Gergely Róbert: "Vannak olyan időszakok, amikor az ember nem érzi túl jól magát a bőrében"

Gergely Róbert és csapata nagy fába vágta a fejszéjét és a szinkronszínészként ismert Farkasinszky Edittel közösen elkészítette első duettlemezét "Fények között" címmel. Egy biztos: izgalmas anyagot hoztak össze. Erről és természetesen az Emanuelle slágeréről beszélgetünk a mindig izgő-mozgó énekes-színésszel

- Elsőre igent mondtál a felkérésre?
- Nem az első telefonhívásra mondtam igent, hanem egy randevú előzte meg az igenemet. Beszélgetések kezdődtek és amikor a zenei anyagot megismertem, akkor mondtam ki én is az igent. Fontosnak tartom, hogy ha az ember bevállal valamit és szívvel lélekkel meg akarja csinálni, akkor ne az lebegjen a szeme előtt, hogy ez egy olyan feladat, amiért pénzt lehet kapni. Természetesen, a mai világban nem közömbös az, hogy az ember ingyen, karitatív céllal, izomlázzal dolgozik, hanem az is fontos, hogy megéljen. Ha a kettőt össze lehet egyeztetni, akkor az ember nyilván kiegyensúlyozott és jól érzi magát.

- Nem beszélve arról, hogy ez neked egy új lehetőség.
- Igen, hiszen nekem a szólólemezemen kívül még nem volt olyan anyagom, ami kifejezetten két emberről szól, amire azt szokták mondani, hogy duettlemez. Ilyen nem volt, bár a fejemben természetesen megfordult. Szerencsére ismertem annyira Farkasinszky Editet – aki ugye a partnernőm – hogy azt gondoljam: ez majd egy jó munka lesz.

- S végül milyen lett az anyag?
- Ez nem egy Gergely Robis slágerek füzéréből álló romantikus szentimentális, érzelgős anyag csupán, hanem ennél valamivel több. Fények Között, ez a címe, ami egy nagyon szép, lírai cím, s talán azt is mondhatnám, hogy fennkölt. Na meg nem valami dalnak csupán a slágercíme, vagy a bemondása. Amikor megismertem az anyagot, kicsit rácsodálkoztam, és meg is ijedtem, mert úgy éreztem, hogy ez két emberről szól, az intim szférájáról, azokról a dolgokról, amiket nem mindig, nem minden esetben árulunk el magunknak, nem beszélve a közönségről. De miután színészek vagyunk, Edit és én is, nekünk ez hivatásbeli kötelességünk. Nyilván mások is csináltak ilyen, vagy ehhez hasonló lemezt, ám én most találkoztam ezzel először.

- A munkálatokat Koltai Gergely végezte. Dolgoztatok már korábban is együtt?
- Nem dolgoztam soha, hiszen a Kormorán együttessel nekem a világon semmi dolgom nem volt mindezidáig. Legfeljebb csak úgy, hogy egy stúdióban dolgoztunk, színpadon még soha. Az ő életük és az enyém is merőben más irányultságú. Mégis, mikor elkészült ez a lemez, és meghallgattam, akkor a végén még jobban örültem a felkérésnek. Ugyanis ez egy nagyon igényesen meghangszerelt zenei anyag lett. Ez a lemez és ennek a megszólalása és a hangszerelése borzasztóan jó minőségű.

- Az egyik dal hangszerelésébe bele is szóltál. Mi nem tetszett benne?
- A közös munkának vannak olyan állomásai, stádiumai, amikor nem csak szolgai módon elvégzi a feladatát egy színész, vagy egy énekes, hanem a kreatív részben is közreműködik. Ma már nekem is kikérik a véleményemet, vagy pontosabban szólva: egyeztetünk. Volt egy bizonyos dal, ami már az elején nagyon kedves volt nekem, nagyon megfogott. Ez egy szólódal a duettlemezen, hiszen van ilyen is rajta. Úgy éreztem, hogy az a fajta hangszerelés, amit felkínáltak nekem, és amire énekelhettem volna, azzal szemben nekem egy másik ötletem is van és előálltam vele. Egy latinos hangvételű nóta, mondhatni, hogy Gergely Robis. Én kértem, hogy egy ilyesmit hangszereljenek meg, s ez így is történt. Ezen a lemezen nagyon domináns a gitár, ami számomra mindig nagyon kedves volt.

- Nyilatkoztad, hogy ez az album olyan, hogy minél többször hallgatjuk, annál jobban tetszik, annál inkább elgondolkozunk. Tehát érdemes többször meghallgatni annak, akinek elsőre nem tetszik. Kiknek készült ez az anyag?
- Ez a lemez nem azokhoz szól, akik egy nyári slágert keresnek, várnak és majd megkapják. Ez a lemez, amikor elkészült, mi is próbáltuk meghatározni a műfaji meghatározását, hogy ez micsoda? Mert nem igazán pop lemez, rock lemeznek semmiképpen nem mondható, igazán musical sem, hanem súrolja a musical és a sanzon határát. Én azt a jelzőt aggatom rá most is, hogy ez egy pop-sanzon lemez, ahol a sanzon éneklés és a színészi éneklés jegyei fellelhetők. Ez azt jelenti hogy nem végig csak dalolás, hanem sok-sok próza is elhangzik benne és olyan fajta musicales, sanzonos megoldások, zenei megoldások, amelyek a zenés színház jellemzői. Ez már a tapasztaltabb férfiak és nők életét mutatja be lírai és olykor drámai módon is.

- Két ember együvé tartozása az mindig is egy örök témája a lírának, a szépirodalomnak, az irodalomnak és a zeneirodalomnak is. Én is sokszor énekeltem musical-hősöknek a betétdalait, zenés vígjátékok szereplőiként megszólaltam zenében. Az én saját lemezeim is vagy világslágerekből, vagy nekem írott dalokból állnak. Erre azt is lehet mondani, hogy egy majdnem összefüggő történet, ahol egy férfi és egy nő kitárulkozik egymás felé, ahol ha kell, magukba fordulnak, elgondolkodnak mindarról, ami történt velük, és a vágyaikról is szól az énekük.

 - Titkos dolgokról van szó? Az interjúnak nincs vége, a következő oldalon folytatjuk. Klikk IDE!

[2010.02.22.]