Tiszta udvar, rendes ház - elgondolkodtat a Republic

A Republicban nem kell csalódni, azt hiszem. Maradt a régi, a stílus, a csalódott, a világ tréfálkozó cinikusa, a vándor, bús szerelmes és a vígadó-lázadó…

Személyes kedvencem először a 'Ne válaszolj, ne kérdezz' című nóta lett erről az új korongról, aztán többszöri hallgatás után még kettő, a 'Róma' és a 'Kék hotel' is a szívemhez nőtt. Nem is csoda, hiszen ezek a dalok olyan slágerek sorába állnak be újabb példaként, mint a kezdeti '67-es út', majd a 'Harmadik háború' és a '16 tonna'. Egyfajta "Republic-érzés" ez, amire rá kell hangolódni, de ha ez megtörtént, nehéz kilábalni belőle.

Persze senkinek nem tetszhet mindegyik dal, ehhez említeném meg, a 'Hami-hami'-t, ami számomra furcsán hatott egy ilyen mérvű lemezre. Talán kicsit olyan ez, mint egyik régebbi albumukról, az annyira elhíresült 'Repül a bálna'. De ez csupán ízlés kérdése.

A dalok többsége viszont nagy kérdéseket (isten, élet, szerelem és a világ) feszeget, sajátos stílusban, képzavarokon, metaforákon, érdekes megszemélyesítéseken és fantasztikus dallamokon át. Talán az egész egy másik világ a mostanin belül, ahol elviselhetőbb az, ami van… talán.

Na, persze, egy nagyon hallgatható és jó anyag sikeredett ismét a Republictól. Majdnem egy órás játékidővel, 12 vegyesen gyors, és lírai nótával. Nem mondható el, hogy egy jókedélyű lemez lenne, felvidításképpen. Inkább elgondolkodtat, de azt jó értelemben… hiszen a Republic mindig is ezt csinálta…

-rocket queen-

[2009.01.04.]