéseket. Nagy kár értük, remélem találnak valakit, aki segít rajtuk…

Ezután sokáig nem volt semmi érdekes, sétáltunk, majd leültünk nézni a „Kopaszok a Raszták ellen” nevezetű focimeccset, amit a fesztivál hagyományaihoz híven nem a vizifoci területén, hanem füvön rendeztek meg. Ám hogy mi lett az eredmény, nem tudtam meg, mivel jobban lekötötte a figyelmemet a Jim Beam színpadon játszó Hurkatöltő. Már hiányzott ez az idióta stílus, és ők tényleg azok. A szövegeken kívül az is tetszet, hogy szokásuktól eltérően manipulálták egy kicsit a népet: megkértek minket, hogy fordítsunk hátat a színpadnak és úgy adták elő (cenzúrázatlanul!) a lapostetűs számukat. Nem volt semmi! Mikor vége lett, sajnos nem jöttek vissza, de így még elértem a nagyszínpadon játszó Disco Express utolsó számát. A színpad előtti tér feltűnően tele volt, láthatóan rengetegen szeretik itt a miskolci csapatot. Ezután siettünk a Pepsi színpadhoz, mert fél hatkor kezdett a Fürgerókalábak. Bár többször láttam őket az utóbbi időben, nem tudom megunni. Nagyon jó bulikat csinálnak, s bár egymást szidják a színpadon, viccesen teszik. Bejön a stílusuk, a zenéjük, a szövegeik. Bár a szokottnál most keményebb volt a koncert összhatása, az nagyon tetszett, hogy a gitáros lejött a színpadról és bejött a közönség közé! Nagyon állat volt.

Ezután a ska punk szerelmesei tapottat sem mozdultak a Pepsitől, hiszen már hangolt a Skafunderz. A világ legcukibb énekesével megáldott csapat jó hangulatot teremtett a délutáni hőségben . Bár itt nem a pógóé volt a főszerep, ez a fajta zene is megmozgatja az embereket, csak kicsit másképp. Utoljára a Jamaica a jamaikaiaké című számukat hallottam, mert el akartuk csípni a Belgát a Viva színpadon. Hát, mit ne mondjak, megérte… Rég voltam már koncertjükön, el is felejtettem, milyen extázisba tudják hozni a közönséget. Bemutatták az egyik új számukat is, amit ha leadnának egy tv csatornán, szerintem sípoláson kívül nem sokat hallanánk, de a három idióta srác ismét hazakísért minket, és a gyaloglásnak is véget vetettek.. Megtudtuk, hogy magyar nemzeti hipp-hopp kell a pofánkba, na és színpad hátsó felén tevékenykedő Dj Titusz is szerencsésen elrontotta egyszer… Ettől függetlenül tényleg jó kis koncert volt, az elől állók rendesen leizzattak.

Este fél kilenckor nagy dilemmában voltam, mert egyszerre három olyan koncert is volt, amit meg szerettem volna nézni. A Caféban a Korai Öröm (kizárólag a barátom miatt), a Jim Beam színpadon a Hobo Blues Band, a Viva színpadon pedig a Kispál és a Borz. Ez utóbbit választottam, mert azért csak a Kispál az örök kedvenc, ha lehetett évek óta nem hagytam ki koncertjüket. (Bár utólag hallottam, hogy Hobo is igencsak jól nyomta…) Nyolc harminckor tehát ott tömörültünk mi is a tömeggel a nagyszínpadnál, ám nem sokkal később kiültünk a közelbe a fűre, mivel nagyon fájt a lábam. Sajnálom, hogy nem tomboltam végig a koncertet, mert jó volt nézni a tömeget. Régi, megszokott dallamok, jól ismert slágerek követték egymást - a barátom szerint pont ez volt a baj. Évek óta ugyanazzal a repertoárral járják az országot, sok számot hiányol a koncertekről. Lovasiék után a Tankcsapdáé volt a főszerep. S bár a Pepsin a Hiperkarma játszott, mégis a három debreceni srácot választottuk. Kis késéssel persze bevonult Fejes, Cseresznye majd Lukács az Agyarország zenéjére. A Fiúk ölébe a lányokat persze nem lehetett kihagyni itt Tokajban, hiszen tudjuk hogyan kezdődik: Forró nyári este a Tiszaparton a nő azt kereste, hol van a sátra…

Bár szerettem volna, nem vártuk meg a végét, mert ez a nap is elvette minden energiámat, úgyhogy mentünk lepihenni a sátorba, hogy hajnalban felkeljünk, ugyanis a Jim Beamben Humor Herold zenekarok léptek fel. Fél kettőkor játszott a Bisztrónbaleset, fél háromkor pedig a Spatzen Jodler Sextett, bár elég sokat késtek. Ám ezt sajna nem tapasztalatból tudom, hanem hallottam valakitől - ugyanis sikerült jól elaludni…

Tünde

Hegyalja Fesztivál 2.nap, péntek
Hegyalja Fesztivál 2005 - utolsó nap

[2005.07.22.]