Valótlan információk a Tátrai Band Sportaréna-buli plakátján?

Tíz év szünet után újra színpadra áll a Tátrai Band, 2009. december 18-án! Az apropó, hogy a zenekar legendás felállása húsz évvel ezelőtt jött létre. Igaz, Tátrai Tibor, Charlie és Pálvölgyi Géza mellett nem lehet ott az időközben elhunyt Kovács Tamás, de a különlegesnek ígérkező koncerttel rá is emlékeznek zenésztársai.

- Húsz éves a Tátrai Band, olvashatjuk a plakátokon, ám ez nem felel meg a valóságnak.
- Volt az ős Tátrai Band, vagy nem is tudom, hogyan nevezzem, a zenekar első felállása, ám az a formáció nem tudott túl sokat letenni az asztalra – mondja Tátrai Tibor, a névadó gitáros. – Közvetlenül a Tátrai-Török Tandem után jött létre, a tandem „harmadik kereke”, Kovács Úr szorgalmazására. Úgy gondoltam, jó ötlet fiatalokkal megcsinálni a bandát, s nem is éreztem rossznak a dalainkat, de kiderült, hogy nincs igény rájuk. Igazából mi magunk, a zenekar tagjai sem éreztük úgy, hogy folytatnunk kellene.

- Charlie-val és többi neves muzsikussal gyorsan jöttek a sikerek?
- Pontosan annyira volt kíváncsi ránk a közönség, mint az első felállásra. 1989-ben jelent meg az Illúziók nélkül című album, a lemezbemutató turnét totális érdektelenség jellemezte, arra például jól emlékszem, hogy Kazincbarcikán tizenhét ember előtt játszottunk... Az újrakezdést egyébként ugyancsak Kovács Úr erőltette, szívta a véremet, én meg „begizdultam”, azt mondtam neki, csak akkor futok neki még egyszer, ha Charlie vagy Demjén Rózsi lesz a frontember. Charlie ebben az időben az év tíz hónapjában külföldön dolgozott, a maradék időt töltötte itthon, azt sem tudhattuk, hajlandó lesz-e pihenés helyett nyüzsögni. Tehát nem gondolkodtunk semmi nagyszabásúban, országos turnéban – csak abban, hogy amíg itthon van, csinálunk valamit.

Dorozsmai Péter stúdiójában Pálvölgyi Géza fogott néhány akkordot, Péter hozta a ritmust, játszottam rá valamit, Charlie szöveg nélkül énekelt, azt ismételgetve, hogy „take it easy baby”. Néhány perc alatt, ebből a röpke improvizációból megszületett a Tátrai Band, kialakult, milyen hangulata, ritmikai és harmóniavilága lesz. Ezt a dalt amúgy még az utolsó bulin is játszottuk.

- Akkor már nem tizenhét embernek. Mikor és hogyan jött össze az áttörés?
- A küszöbön túl című lemezt 1991-ben vettük fel. Lényegében már kész volt, amikor Géza hozott még egy számot, azzal, hogy nem tudja, belefér-e a képbe, mert kicsit táncdalfesztiválos... Miért ne férne? Feljátszottuk, később került hozzá szöveg, ez lett a New York, New York. Telitalálatnak bizonyult. Persze még ez is kevés lett volna, ha nem játszik a kezünkre az akkori médiabalhé, hogy a rádiók nem játszanak magyar számokat. Valamiért minket szúrtak ki, hogy ezzel a dallal bizonyítják, igenis van a műsorukon hazai dal. A vízcsapból is mi folytunk, nem úsztuk meg a sikert...

Végre eljutottunk a közönséghez, mert addig sem a zenével volt a baj – sőt, szerintem az első lemez talán még jobb és eredetibb is, mint a második –, hanem azzal, hogy nem tudtuk megismertetni az emberekkel. Így viszont jöttek a bulikra, előbb talán divatból, később már azért, mert megszerették ezt a fajta finom, cizellált muzsikát.

- Ha egyetlen dal hozza meg a sikert, fennáll a veszély, hogy a zenekar rááll erre a vonalra. Ti azonban nem tettétek, mi több, dupla és tripla albumaitok instrumentális lemezeket is tartalmaztak.
- Azért minden albumon volt két-három slágerlista-éllovas szám, de valóban, mivel tudtuk, hogy a zenekari lemez elviszi a hátán az instrumentális lemezt, Gézával elkészítettük a Városi lebegést és a Csillagszélt. Megpróbáltunk túllépni a hagyományos dalszerkezeten, mert a slágerek íratlan törvényei szűk keretek közé szorítják a zenei gondolkodást. Sikerült fű alatt tartanunk az energiát, ott feszül minden dalban, de sosem lesz belőle „csörömpölés”. Koncerten is játszottunk néhány instrumentális darabot, Géza nem rég hallgatta meg, s lelkesen hívott, hogy most is legyen ilyen része a műsornak.

- Tényleg: mai füllel hallgatva milyenek a tíz-húsz éves dalok?
- Több régi felvételt néztem és hallgattam meg, a kezdeti időktől nem ájultam el, de 1995-re kiforrta magát a zenénk. Komoly repülés volt egy-egy koncert. Addigra tanultunk meg egymással játszani. Illetve ez kevés lett volna: akkoriban akartunk igazán egymással játszani.

- Négy évvel később mégis leálltatok. Miért?
- A Tátrai Band brutálisan működő banda volt, sok koncerttel, sok lemezzel. A frontember emellett szólópályába is kezdett, s ilyenkor természetes, hogy érdekek és időpontok ütköznek. Megértem Charlie-t, ki akarta próbálni magát. Jókor is tette, mert addigra a lelkünkben talán el is fáradt ez az egész. Ami természetes ennyi idő után.

- S most miért álltok újra össze?
- Mert az emberek tízes számrendszerben gondolkoznak... Tíz éve nem játszottunk, húsz éve alakultunk. Géza régóta szeretné, hogy legyen újra Band, de eddig nem volt apropója. Jó is, hogy eltelt ennyi idő, mert ma már nincsenek bennünk a régi feszültségek, csak a szép emlékek maradtak – az biztos, hogy mi nagyon fogjuk élvezni a koncertet.

- Kik lépnek színpadra?
- A legerősebb felállás. Charlie énekel, Pálvölgyi Géza billentyűs hangszereken játszik, Solti János dobol, Horváth Kornél az ütőhangszeres, Csiszár Péter szaxofonon játszik, a három vokalista pedig Czerovszky Heni, Tóth Edina és Jamie Winchester lesz. Kovács Urat basszusgitáron a Tátrai Trend tagja, Glaser Péter pótolja.

- Mi lesz műsoron, milyen dalokat hallhatunk?
- Még nem állt össze teljesen a program, de nem fogunk spórolni, ha három órába férnek bele a legkedvesebb és legfontosabb nóták, akkor ennyit játszunk. Megígérhetem, hogy nem fogom „széttúrni” a számokat, nem lesz időhúzás, hogy minél többet meg tudjunk mutatni abból, amit tíz év alatt csináltunk.

- Eredeti formájukban vagy felújítva szólalnak meg a dalok?
- Egyet sem írunk át, ugyanakkor nyilván nem fogjuk hangról-hangra eljátszani a lemezverziókat. „Kirepdesünk” a nótákból, amit szerintem az értő és értelmes közönség (úgyis csak ők jönnek majd el...) nagyon fog élvezni. Úgy érzem, a rajongók legjobb emlékeinél is szebben fog megszólalni a Tátrai Band december 18-án.

- Maróthy György -

[2009.11.25.]