Az Úr adta ajándékot követi! Exkluzív interjú a Boney M énekesnőjével, Liz Mitchell-lel

Bármilyen nyelven énekelhetsz, ha az, amit mondasz, a szívedből jön…

Ritka alkalom olyan világsztárral találkozni, aki 30 éve, rendületlenül közönségkedvenc, fáradhatatlanul, tiszta szívvel, örömmel, hihetetlen lendülettel, s mindemellett lankadatlan alázattal szórakoztat és mozgat meg egyszerre több generációt. November 14-én azon szerencsések közé tartoztam, akik egy néhány perces, személyes interjú erejéig részese lehettek a LIZ MITCHELL-jelenségnek.

Liz Mitchell, azaz a Boney M hangja már többször járt hazánkban. Ez alkalommal egy fergeteges, szombat esti klubfellépésre érkezett, amely a várakozásoknak megfelelően hatalmas siker volt. Na, de ne szaladjunk ennyire előre!

A fellépést megelőzően, a délutáni sajtótájékoztatón az énekesnő harmadmagával érkezett: ezúttal menedzser férje és lánya is elkísérte. Rögtön az elején – egy kérdésre válaszolva – Mitchell eloszlatta a fátylat a Boney M-mel kapcsolatos találgatások körül. Tudniillik, hogy a világon számos formáció koncertezik ezen a néven, de az eredeti, az igazi a Boney M feat. Liz Mitchell. Persze hosszantartó sikerének egyik mérője pontosan ez, hiszen csak azt utánozzák, csak azt hamisítják, aki/ami igazán jó, s valódi minőséget és értéket képvisel.

-  Jamaicában született, Angliában nőtt fel, emellett bejárta az egész világot. Hol érzi magát igazán otthon?
-    A családom, származásom révén jamaicai vagyok, kislányként Angliában éltem, majd Németországban ért utol a siker, a férjem amerikai, számos jótékonysági projektünk pedig Afrikához köt, ahonnan a gyökereim is táplálkoznak.

-    A Boney M a bombasztikus siker egyik szinonimája. Sejthető volt az elején, mivé növi ki magát az együttes?
-    A megalakulásunkkor senki, én sem gondoltam, hogy 30 év múlva is az akkori dalainkat fogom énekelni. Igazi aranybányára bukkantunk, s ezét nem tudok elég hálát adni az Istennek. Az emberek egyszerűen szerették és szeretik a dalainkat, így egyáltalán nem bánom, hogy ennyi éve éneklem azokat, hiszen annak idején, amikor minden este ugyanazt a musicalt adtuk elő, sem panaszkodtam.

-  Mitől lesz valaki sikeres? Önnek mit jelent a siker?
-  Számomra a siker az, amikor valaki megvalósítja az álmait. Ez nem jelenti azt, hogy sztár leszel, hanem azt teszed, amit a szíved diktál. Hiszek Istenben, s mindig igyekeztem szívből énekelni, követni az Úr adta ajándékot. Áldásnak tartom, hogy azt csinálhatom ennyi éve, amit.

-  Többször járt már Magyarországon. Mi vonzza ide? Mit érez, amikor visszatér?
-    Budapest egy valóban romantikus város. Ez nem egy olyan dolog, amit rá lehet erőltetni, ez maga az Isten. Bármikor idejön az ember, ez az energia automatikusan magával ragadja. Nem azt gondolod, hogy dolgozni jöttél Budapestre, még akkor sem, ha munkaügyileg érkezel, egyszerűen arra gondolsz: Budapest. Mindannyiunkat – az összes zenészt beleértve, függetlenül attól, hogy először járnak-e itt, vagy korábban is velünk voltak – elkap egyfajta izgatottság, borzongás.

-    Melyik a legemlékezetesebb fellépése? Itt most nem kifejezetten Magyarországra gondolok, hanem világszerte. Egy különleges emlék esetleg?
-    Annyi van. Számtalan jó, remek fellépésben volt részünk; valahogy mégis azokra emlékszünk vissza leginkább, amelyek valamitől furcsák, különösek voltak. Sokszor mosott el bennünket az eső, de ez ellen persze mit sem tehettünk. Viszont jól emlékszem egy, a Doobie Brothers-zel közös új-zélandi fellépésünkre. Az érkezésünk előtti napon heves, három napig tartó, folyamatos esőzés vette kezdetét, és amikor elénekeltük a By The Rivers Of Babylon-t, szó szerint úgy és ott érzetük magunkat… [nevet] Szóval azok az emlékezetes előadások, amelyekben ritkán van részünk, vagy amikor páldául leomlik a színpad.

-   Nehéz lenne elsiklani a jobbján ülő, ifjú hölgy mellett.
-    Adero lányom 22 éves, nemrég fejezte be egyetemi tanulmányait. Saját zenekara van; r&b és soul zenét játszanak. Ő egy igazi őstehetség, s már több éve fellép velem. Ma este is láthatják a színpadon.

-  Emlékszik az első, közös fellépésükre?
-    Hat éve történt, amikor a Boney M egyik tagja lemondta a fellépést, s megkérdeztük Aderot, lenne-e kedve beugrani helyette. Ő egyből vállalta, s Ausztáliába repült. Igaz, hogy a koncertet 1,5 órával el kellett halasztani, de szerencsére az eredetileg utánunk következő zenekarral sikerült cserélnünk. A lányom a repülőtérről, a táskáját félredobva, egyből színpadra lépett.

-    Anyaként és a szakmában sok éve lévő énekesnőként mit érez lánya énekesi ambícióival kapcsolatban? Félti, vagy örül neki
[Mosolygós arccal, a tőle kettővel, jobbra ülő férjére néz, s elneveti magát.]
-   Thomas és én, mindketten – még amikor kisbabák voltak – úgy döntöttünk, hogy lehetőséget biztosítunk nekik a tanulásra. Nagyon komoly intézményekbe jártak, s azon mosolyogtunk – pontosabban én mosolyogtam, nem tudom, Thomas miként élte meg –, ahogy a fiaink hat évesen, aktatáskával, rövid nadrágban mentek iskolába, mivel ez egy olyan iskola volt, ahol komoly üzletembereket neveltek. A szívükben azonban mind zenészek. Becsülettel befejezték tanulmányaikat, de utána arra mentek, amerre menniük kellett, amerre a szívük vitte őket. Ezért nem is mondhattunk semmit. Annyit tehettünk, hogy felkészítettük őket arra, hogy a szórakoztatóipar egy nagy játék, ahol a jót és a rosszat együtt kell tudni elviselni anélkül, hogy besavanyodnánk, vagy összeesnénk. Ha mégis elesünk, fel kell állni – hiszen ez a showbusiness.

-  Magyar zenészek elkezdtünk egy dalt, amelyhez mindenki hozzáteheti a saját részét, megtoldva az előzőeket 30 másodperccel. Ezzel a zenei összefogással, a végtelen dallal szeretnék megmutatni, hogy függetlenül attól, ki vagy, hol élsz és alkotsz, milyen zenét játszol, minket, zenészeket a zene maga, és a zene iránti szeretetünk köt össze. Lenne-e kedve csatlakozni hozzánk, esetleg lányával együtt?
-   Itt, most énekeljek 30 másodpercet? [felkacag]
-   Akár itt is, de inkább egy stúdiófelvételre gondoltam.
-   Hát, nem csodálatos? Én is ugyanezt vallom. Nem is annyira a szöveg az, ami igazán számít abban, amit énekelsz, hanem sokkal inkább a dallam, illetve az az érzés, ami ezt a dallamot kíséri. Bármilyen idegen nyelven énekelhetsz, ha az, amit mondasz, a szívedből jön.

- Nyéki Iván -

[2009.11.25.]