Kultzenekar születik!? - Meghallgattuk az Esclin Syndo első albumát  

Egy igazán húzós anyaggal debütált a - saját meghatározásuk szerint - melankolikus popzenét játszó magyar formáció, amely az Esclin Syndo nevet választotta magának, az albumuk pedig a Sleeping Travaler címet kapta. Sokat vártunk az anyagtól és be is váltotta a hozzá fűzött reményeket.

Feltehetően az Esclin Syndo név nem mond szinte semmit a legtöbbünknek, Berger Dalma neve azonban már ismerősebben csenghet: az elmúlt években több formációban is felbukkant már, kezdve a Zagastic-tól a Singas Projecten keresztül egészen az Esclin Syndo-ig (plusz még a Seen zenekarban is énekel), de hallhatjuk és láthatjuk a Realistic Crew lemezein, illetve koncertjein is.

Az Esclin Syndo-t a két alapító, Berger Dalma és Sándor Dániel a Seen zenekar tagjaival kiegészülve alkotják, amely - bár papíron már 5-6 éve létezik (sőt, néhány éve az ABC tehetségkutatóján is nagyszerűen szerepeltek) -, ebben a felállásában 2009 elején debütált a Sleeping Travelerrel.

Az "Álmos utazó"

Tíz szám, alig több mint 40 perc, a lehető legminimálisabb csomagolásban, a lehető legkevesebb szöveggel. Igazából kislemeznek néz ki, de az anyag többszöri meghallgatása után már olyan közmondások alkotásán törtem a fejem, mint "Kicsi a lemez, de erős” vagy “Kislemez nagy hanggal jár”..stb. A lényeg, hogy bármilyen rövid is az album, erősen kult-gyanús (persze ezt majd az idő eldönti, de azért megelőlegezem a jelzőt jó előre).

Egyfajta komor, gitár alapú, különös atmoszférájú, melankolikus popzenét játszanak némi elektronikával megspékelve, melyben azért akad metálos zúzás és egy kis pszichedélia is.

A valóban sötét hangulatú Sleeping Traveler-re mindazonáltal valóban illik a popzene kifejezés is, persze azért a Danubiustól ne várjuk, hogy kiemelt rotációban játssza majd a Folklore című dalt (sehogy nem fogják játszani), de a Mother and Sun-ra és a Secret Lover-re rá lehetne fogni, hogy egyfajta sajátos popzene, azonban a Memory Man és a Folklore (utóbbihoz egy kivételesen profi klip is készült Fülöp Farkas rendezésésben) már teljesen más. Az igazán húzós, rockos témájú dalokról (Go By Car, Heritage, Higways) meg ne is beszéljünk.

Az Esclin Syndo-ban Berger Dalma karakteres hangja tökéletesen működik, a lemez stílusából és dalok szerkezetéből adódóan remek lehetőség nyílik a kísérletezésre, Dalma pedig maximálisan ki is használja ezt. Míg a Go by Car végén egy sima jazzes hanglejtéssel fejezi be, addig a Higways-t egy írtó nagy ordítással zárja. A két pont között pedig szinte mindent hallhatunk tőle, elég csak a rövid, akusztikus “My Weapon”-t és a zseniális “Memory Man”-t, vagy az albumot záró “Halfway to Recognition”-t felhozni példának. Mindegyik dal teljesen más, és éppen ezért másfajta előadást is igényel.

A címadó Sleeping Traveler-ben pedig az egyik leghihetetlenebb számbefejezést hallhatjuk. Hibának tűnhet a hirtlelen vágás, de állítólag nem az.

Eljátszottam a gondolattal és úgy érzem, hogy szívesen élnék egy olyan világban, ahol az Esclin Syndo popzenei listák élére kerülhet.

-M-

[2009.01.29.]