Always Outnumbered... - a Prodigy erőlködése és útkeresése
A 2000-es évek nem a legsimábban kezdődtek a csapata számára és a 2004-es Always Outnumbered... album sem hozta a Prodigy-tól elvárható színvonalat. Elérkeztünk az erőlködés és útkeresés időszakához.
A Fat of The Land hihetetlen sikere után rosszabra forultak az idők: a csapat nagyon közel volt a széteséshez: Leeroy 2001-ben kiszállt a bandából, Keith és Maxim saját zenei karrierjüket próbálták beindítani, Liam pedig dj-skedéssel töltötte az idejét. Meg persze dolgozgatott az új albumon is a stúdióban, de ez az időszak leginkább az útkereséssel telt.
Nehéz, vagy talán egyenesen lehetetlen dolognak tűnhetett akár csak megközelíteni is az előző album sikerét, főleg egy szétesés szélén táncoló társasággal úgy, hogy az új anyag még valamilyen szinten előremutató is legyen. Mindezt amikor a ‘90-es években jelentősnek mondható elektronikus előadók, csapatok lendülete szintén megfogyatkozott (gondoljunk csak az Underworldre, Faithless-re, Chemical Brothers, Fluke) vagy teljesen el is fogyott (pl. Orbital, Leftfield, Goldie).
Liam tehát dolgozott a stúdióban, közben azért bevállaltak néhány fellépést, hogy egyben maradjon a három főre fogyatkozott alakulat. Először a 2001-es turnéjuk során játszottak el két új szerzeményt, a Trigger-t és a Nuclear-t, ám ezek méginkább Liam kísérletezésének a melléktermékeként fogható fel, vagyis később b-oldalra szorultak.
Az első hivatalos megjelenésre - a még 1997-ben kiadott Smack My Bitch Up óta - 2002-ig kellett várni. Ekkor került ki a Baby’s Got a Temper EP (Leeroy távozása után az első hivatalos számuk), amely egy tipikus Prodigy sláger... lehetett volna, de nem lett!
A kritikusok gyorsan lehúzták, a rajongóknak sem igazán tetszett, sőt később Liam le is “tagadta” az anyagot, így az nem került fel végül a 2004-ben megjelenő negyedik Prodigy albumra. Utólag azért elmondhatjuk, hogy rontani biztosan nem rontott volna rajta, sőt!
A Baby’s Got a Temper szövegét egyébként Keith eredetileg a Flint csapatának írta (témája egy Rohypnol nevű drog) és közreműködik benne Jim Davis gitáros (ő már régebben is dolgozott együtt a csapattal). A klipet a Traktor nevű svéd csapatra bízták, a sztorija pedig Liam egyik álmán alapszik.
A videó elején egyébként egy Skoda személygépkocsinak látszó tárgyat figyelhetünk meg, ezzel érkezik meg a helyszínre a három főszereplő, akik miután a Prodigy tagjaivá maszkírozták magukat, a Baby’s Got a Temper ütemeivel próbálják meg a jelenlévő teheneket tejadásra ösztökélni, miközben bikinis lányok fejik őket (mármint a teheneket). Érdekes klip, érdemes megnézni.
A Baby’s Got a Temper buktája után aztán egy ideig nem lehetett sokat hallani az új Prodigy számokról, Liam folyamatosan halasztgatta az Always Outnumbered... megjelenését.
Az album első előfutára a 2004 júniusában - csak letölthető formában - megjelenő Memphis Bell lett, amit nem sokkal később az első kislemezes, klipes dal, a Girls követett.
A 2004 augusztusában napvilágot látó (ekkor már 7 év telt el a Fat of The Land óta) Always Outnumbered, Never Outgunned munkálatai közben Liam inkább külsős közreműködőket hívott, mint pl. Noel Galhagher (Oasis), Kool Keith, Juliette Lewis és a The Magnificent Ping Pong Bitches (ők a Girls-nél segítenek be), így Maximnak és Keith-nek nem jutott sok szerep a stúdióban.
Ugyan a sok évnyi várakozást követően a megjelenés lendülete egyből első helyre repítette az új lemezt (igaz csak egy hétre), sem az album, sem a kislemezek nem értek el igazán említésre méltó sikereket.
A második single-nél a Hotride-ra esett a választás (a számban egyébként Juliett Lewis hangja hallható az “Up, Up and Away (In My Beautiful Balloon)" című számból). Érdekesség, hogy a számhoz készült klipet Liam végül visszadobta, mert szerinte túl erőszakos volt. A Daniel Levi rendezte klip néhány agresszív ázsiai kölyökről szól, akik szétvernek mindent és mindenkit, végül lelövik őket a kommandósok.
A lemez egyetlen húzószáma, a Spitfire lett az utolsó kimásolt kislemez (2005 áprilisában). A dal azért number one lett és végre sikerült egy aránylag tűrhető videót is összehozni hozzá.
2004-ben egy Európai turné keretein belül azért megutaztatták az anyagot: Görögországban kezdtek, majd bejárták az egész kontinenst, végül Angliát koncertezték keresztbe-kasul.
Elérkezett a Best Of... ideje
Az album körüli (a megszokottnál jóval kisebb) felhajtás gyorsan megszűnt, 2005-ben megjelent a csapat első best-of válogatása, a Their Law: The Singles 1990-2005, amely talrtalmazza a Prodigy legnagyobb slágereit, a bónusz CD pedig ritka felvételeket, koncerteket és remixeket rejtett magában.
Új szerzemények is helyet kaptak a válogatáson: az egyik az Out Of Space Audio Bullys remixe, a másik pedig a Voodoo People-höz készült Pendulum remix. A Pendulum átirata akkora siker lett, hogy meg is támogatták egy videóval, amit Ron Scalpello rendezett és érdekessége, hogy feltűnik benne Sharky, aki még a ‘90-es évek elején volt tagja a Prodigy-nek (ő nyeri meg a vidóban látható futóversenyt).
Újabb korszak végére értünk ezzel és talán ki is jelenthetjük, hogy a 2000-es évek első fele és a közepe sem hozott igazi sikert a csapatnak. Éppen csak fenn tudtak maradni, a folyamatos “bukások” azonban nem szegték kedvét a csapatnak.
Rádió
Csütörtök este 8-kor a Prodigy negyedik, Always Outnumbered, Never Outgunned című albuma forog végig, majd jönnek a ritkaságok. Kedvcsinálónak íme egy-két tétel a remixek közül: Voodoo People (Pendulum radio edit), Out of Space (Audio Bullys remix), Girls (Rex The Dog Remix), Under My Wheels (Original Mix), de leszenk ritkaságok is: Who U Foolin, Razor, More Girls, Baby's Got a Temper (Instrumental)...stb
Ennyivel azonban nem érjük be: 23-tól a Prodigy Live!-ban egyórás koncertanyagot állítottunk össze a csapat megjelent élő felvételei közül válogatva. Érdemes minket hallgatni csütörtök este!
20:00: Prodigy - Always Outnumbered, Never Outgunned
21:10: Ritkaságok a Always Outnumbered... korszakból
22:00: Prodigy live! - válogatás a Prodigy koncertfelvételei közül
23:10: Annyira ’90 - válogatás az előző évtized legjobb elektronikus zenéiből
Hírek
Nehéz, vagy talán egyenesen lehetetlen dolognak tűnhetett akár csak megközelíteni is az előző album sikerét, főleg egy szétesés szélén táncoló társasággal úgy, hogy az új anyag még valamilyen szinten előremutató is legyen. Mindezt amikor a ‘90-es években jelentősnek mondható elektronikus előadók, csapatok lendülete szintén megfogyatkozott (gondoljunk csak az Underworldre, Faithless-re, Chemical Brothers, Fluke) vagy teljesen el is fogyott (pl. Orbital, Leftfield, Goldie).
A lemez egyetlen húzószáma, a 
