Zeffer András drámai vallomása: Talán 3-4 napja lett volna hátra
Minden a rock and rollal kezdődött, és persze ma is ez a fő csapásirány Zeffer András életében. A kezdeti szárnybontogatások, az óvódáskori zongoraversenyek, az első rock-banda, az S.O.S., majd a hazai hardrock műfaj doyenje –, a P.Mobil. Ezen a ponton nehéz tárgyilagosnak maradni, de Zefinek sikerült.
A folytatásban nem kerüli meg a Tunyogi Rock Band (és annak névváltozata körüli) anomáliákat, és meg sem állunk a Szabolcs utcai kórház steril kórterméig. Ugyanis 2006. július 13-án kénytelen szembenézni azzal a jegesen iszonytató ténnyel, mikor a vizsgálatokat végző orvos közli az akkor visszavonhatatlannak tűnő verdiktet: ha nem jelentkezett volna a kórházban, „talán 3-4 napja lett volna hátra”.
A fonalat a laptopon írott internetes napló viszi tovább kronológiai sorrendben, melyben megismerkedhetünk az olykor emberkínzással is felérő, ám az életben maradáshoz elengedhetetlenül szükséges orvosi beavatkozásokkal. Eközben megtanulunk olyan szakkifejezéseket, mint pl. „ferezis”, „biopszia”, „vagy éppen az „őssejt-transzplantáció”. Ez utóbbi nem kevesebbet jelent, mint magát az életet.
A kezelőorvosokkal és a gyógytornásszal készült beszélgetés nem csak a gyógyultan távozó betegre korlátozódik; a leukémia ismérvein keresztül, bizonyos egészségügyi-társadalmi problémákat is feszeget. Ugyancsak interjúban szólal meg a csontvelő átültetés donorja, a nővér, Zeffer Katalin, aki őszintén tárja elénk a transzplantációval kapcsolatos dilemmáit.
Hogy Zefi győztesen kerülhetett ki a gyilkos kórral való küzdelemből – a szakszerű és lelkiismeretes orvosi ellátáson kívül -, abban a családnak oroszlánrésze volt. Csilla, a felesége, valamint Szandra, a nagyobbik lánya - akik testközelből élték meg az eseményeket -, külön fejezetekben emlékeznek vissza heroikus küzdelmükre.
A szeretet és aggódás ilyen mértékű megnyilvánulását nehéz meghatottság nélkül olvasni. Ugyancsak a szeretet dominál a Zefi mellett mindvégig hűségesen kitartó rajongók által papírra vetett sorokban is.
Az akár életrajzi műnek is felfogható kötet - mely nem kevés tanulsággal szolgál benne szereplőknek és külső szemlélőnek egyaránt –, ha úgy tetszik, egy korszak lezárása lehet. Az őssejt és rock and rollból, Zeffer András mostmár ez utóbbira koncentrálhat.
- Hegedűs István -
[2009.04.12.]