Hegyalja Fesztivál 2.nap, péntek

Ezen a napon végre rászántuk magunkat, hogy megmártózzunk a Tisza hűsítő vizében. Felkerekedtem hát a sátorszomszédaimmal reggel tíz felé és lebandukoltunk a partra. A tikkasztó hőségben többen választották a lehűlésnek ezt a formáját, így elég zsúfolt volt a híd melletti szakasz. Máshol viszont nagyon mély és hideg volt a víz, úgyhogy csatlakoztunk a többi fesztiválozóhoz az árnyékot adó fák között. Miután mentálisan ráhangolódtunk a fürdésre, röpke 10 perc alatt el is jutottunk a bokától a derékig érő vízig… Aztán nagy levegő és a bátrabbak már fejest is ugrottak a jéghideg vízbe. Pár perc pancsolás után azonban fázni kezdtünk úgyhogy kimentünk a napra száradni. Megirigyeltem a másnaposságukat a parton egy pokrócon kipihenő emberek nyugalmát, de mi amolyan örökmozgó fajta vagyunk, tovább is álltunk. Zuhany meg miegymás, aztán elmentünk röhögni a karaokee-zókon. Majd kimentünk a barátom elé az állomásra, és megálltunk városban egy lángosra.

Aztán siettünk vissza, mert a nagyszínpadon a Leukémia, a Jim Beam sátorban pedig az Aljas Kúszóbab kezdett 16:20-kor. A banda egyik fele ide, a másik fele (velem) a Kúszóbabra ment. Én nem csalódtam, ilyen jó koncertet rég nem láttam. A három vidéki sárc megtanította a közönséget a „Jeti táncra”, imádkoztunk a jóságos Geci Manóhoz is, a fiúknak szex terén tanácsot adtak, és mentünk egy kört a Tesco bringával. De Tücsökék ízelítőt adtak a legújabb albumukról is. A pécsi punk formáció dallamos zenéjére sokan voltak kíváncsiak, a fél sátor rájuk tombolt. A koncertek között, mint azt az utóbbi években megszokhattuk, egy hosszú (derékig érő) hajú srác „szórakoztatta” a népet, bejelentette a bandákat, játékokat szervezett a szünetekben. Mindenki unta ezt a figurát, és a pokolba kívánta, és ezt ő is tudta. Most, mikor följött a színpadra, úgy mutatkozott be, mint Faszkalap Ferenc, akit mindenki utál, mert inkább a zenekarokat nézné mint őt. Tetszett ez a hozzáállás, és hogy azért sem takarodott le a színről, hanem éneklésre buzdított pár embert…

De ez már kevésbé érdekelt, úgyhogy elmentünk a barátommal a Durex sátorhoz összeházasodni… :)  Nem vicc, tényleg bárki összeházasodhatott itt, volt esküszövek, fotóztak is, és ha valakinek nem volt gyűrűje, hát akkor rajzoltak neki! Jó volt, de ezért lemaradtunk a Replikáról és a Wackorról… Ez van, de mikor visszamentünk a fesztivál területére, még elcsíptem a Depresszió koncertjét a Nagyszínpadon. Nem voltak olyan sokan rajta, mint vártam, és a lelkesedés sem verte az egeket. Nekem már lassan unalmas is volt, mert nagyon sokszor hallottam őket játszani az utóbbi hónapokban és sajnos mindig ugyanaz a műsor és az átkötőszövegek is. Közben a Hubertus33 és a Portorico pultnál múlattuk az időt, az ingyen pia ugyebár ingyen pia…Fél nyolctól a Colorstar kezdett a MultiCaféban, és már régóta meg akartam nézni őket, ismerőseim hatására. Kellően feltankolva érkeztem meg a sátorba, ahol olyan tömeg volt, hogy alig lehetett levegőt kapni. Meleg is volt annak ellenére, hogy odakint lógott az eső lába. A zene viszont feltűnően jó volt, bár nem az én stílusom, remekül elvoltunk rá egy barátnőmmel. Rengetegen szerették, mert tele volt a sátor és mindenki ritmusra mozgott, tehát nem csak az időt múlatni jöttek be… Nem sokkal a nyolc után viszont leléptünk, és még megnéztük a Zorall végét a Jim Beamben. Sajnos két számból nem tudtam leszűrni, hogy milyen volt a koncert hangulata, de abból kiindulva, hogy én még sosem láttam rossz Zorall koncertet, biztos ez is zúzós volt. Utána átsiettünk a Pepsi színpadra, mert már játszott a Sziámi. Hát igen… Eddig is tudtam róla, hogy egy idióta, de élőben még sosem láttam. Kár lett volna kihagyni. Tök jó dolgokat énekelt (pl. egy fapináról), és megtudhattuk, hogy minden kúrás fogyókúrás! :) Engem inkább a szöveg fogott meg, mint a zene, a két vokálos csaj például nagyon idegesített néha. Például mikor az egyik CD-ket kezdett dobálni a közönségnek, de semmi bevezető nélkül, fejmagasságban… Az első percekben csak a fejükhöz kapó vagy éppen összecsukló emberekre lehettünk figyelmesek, majd a repülő tárgyak útvonalát visszafelé követve rájöttünk, hogy mi a tényállás. Akkor persze mindenki a színpad elé tömörült, hogy ő is kapjon a jóból.

Ezután átballagtunk a Viva színpadhoz, ahol már zúzott a Clawfinger. A svéd banda nem először lépett fel hazánkban, játszottak már a Szigeten, a Wanted (most már WAN2) Fesztiválon és az A38-as hajón is. A rap-metal istenei iszonyatosan jó hangulatot teremtettek, többször is elmondták, mennyire szeretnek minket, Magyarországot, persze ez minden külföldi bandánál természetes manapság. Közönségmegőrjítő hatása biztos, hát miért ne vetnék be?! Minden tag nagyon pörgött, szinte egy percre sem álltak meg a színpadon. Az egyik gitáros például a fém emelvényről bevetette magát a közönségbe, azok úsztatták egy darabig, majd épségben visszatették a „helyére”. A mai fellépők közül többen maradtak megnézni az északi hírességeket, többek között a Depresszió tagjai is ott buliztak.

Ebből az estéből az Auróra koncertje érdekelt a legjobban. Az India színpadon léptek föl fél tizenegytől, pont akkor, mikor a Pepsin a Superbutt zenélt. Vigiéket már legalább egy éve nem láttam élőben, nagyon vártam hát a koncertet. Ám javarészt csak ülve tombolhattam, mert már nem voltam olyan hűdejó állapotban…:) De azért a kedvenceimre, mint a Bella Csao és a Kiégett Reflektor én is felpattantam. A koncert végeztével az állapotomra való tekintettel, „még mielőtt késő lenne” alapon a barátom a sátorhoz kísért. Így sajnos lemaradtam a Mantra, a Neck Sprain és a The Idoru fellépéséről, de hát a nászéjszaka fontosabb, nem?!

Tünde

Hegyalja Fesztivál 2005 - utolsó nap

[2005.07.23.]