Meglepő történetek hazai rocktörténelemből 3.: new wave - a '80-as évek
A '80-as évek elejének új divat őrülete nehéz feladat elé állítottaa rock zenekarokat. A mindent elsöprő újfajta diszkó stílus egyértelművé tette a könnyűzenében már inkább az üzlet dominál. Választaniuk kellett, vagy kihasználják a technika adta lehetőségeket, vagy megkockáztatják, hogy eltűnnek a süllyesztőben. A rock zene túl élte ezt is!
Meghalt a lepke, a részeges lány, a gyíkok fia, a gitár király, Hobo
A '70-es évek végére már megszülettek a legendák. A legnagyobbak már nem éltek. Elment Hendrix, Joplin, Brian Jones, Morrison, John Bonham, Keith Moon, Sid Vicious, és még folytathatnánk. Az új évtized is úgy köszönt be, hogy egy elmebeteg lelövi John Lennont. Súlyos veszteségek a rock zene számára. Mind, mind külön zseni. A keményebb muzsika játszói még ezt a mélyütést is túlélik, azonban az igazi megpróbáltatás csak ezután következik.
A számítógép elképesztő fejlődésével a zene is változik. Megjelennek a computerizált bandák. Iszonyú szar lemez hegyek jelennek meg. Kezdenek eltűnni a valódi hangszerek. Olcsóbb (csak egyszer kell megvenni, ráadásul nem kell új húr, meg dobverő), gyorsabb, 'tisztább'; hangokat lehet előállítani. Véleményem szerint a legdurvább a "villany dob" megjelenése volt.
Az akusztikus hangszerek hangjához nyomokban sem hasonlító hangokat csalogatnak elő belőlük. Elindul egy Új Hullám, amit ravasz módon Új Hullámnak neveznek el. Az USA-ban feltűnik egy punk kinézetű kiscsaj, úgy hívják Madonna. Megjelenik egy (akkor még) fekete kiscsávó Michael Jackson. Azért őket említem, mert ők azért tényleg letettek valamit, mind zeneileg, mind pedig színpadi produkcióban. Nem véletlen, hogy még ma is nyomják. Az hogy Jackson Beat it című nótájában az eszelősen pörgős gitár szólót Eddie Van Halen játsza, az csak hab a tortán.
Angliában tombol a leginkább a New Wawe. Elindul a Depeche Mode, talán ez az egyetlen olyan banda amelyik nem is titkolja, hogy teljesen új hangot akarnak megszólaltatni. Sikerül is nekik, mert elég intelligensek ahhoz, hogy ízlésesen használják a számítógépet. A legtöbb banda (előadó) mégis tiszavirág életű. A Kajagoogoo, a Thomson Twins, Nick Kershaw, Kim Wilde, stb. A legmegdöbbentőbb mégis a német új hullám előretörése. Az addig "zenei fehér foltnak" számító NSZK is elkezdi kitermelni a saját művészeit. Az ál-punk Nena, a szintipop megtestesítője az Alphaville, teljesen minimalista Trio és talán az egyetlen gyöngyszem a Kraftwerk.
Megjelennek az un. poplapok a Popcorn, a Bravo és természetesen a TV sem maradhatott ki: elindulnak a "sztoriklip" gyártások. Egy-egy nótához külön történeteket jelentetnek meg videón. Megnyitnak ez első Videodiszkók. A média hatására ezek az "egyszer használatos" előadók hihetetlen népszerűséget érnek el. A lemezeiket úgy veszik, mint a cukrot. Minden listát, lemezeladási rekordot uralnak.
Fel van adva a lecke a rock zenekaroknak vagy hajlanak, vagy törnek. A hajlékony kategóriába tartozik például a kor követelményeihez maximálisan alkalmazkodó Europe. Használják a szintit és úgy néznek ki, mint akik most léptek ki egy divatszalonból. Bűbájos gyerek arc, bongyor séró, simulékony hangvétel és minden nóta a szerelemről szól. Üvölt róluk, hogy számukra a rock zene már nem ügy, hanem megélhetési forrás. Sztárok akartak lenni nem pedig legendák (ellentétben Freddie Mercury-val).
A másik oldal viszont nem enged az elveiből. Az AC/DC ugyanúgy nyomja mint előtte, már az Iron Maiden is egyre jobb albumokat ad ki. Az elvhűség ára, hogy lényegesen kevesebb lemezt adnak el mint a "sztár zenekarok". Kicsit hátrébb húzódnak, kicsit kevesebbet koncerteznek, kicsit többet dolgoznak egy-egy új anyagon, de élnek és ez a lényeg.
A csíkos gatya, meg a fehér magas szárú tornacsuka náluk is dívik, de a zene egy kicsit sem puhul el. Ez a helyzet a világ nyugati felén a '80-as években, egészen addig míg jön egy Gorbacsov nevű szovjet vezér aki egy kúrva nagy lukat üt a berlini falon.
A Magyar Új Hullám
Természetesen Magyarországra is megérkezett az új őrület. Ugyan kis fázis késéssel és egy kicsit sajátos formában, de itt volt. 1980-ban
nálunk még mindig csak egy TV csatorna van és két rádió (Kossuth, Petőfi), de már kicsit többet lehet utazni (nyugatra), már nem kell hónapokat várni egy megrendelt lemezre. Az egyre inkább puhuló diktatúra jelei már mutatkoznak. Megnyílnak az első hangszerboltok egy játékbolt
hálózat keretein beül (Triál). Persze húrokból még nem lehet kapni márkásabbat, inkább csak a csehszlovák márkákat, de már van elektromos
(lapgitárnak hívták akkor) gitár. Ilyen Gibson koppintások (Muzima).
Az igazi áttörés az évtized közepe táján érhető tetten. Nyílnak a helyek. Egyre több koncertre lehet menni. Elindulnak nálunk is a videodiszkók. Megnyílik a Petőfi Csarnok Csillagfény diszkója. Elkezdődnek a bulik a SOTE-n, a KEK-en és megnyílik az első rock klub a Rock Cafe a Dohány utcában. Ezekben a dizsikben voltak koncertek is. Színes a TV! Elindul Juhász Előd korszakos műsora a Zenebutik. A Petőfi Rádióban B. Tóth László nyomja a Poptarisznyában. Ezekből a műsorokból már lehet tájékozódni, hogy merre folyik a világ zenei élete. Viszonylag naprakészek. A szerencsések már el tudnak jutni a Queen bécsi koncertjére (1982).
Azért még megy a szelektálás. A szép arcú,"fésült" zenekarokról nap, mint nap hallani, a dzsungákról kevésbé. A Europe, meg a Kajagoogoo inkább szerepel, mint a Motörhead. Már jönnek a zenekarok 1984-ben a Depeche Mode és a Motörhead. Később az Iron Maiden és '86-ban a Queen. Óriási esemény volt. Sokan a Csernobili balhéval magyarázzák, én inkább a zenekar remek üzleti érzékével. Egy teljesen szűz területet hódítottak meg.
A technikai fejlődés még nem annyira update. A korabeli újságok (nem egy) playback-kel vádolják a Queent, mondván Freddie Mercury mikrofonjában nem is volt kábel. A rádió technika még nem volt ismert kicsiny hazánkban. És jönnek a zenekarok. A Satöbbi, a Zizi Labor (a mai napig nem értem, hogy kerültek a Queen elé), a KFT és az új hullám magyar sztárzenekara az Első Emelet. Színes ruhák, márvány koptatott
'répa' farmer, fülbemászó dallamok, gondolat nélküli dalok.
Akkoriban három féle csoport létezett a diszkóba járó és divat követő "popperek", meg az elveikhez görcsösen ragaszkodó szűk farmeros, alföldi papucsos rockerek. Valamint, terjed az Underground mozgalom is. A "hátrafésült agyú" értelmiség URH, VHK, meg Európa Kiadó bulikra jár az egyetemi klubokba. A társadalom kritikáját is ők fogalmazzák meg a legfrappánsabban. A rock'n roll az nem egy tánc!, vagy a Neked a divat mondja meg, hogy ki vagy! A rockerek csak a saját világukat védik: "A rock örök és elpusztíthatatlan" - üvölti Schuster Lóri, "Amíg a világ kerek mindig lesznek rockerek!" - Pokolgép.
Elindulnak a különböző könnyűzenei tehetségkutató versenyek. Ezeken sem az underground, sem a rock zenekaroknak nem sok esélyük van. A TV még nem viseli el az "artikulátlan" üvöltést, meg a diszharmonikus akkord futamokat sem. A furcsaság, hogy amíg a világban a rock zenekarok
kissé hátrább tolják a front vonalat, hazánkban megindul ennek a műfajnak a megerősödése. Egyre-másra alakulnak a zenekarok. Jönnek a nyugati bandák, míg a Volán pályán félházas az abszolút toppon lévő Depeche Mode, addig 80 ezren jönnek össze a Queenre a Népstadionban. A Csillagfény diszkóban pár száz ember előtt játszik a Thomson Twins, telt házas a Motörhed. Megjelennek az első menedzserek (Hegedűs László) és ezáltal nálunk is beindul a zene üzletté alakulása. Magyarországot is utoléri a fogyasztói társadalom kialakulása. Az évtized végére eltűnik a vasfüggöny réme és elindulnak azok a változások amiknek a hatásai még a mai napig sem értek véget.
Ha végig nézzük, hogy ma kik vannak talpon azok közül akik ebben az évtizedben kezdték, akkor egyértelművé válik, hogy csak és kizárólag a
rock zenekarok maradtak. Nemhiába.
Sorozatunk következő, egyben befejező részében azt boncolgatjuk, hogy a rendszerváltás milyen jótékony és káros hatásokkal járt a magyar
könnyűzenei életet tekintve. Azaz, hogyan kebelez be a média vagy a politika egy-egy bálványt. Illetve, hogyan alázták le a zenekarok a play-back sztárocskákat.
-Paya-
[2009.06.01.]