"Hatalmas őrület lesz az Arénában" - a Karthago a célegyenesbe fordult

Nem alapítója a Karthagonak, a zenekarban előtte a P.Mobilt is megjárt kitűnő zenész, Losó László kezelte a basszusgitárt. S hogy mennyire tudott beleilleszkedni az elefántos bandába, arra bizonyítékul szolgál a velük megélt 6 + 19 év. Kiss Zoltán Zéro, a Karthago basszusgitárosa idézi fel a zenekarban eltöltött időszakot.

- Úgy tudom, mielőtt a Karthago basszusgitárosa lettél, kipróbáltad magad más bandákban is.
- Hát felsorolni is sok: a Tűzkerékben, Radics Bélánál kezdtem a hivatásos zenélést, 18 éves koromban. Még azon a nyáron Tátrai Tibivel a hungáriás Csomós Péterrel és Csurgay Attilával Jam néven hoztunk össze egy zenekart; ezt követően, a Bajtala-trióban Lakatos „Bögöly” Bélát helyettesítettem. Utána jött a Scampoló, ahol Faragó „Judy” István és Bontovics Kati voltak a társaim. Még mindig csak ’71-ben járunk… 1973-ban Komár Lacival és Judyval megalakítottuk a Sprint-együttest, mely a Szemek, Szájak, Szívek elnevezésű formáció utódjaként jött létre. Közben a Konzervatórium jazz tanszakának nagybőgő szakán tanultam, ahol Gidó (Gidófalvy Attila – a szerk.) volt az osztálytársam. Az Óceán együttes után pedig a Korálban kötöttem ki, Balázs Fecó hívására. Az ott ért élmények hatására egy ideig felhagytam a színpadi zenéléssel, és 1977-78-ban elszegődtem a Piramishoz hangkeverő technikusnak.

- A legrosszabb indulattal sem lehet állítani rólad, hogy nem volt zenei előéleted… végül, hogyan kötöttél ki a Karthagonál?
- 26 éves koromban, 1979-ben – szinte mindent egy lapra feltéve – kerültem a Karthagoba, ahol a frissen disszidált Losó Laci helyét foglaltam el a bőgős poszton. Ez úgy történt, hogy az Ifjúsági Parkban, egy koncerten megkerestem Szigeti Ferit, és felajánlkoztam. Behívtak meghallgatásra, és rövid idő alatt eldöntötték, hogy én leszek az új basszusgitáros. Azóta is hűségesen kitartottam a zenekar mellett.

- A zenekar határainkon kívül is szépen teljesített. Milyen emlékeket őrzöl a külföldi turnékról?
- Nagyon jókat. A villachi fesztivált, Hála Istennek, megnyertük a Requiemmel, de ahhoz, hogy hosszabb távon is sikereket érjünk el, ki kellett volna költöznünk külföldre. Abban az időben mind politikailag, mind bürokratikus okokból ez lehetetlen volt; gyakorlatilag disszidálni kellett volna az egész zenekarnak. Mindannyian családosak voltunk, úgyhogy erről szó sem lehetett! Végül, kalandvágyból itthon maradtunk (nevet). A többi hazai csapathoz hasonlóan a Szovjetunióbeli turnét sem kerülhettük el. Emlékszem, Kijevben voltunk, (Ukrajna), valami fesztivált rendeztek, ahol Plastic Bertrand is fellépett. A francia sztár egyébként a saját neméhez vonzódott, ami azért abban az időben nem volt publikus. A szállodában, egy liftben utaztunk, ahol szegény Tomit (Takáts Tamás – a szerk.) kiszúrta magának. Már akkor is jóképű gyerek volt, de ő természetesen a lányokat szerette. Szegény, alig bírt elmenekülni előle. Végül is megúszta „ép bőrrel” a kalandot.

- Többnapos turnék alatt Takáts Tamás volt a szobatársad.
- Így van, minden alkalommal egy szobában lakunk. Egyébként nagyon szeretek vele így együtt lenni; sokat dumálgatunk, filozofálgatunk, rengeteg közös témánk van. Más oldalról meg nem egyszerű a vele való közösködés, mert – hogy is mondjam – nem annyira rendszerető. Ha pl. hat négyzetméteres szobát kapunk, akkor abból, ő biztos, hogy ötöt használ. Ha pedig netán húsz négyzetméter lenne a helyiség, tizenkilencben terjeszkedne. Nagyjából ennyi helyre van szüksége ahhoz, hogy a levetett holmijait - a különböző alsó- és felső ruházattól kezdve, a tornacipőig bezárólag - eltárolja. Ez a dolog teljes mértékig jellemző a szertelenségére.

- Minek tulajdonítod a zenekar sikerét?
- Nyugodtan állíthatom, hogy mi öten nagyon összejöttünk, érezzük egymást. Az öt ember közös energiája – ha úgy tetszik – eredő energiája, a Karthago. Nézd meg: ez az a zenekar, ahol mindenkinek van önálló alkotása, szólólemeze; külön-külön mégsem tudtunk szólókarriert csinálni. Viszont, ha így, együtt kiállunk a színpadra, borítékolható a siker. A Karthagonak soha nem volt félnivalója; legyen akár a legnagyobb fesztivál - nekünk mindegy. Ne vedd nagyképűségnek: de nem szívesen játszottak utánunk más zenekarok. Nálunk a színpadon állandó a jövés-menés, hihetetlen energiák szabadulnak fel, és akkor magáról a zenéről, még nem is beszéltem. A sikerhez nagymértékben hozzájárul Tamás személyisége, aki egyrészt szakmai tudásával, másrészt karizmatikus kisugárzásával megadja a zenekar arculatát.
 
- Ha nem ide születik, akkor világsztár! A Karthago egy olyan zenekar, ahol a tagok között megvan a személyes, baráti kötődés, és így a színpadon is sokkal hitelesebb produkciót tudunk nyújtani. Minden koncert előtt megszorítjuk egymás kezét, összeölelkezünk, de nincs ez másképp a műsor után sem. Persze nálunk is vannak néha viták és nézeteltérések, de ez lendíti előre a dolgokat. A lényeg, hogy minden a helyére kerüljön. Örülünk, hogy harminc éves lett a zenekar, hogy így együtt zenélhetünk, hogy tetszik a közönségnek – ettől vagyunk boldogok! Amúgy meg mindenki intézi a saját dolgait, ezer más elfoglaltságunk van, de ettől mi még nagyon jó barátságban vagyunk: ahogy Gidó mondaná: „ettől megy a villamos, kérem szépen!” Várom a szeptember 26-i nagy koncertet a Budapest Arénában, ami terveink szerint hatalmas őrület lesz.

Ajánljuk! Takáts Tamás meglepő kijelentése: "Nehezen éltem meg a sikert"

-Hegedűs István-

[2009.09.16.]