Hihetetlen, hogy már 3 éve elment a magyar kiválóság - Antal Imre nem felejtünk

Egy ország ismerte és szerette, ám élete utolsó évei botrányokról és betegségétől volt hangos. Valahogy a körülmények elfelejtették az emberekkel, hogy mekkora zenei egyéniség és művész volt. Súlyos betegsége, a rák, 2008. április 15-éig hagyott neki időt a földi életre…

Antal Imre 1935. július 31-én született Hódmezővásárhelyen. Pedagógus szülei orvosnak szánták, de amikor unokatestvére zongoratanárnője meghallotta, hogy milyen tehetséges, más irányt vett az élete. 1947-ben a szegedi konzervatórium igazgatója, Kollár Pál felvette az intézménybe, ahol 1951-ben végzett.

A család később felköltözött Budapestre, hogy fiuk a Nagymező utcai Erkel Ferenc Zeneművészeti Szakiskolában tanulhasson. Később a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, majd az Országos Filharmónia szólistája lett. Mivel diplomamunkájához gyakorlóoktatásra volt szüksége, ezért egy tanítványt vett maga mellé, aki nem volt más, mint az akkor nyolc éves Presser Gábor.

Számos zenei díj tulajdonosa

Zeneművészként a világ különböző színpadain zenélt, és a szakma számos díjjal is jutalmazta. Kétszer érdemelte ki a VIT-díjat, a bolzanói Busoni-versenyen pedig második lett. 1966-ban a Liszt-versenyen első helyezést ért el, 1984-ben Erkel-díjat kapott. Szabadidejében a Fiatal Művészek Klubjában szórakozatta a többi vendéget, itt felfigyelt rá Békés József író, a televízió szerkesztője.

Antal Imre először 1965-ben állt kamerák elé a Könnyű-e együtt élni veledben, melyben házaspárok versenyeztek, majd a sikerre való tekintettel a Halló fiúk! Halló lányok! című ifjúsági műsorban, és a Köszöntőben is kipróbálhatta magát. Bár a televízióval párhuzamosan továbbra is zenélt, hamarosan derékba tört muzsikusi karrierje, ugyanis 1970-ben jobb kezének ujjai egyre többször görcsöltek be.

Maradt tehát a televíziózás, ahol egyre nagyobb szerepeket kapott műsorvezetőként és filmszereplőként is.

Sajnálatos botrányok és betegségek

Az utóbbi években egyre inkább háttérbe szorult művészi tevékenysége, helyét átvették a betegségéről és botrányairól szóló pletykák. Az utolsó hetekben a bulvárlapok szerint már alig ismerte fel látogatóit, pedig több állítólagos rokon is feltűnt az ágya mellett.

Szomorú arcok, könnyeket morzsolgató kollégák, barátok és tisztelők vettek végső búcsút a felejthetetlen művésztől.

A temetésen bánatosan hallgatták Rózsa György búcsúbeszédét, az Imrussal töltött évek alatt összegyűjtött poénok sokaságát.

"Az egyszerűen élő viccmester zseni volt. Mindenki szerette, hiszen az egész ország nyelvén beszélt." - mondta Rózsa György.

Aztán Vágó István lépett a mikrofonhoz. Beszédében úgy fogalmazott: "A humor örök, a nevetés összeköti az embereket minden helyzetben, Imrét nem törli az emlékezet, ő a szeretet művésze volt."

Antal Imre emléke előtt, mint nagyszerű zeneművész előtt a Zene.hu minden munkatársa tisztelettel adózik és emlékezik rá!

Ötvenegy évvel ezelőtt egy szétszórt, állandóan fecsegő diák szegődött az ismert zongoraművész mellé, aki akkor még mit sem sejtve a későbbi sikereiről, zongoraleckéket vett az akkor még fiatal Antal Imrétől. Akkoriban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán folyatta tanulmányait, majd az Országos Filharmónia szólistája lett. Mivel a diplomamunkájához gyakorlóoktatásra volt szüksége, ezért egy tanítványt vett maga mellé, aki nem volt más, mint az akkor nyolc éves Presser Gábor. 

2007-ben találkozott újra ötven év után tanár és tanítványa, akiknek bőven akadt mesélni valójuk. A nagy találkozás alkalmából Presser egy dedikált művészettörténeti könyvet ajándékozott hajdani oktatójának. A zongoraművészből lett műsorvezető egyébként nagyon büszke volt arra, hogy tanítványából híres művész vált.

Presser 14 forintért zongorázott

Ez a tisztelet és elismerés kölcsönös volt, ugyanis Presser az Antal Imréhez írt búcsúlevelében a következőket írta:

"Én most is mosolygok, mindig mosolygok, ha Rád gondolok, és ne haragudj, mindig is mosolyogni fogok. Másképp Veled nem lehet, mert Te is mindig nevettél, a zongoraórákon is, amikor nem készültem rendesen, és akkor is, ha igen!"

. Antal Imre emlékezetes balettelőadása - a nap videójával

–  zene.hu –

[2011.04.15.]