Hegyalja Fesztivál 2005 - utolsó nap

Eljött hát az utolsó nap is… Mint mindennek, ennek is vége szakad egyszer, de valahogy egyik évben sem akarja elhinni az ember.

 Na mindegy, eléggé éhesen ébredtem, és éhségem tárgya egy nagy adag tojásrántotta volt. Felkerekedtünk hát reggelit keresni a városban. Elég sok helyen lehetett ételt kapni, a zsíros kenyértől a gulyáslevesig, de a sláger természetesen a pizza, hot-dog, hamburger és a gyros volt. Az ezeket áruló büfék előtt volt a legnagyobb sor. Mivel nem találtunk egy helyet sem, ahol tojást árulnak, maradt a jól bevált pizza. Miután degeszre ettük magunkat, elindultunk a vasútállomás felé, hogy megvegyük a másnapi jegyet, hogy elkerüljük a szokásos vasárnapi tumultust. Ám útközben megláttuk a csodaszép Tisza partot és nem bírtunk ellenállni. A látvány, a szép zöld gyep és a pizzától elnehezült testünk mind - mind arra késztetett, hogy leheveredjünk egy picit pihenni a barátommal. Hát, abból két óra lett, mert a kellemes idő és a lágy szellő igazán marasztaló volt. Aztán továbbálltunk, de az állomáson nagy meglepetés ért minket. Idén többen is úgy gondolkoztak, mint mi, és majdnem annyian álltak sorba, mint amennyien vasárnap szoktak… Na sebaj, ha már itt vagyunk, csak megvesszük azt a jegyet!

A délután első valamirevaló koncertje a Malacka és a Tahó volt a Jim Beam sátorban négy óra után pár perccel. Az idióta stílus nálam mindig bejön, úgyhogy ez is tetszett. Meghallgattuk, hogy mit kíván a malac nemzet, aztán mentünk és ültünk a Viva színpad elé, hallgattuk pár percig az Eleven Hold előadását. De mivel egyikünk sem az ilyen zene híve, inkább átnéztünk a Pepsihez, ahol a Nefogazz! játszott. Már évek óta meg akarom őket nézni, de az összes fesztiválon valahogy elmaradt a dolog. Most végre láttam őket, hát, elég fura látványt nyújtottak a színes hawaii-i ingükben és a nyomdafestéket nem tűrő szövegeikkel. De mindezt humorosan tálalták a fiúk, úgyhogy tetszett. Ezután következett a Hollywood Rose, akiknek a tagjai délután nyugisan mászkáltak a fesztivál területén. A Guns’n’Roses számokat játszó banda nagyon tetszett mindenkinek, hisz ezeket a klasszikusokat kicsik és nagyok egyaránt fújják. Erről jut eszembe, a szombati napra feltűnően sok fiatal gyerek látogatott ki. Annak köszönhetően pedig, hogy a 12 éven aluliaknak ingyenes a fesztivál, több szülő elhozta pici gyermekét, a babakocsis anyuka sem voltak meglepő látvány. Szóval a legendás dallamokra mindenki kíváncsi volt, de tényleg mindenki: még jelenlegi miniszterelnökünk, Gyurcsány Ferenc is, akit fotósok hada követett mindenhová. Csak annyi szépséghibája volt a koncertnek, hogy felerősödött a szél, és megtörtént az elkerülhetetlen: elkezdett esni az eső. Bár mindenki tudja, hogy el fesztivál sem múlhat el zuhé nélkül, azért mégis reménykedünk… Elszaladtunk hát pulcsiért, és inkább a menedéket adó India sátorba vackoltuk be magunkat egy-egy adag Krisnás kajával.

Bár legszívesebben még hallgattam volna a Hollywood Rose-t, sőt a Viván kezdődött a Boban Markovich Orkestar, de zuhogó esőben sajnos nem volt olyan csábító. A végén még örültem is neki, mert a hét órakor kezdődő Visnu koncert nagyon bejött. Az énekes szerepében Csató Peti a Replikából, és Jaja Hari das a Mantrából volt hallható. Nagyon tuti volt, de a Pepsin a Rage Against The Machine tribute játszott, amire nagyon kíváncsiak voltunk. Mikor fél nyolc körül kimerészkedtünk a már csak csendesen hulló esőre a banda még mindig ne játszott, mert az eső miatt akadtak problémák az elektromos dolgokkal. Nyolc előtt azért elkezdték a bulit, és a nehézségek ellenére nagyon jól sikerült. Az egyetlen negatívum az volt, amikor végre elállt az eső, és az rasztahajú énekes megjegyezte ezt. Abban a pillanatban ismét elkezdett zuhogni… Na mindegy, azért szeretjük a srácokat, akik nem mellesleg a Subscribe nevű zenekart alkotják. A nagyobb slágerek, mint például a Matrix filmzene és a Killing in the name of  után úgy döntöttem, idén nem hagyom ki az Emil Rulez koncertet. Beálltunk hát a MultiCafé előtti sorba, ami kicsit hosszúnak bizonyult, de a barátom volt olyan rendes, hogy kiállta velem. Az eső megint elállt, de sajnos a barátom kimondta a bűvös szavakat, és ismét eleredt, mindenki nagy örömére. Fél óra alatt be is jutottunk, ahol már javában ment a Térerő. Majd megőrültem, amikor megláttam Hajós Andrást és bandáját annyi év után, végre élőben. Az összes nagy kedvencemet eljátszották, bár koncerten minden kicsit máshogy hangzott, hosszabbak a számok, impróznak persze, állat volt. A Zazie a metrón viszont embertelenül hosszúra sikeredett, legalább 10 perces colt, de közben legalább minden tag szólózott és Hajós bemutatta őket.

A koncert végeztével embertelen látvány fogadott minket, sár- és víztócsák mindenütt, alig tudtunk közlekedni. De azért csak elmentünk enni, és lávakövön sült hot-dogot vettünk, amit saját kezűleg lehetett megtölteni azzal, amivel akartál – baráti áron. Majd siettünk az India sátorba, mert már kezdett a Hétköznapi Csalódások! Nagyon vártam, hogy mit nyújtanak, és hogy mennyien lesznek rajtuk. Többre számítottam személy szerint, az alapján, amekkora punk felhozatal volt a fesztiválon. Mindegy, azért jó volt, csak az zavart, hogy két hete a Wan2 Feszten ugyanez a műsor volt… Végig is táncoltam volna, ha nem kezd el megint fájni a lábam, úgyhogy nagyrészt ülve hallgattam a bulit. Azt tetszett, mikor megemlítették, hogy bizonyos nézetű emberkék eléggé rosszul bántak itt a punkokkal, és nekik küldték az Ostoba című számukat. Ezidőtájt játszott az AB/CD a Pepsin, és az Asian Dub Foundation a Viva színpadon. Fél tizenkettőkor még megnéztük a Blind Myself előadását az India sátorban. A szokásos zúzás nem maradt el, a hardcore hívei nagyon jól érezték magukat. Ám én fáradt voltam és álmos, meg egyéb dolgok is arra sarrkalltak, hogy visszatérjek a sátorhoz. Bár az eső szerencsére elállt, a sártengerben elég nehéz volt az út „hazáig”. A barátom még megnézte a Subscribe zenekar fellépését hajnali kettőkor, én inkább az alvás mellett döntöttem. Akinek még volt ereje így utolsó nap éjjel, az a Pepsi színpad előtt rophatta hajnali négyig egy hatalmas Kill Bill Partyn. Én nyugovóra tértem és már álmomban a jövő évi fesztivált terveztem… Remélem legközelebb is legalább ötvenezren döntenek Tokaj Hegyalja mellett.

Tünde

[2005.07.23.]