A Back II Black után is van élet! Ezt bizonyítja már egy ideje Bársony Bálint szaxofonos. Az önmagát kereső zenésszel a márianosztrai börtönben beszélgettünk, ahova nem először került oda.
– Már többször jártál börtönben. Most milyen érzéseid voltak?
– Sokkal nagyobb szabadságot éreztem, mivel nem zárt térben történt az előadás, hanem a szabadban. Sütött a Nap és mindenki érezhette, láthatta a szabadság útját. Pont egy kedves kollégával – aki elitélt és segített a technikában – beszélgettem és mondta, hogy még másfél éve van és utána biztos benne, hogy el szeretne jönni egy koncertünkre majd. Átérezni ezt az egészet úgy, hogy tényleg, igazából szabad. Addig is azért sikerült feledtetni velük valamennyire a bezártság nyomasztó érzését.
– Mennyivel másabb ezeknek az embereknek játszani? Mire gondoltál, miközben zenéltél?
– Iszonyatosan ingerszegény a környezet, tehát bármi, ami új, bármi, ami plusz, az segíteni tudja őket és nagyon vevők rá. Én arra gondoltam közben, hogy adunk. És hogy ezt az egy órát megpróbáljuk minél több zenével megtölteni és minél több energiát átadni... Tényleg lehetett látni, hogy csillog a szemük. Szükségük van erre, nem is gondoljuk mennyire!
– A Back II Black-ből kiléptél. Merre halad az utad zeneileg?
– Juhász Attila barátommal és jazz quartettjével készítettünk egy pop-jazz albumot, melynek címe Sunshine jazz.
Terveink szerint a mosolygós hangulatú lemez ősszel lát majd napvilágot, sok kíváló vendégművész közreműködésével: Hajós András, Náray Erika, Ferenczi György, Bolyki Balázs, Nagy Lacival,Chico, Dresch Mihály,Csepregi Gyula, Elek István, Dennert Árpád.
Emellett Némóval folytatjuk a Star Jam Session örömzenei koncertsorozatot, ahol nem csak a muzsikus kollégákkal élhetünk át csodálatos zenei pillanatokat, hanem a fiatal zenészgeneráció is lehetőséget kap a bemutatkozásra. Nemrég játszottam Gáspár Laci gospel koncertjén a Művészetek Palotájában és közreműködtem a Bolyki Brothers legújabb Németországban megjelent albumán. Akkora megtiszteltetésben van részem, hogy Charlie meghívott a nyári turnéjára, így legnagyobb nevekkel zenélhetek együtt. Játszom emellett Ferenczi Györggyel és Racka Jammel a nyár folyamán közel 20 koncertet.
Egyedül is mennie kell!
– Milyen lehetőség van arra, hogy egyedül, mint Bársony Bálint megmutasd magad? Egyáltalán vágysz erre?
– Természetesen, így a 30-hoz közel bennem van, hogy meg kell találnom önmagam és a szaxofonozásnak egy olyan útját, amit adni tudok, és el tudom juttatni az emberekhez, mert hiszen rengeteget kaptam az elmúlt 10 évben. Ám alapvetően csapatjátékos vagyok, tehát a zenekar az zenekar, a banda, az banda, teljesen mindegy, hogy pop, jazz, funky, vagy bármiféle fusion muzsika. Úgyhogy ez még a jövő zenéje, hogy hogyan, és milyen utakon tudok majd adni a közönségnek.
– Nyárra telve van fellépéssel a naptárod, vagy lesz időd pihenni is egy kicsit?
– Nagyon sok időt szeretnék tölteni a barátaimmal, szeretnék pihenni, feltöltődni, mikor éppen nem játszom. Pár napja lett vége a Budapest Jazz Orchestra nyári jazz táborának, ahol mesterem Elek István mellett foglalkozhattam 18 fiatal szaxofonossal. Emellett elég sokat gyakorolok és készülök az új kihívásokra, készülök az új feladatokra. A nyaram körülbelül így fog eltelni
– Ha ismét visszakanyarodunk a pályádhoz, nem kerülhetjük ki a kérdést: milyen eredményekre vagy a legbüszkébb, amit elsőként megemlítenél? – A Back II Black-re rendkívül büszke vagyok, ugyanis 12 nagyon sikeres évet tudhat maga mögött a produkció és azt gondolom ezután is nagyon sikeres lesz. Ezen kívül arra a pop-jazz kezdeményezésre, amit elkezdtünk. Érdekes módon sok kis apró jelből állt össze ez az egész történet. Itt van még például a tavaly karácsonyi a Sir Jones a mennybe megy című dal is, amelyet Náray Erikával énekelek duettben. Ezzel a dallal a VIVA TV karácsonyi slágerlistájának a második helyét értünk el. Ilyen jellegű zenék nem nagyon szoktak szólni, nem nagyon lehet látni a zenei csatornán. Ez is egy olyan jel, hogy igen, van értelme! Egyetlen magyar jazz rádiónk sokat játssza a dalainkat, és rendkívül sok jó visszajelzésünk van, erre is nagyon büszke vagyok. Meg arra is, hogy a szakmában lehetek. Magyarországon szaxofonosként, zenészként 14 éves korom óta dolgozom, és itt vagyok. Nagy elismerés.
„Művészemberek vagyunk.”
– Meglep, hogy negatívumot egyáltalán nem említettél. Ennyire optimista vagy, vagy ennyire fut most neked a szekér?
– Nos, mindig is voltak, lesznek problémák. S ha az ember esetleg elaprózza magát, akkor nem igazán tud koncentrálni a tervekre, és akkor inkább negatív dolgokat vonz be. Valószínűleg sokkal könnyebb dolgom lenne, hogyha nem itt élnék, vagy nem ide születtem volna. Például nemrég játszottunk Farkas Zsófival Lenny Kravitz előtt és a műsorunk után odajött Kravitz szaxofonosa gratulálni, hogy milyen jó a hangszín, stb... Elkezdtünk beszélgetni, és nagyon jó ajánlatokat kaptam, hogy menjek ki és csináljam ott, de azt gondolom, nekem itthon még van dolgom. Összetett, nehéz dolog. Művészemberek vagyunk... Én egy örök álmodozó vagyok, és azt gondolom, hogy ez a gyermekded álmodozás nélkülözhetetlen egy ilyen szakmához. Ha mindig csak a hátulütőket, a nehézségeket, a falakat látnám amikbe ütközünk, akkor lehet, hogy nem tudnám ezt csinálni.
– Ha most az álmaidba belegondolsz, mi lenne az, amit tényleg nagyon jó lenne véghezvinni?
– Ezt nagyon könnyű megfogalmazni, azt hiszem. Az a rengeteg energiát és azt a rengeteg szeretetet, amit az elmúlt sok-sok évben kaptam itt Magyarországon a közönségtől, nos, én azt szeretném viszonozni. Szeretnénk sok olyan kis ajándékot, sok lemezt, sok olyan koncertet adni, ahol az emberek kapni tudnak tőlem.
– Nagyon úgy tűnik, hogy te most elégedett vagy a helyzeteddel? – Hm… Igen! Elégedett vagyok.
Hírek
