Zoknikat mosott, aztán világsztár lett a magyar zenész

Az ember sohasem tudja, mikor meglát egy produkciót a színpadon, hogy milyen is a vele szemben álló művész. Edvin Martont kétszer választották a világ legjobb hegedűsének, nekünk pedig elmondta, hogy nagyjából milyen az élete.

- Annak idején 500 jelentkező közül jutottál be a moszkvai akadémiára.
- Igen, ide mindig óriási túljelentkezés van, ennyi gyerek közül vesznek fel egyet. Ide bekerülni már önmagában is egy karriert jelentett.

- Mennyit számított ez az iskola? Nélküle hol tartanál most?
- Ezt nem lehet tudni, de biztos, hogy nagyon meghatározó volt. 16-an voltunk egy szobában, különböző korosztályú srácok, néha zoknikat kellett mosni az idősebbeknek, vagy takarítani. Nagyon kemény világ volt, reggel négykor keltem, hogy foglaljak gyakorlótermet, mert sokkal többen voltunk az optimálisnál.

- Onnan tartod valakivel a kapcsolatot?
- Két barátommal is, az egyik Izraelben lakik, a másik pedig Hannoverben.

- Moszkva, a Liszt Ferenc Zeneakadémia és a Julliard után miért gondoltad, hogy még Bécsbe is beiratkozol?
- Mindenhol mást tanítottak meg. Oroszországban a technikát, Budapesten az emocionális részét, a Julliardon a hegedülés előadásmódját, Bécsben pedig az európaiságot.


- Mindennapok? Lehet ilyet mondani?
- Január óta úton vagyok, úgyhogy ez egy elég rendhagyó időszak. Voltam húsz országban, nyertem Eurovíziót, megy a Kings On Ice Show, aminek én vagyok a producere is. Ezek mellett még a Stradivarius is folyamatosan utazik, hiszen ez egy világturné, aminek Magyarországot is belevettük a programjába.

Amikor itthon vagyok, akkor szeretek futni a Margitszigeten. Sajnos ilyen élet mellett nem tudok beilleszkedni egy csapatba sem, nekem félóránként változik a programom. Most is van három SMS-em, amit még időm sem volt elolvasni. (Megnézzük- a szerk.) Az egyik azt üzeni, hogy stúdióba kell mennem, a másik, hogy a koncertet kell szervezni, a harmadik megint mást, és közben százezrek hallgatnak és látnak hetek leforgása alatt.

- És ez nem frusztrál? Művész vagy, de közben világsztár is. Értékeset kell alkotnod, de ha egy külföldi utcán meglátnak, akkor megőrülnek érted.
- Egyáltalán nem, én élvezem ezt az egészet, szeretem ezt a bolygót, vízöntő vagyok, tehát romantikus, én a vízesések mellett írom a zenét. Persze van, amikor sok. Igazából akkor a legrosszabb, amikor nem tudok aludni, csak egy-két órákat. Akkor is haladunk, ki-be pakolunk, de hajnali kettőkor megérkezünk Írországba, aztán reggel hétkor már a rádióban kell lenni, szóval nem könnyű ez sem.

- Gyakorolni már nem is szoktál?
- Ritkábban, mint kellene, de szoktam. Van olyan nap, amikor csak ezzel foglalkozom, de ez nagyon változó. Ha szabadnapom van, azt imádom, a mozgás mellett a yachtomat vezetem a Dunán. Azért a sportautókat, kabriókat sem vetem meg, jelenleg négy van.

- Nem vagy magányos a sok munkában?
- Szó sincs ilyenről, mindig emberek vesznek körül, Andreával, a húgommal mindig együtt vagyunk, és ez rengeteget számít.

- És a romantika?
- Van szerelmem, Ő Gombos Adrienn, a Miss Balaton győztese, aki nagyon sokszor utazik hozzám. Ő is ezer más dolgot csinál még, neki sem egyszerű.

- Azt mondtad, hogy az Eurovízió megnyerésével egy álom teljesült. Maradt még azért?
- Természetesen, szeretnék minél több ember előtt játszani, örömet okozni. Rengeteg rajongói levelet kapok, ez éltet.

- Zeneszerző is vagy, így jogosan merülhet fel benned egy Oscar-díj.
- Spilberggel találkoztam a múltkor, és most készülök több dologgal is. Úgy néz ki, hogy lesz belőle valami, de majd meglátjuk, mit hoz a jövő.

Tekintsd meg videónkat a nyíregyházi koncertről!




-Fábián Tamás-

[2008.06.24.]