Siménfalvy Ágota: "Képes vagyok a változásra és örömmel élem meg ennek a sokszínűségét"

Sikeres, gyönyörű, számos felkérést kap a jobbnál jobb szerepekre. Közben gyermeklemezt énekel, s asztrológiával foglalkozik. Az igazit még keresi, s vallja: van még mit tanulni. Várja a kihívásokat, alázattal és szorgalommal. Interjúnkat két részletben közöljük.

Interjúnk első részét ITT találod meg

– Egy-egy gyerekelőadáson a legőszintébb köszönetet, ajándékot, reakciót kaphatja az ember. Milyen történést emelnél ki, ami leginkább megható, vagy emlékezetes volt számodra?
– Ha nem is megható, de mindenképpen nagyon intenzív. A Pál Utcai Fiúkban Geréb Dezsőt, az árulót játszottam, akinek egy nagyon érdekes története van, mert azzal az erővel, amivel ő árulóvá válik, vissza is fordítja azt, és végül megbocsátanak neki. Abban az előadásban volt, mikor én bevallottam és kiderült, hogy áruló vagyok, a gyerekek elkezdtek fütyülni és megállt az előadás és én ott álltam ebben a hangulatban.  Ám mikor Boka János megbocsátott nekem és a harcban bizonyítottam, örömködve, sikoltozva fogadtak vissza a gyerekek is. Ezek nagyon intenzív reakciók. Ez egy kiragadott példa volt, ezen kívül sok más élmény is van. A Muzsika Hangja című előadásban is rendkívül nagy gyermeki kötődés van, sok szeretet kaptam tőlük, jól érzem magam közöttük.

– Nagyon jó látni egy olyan embert, aki a szakmájáról csillogó szemmel beszél. Számos dalt, számos helyen énekelsz. Honnan van ennyi energiád? Hogyan lehet csoportosítani ezt a rengeteg dolgot, hogy egyik sem szenvedjen kárt? Lehet fontossági sorrendet felállítani?
– A szüleimnek nagyon sokat köszönhetek, gyermekkorom óta mindent megtettek, édesapám színész volt, így evidensnek hatott, hogy ebbe az irányba indulok. Színpadon lehettem már gyerekkoromban, zenét tanulhattam. Míg mások a játszótéren játszottak, én akkor a stúdióban énekeltem a miséket. Volt egy kis kontraszt és nehézség, de ez biztos, hogy ennek köszönhetem, hogy boldog vagyok ezen a pályán, ahol most vagyok. Cseppet sem bánom, hogy így történt, nekem ez belső igényem volt és erre a szüleim nagyon rá is éreztek. Hiszek is ebben, hogy nem véletlenül ebbe a családba születtem és a saját sorsunkat ilyen értelemben generáljuk is. Az összeegyeztetésről annyit, hogy ezek az ötletek mindig akkor jönnek, mikor van egy kis szünet. Mikor azt érzem, megvolt a bemutató, jön egy ötlet, na akkor jöjjön egy lemez. Ilyenkor az embernek van ideje a gondolkodásra. Az életem nagy részét ez tölti ki. Egyik dolog a másiknak helyet ad. Folyamatos munka van, de vannak pillanatok, mikor az ember felszabadul, és akkor megmaradnak a letisztult gondolatok és van idő a koncentrációra. Akkor vagyok jól, mikor mindig csinálok valamit.

– Váltsunk egy kicsit! Az asztrológia hogy jön a képbe?
– Asztrológiával egy traumatikus esemény kapcsán kezdtem foglalkozni. Ekkor kényszerültem rá, hogy egy picit befelé is figyeljek. Persze a színészet is ilyen dolog, de az megmarad játéknak. Édesapám 2005. májusában meghalt, ami nekem nagyon nagy törés volt. Nyilván mindenkinek az. Pályámmal, mindennel kapcsolatban a mentorom volt. Ekkor fordultam a lelki dolgok felé. Elkezdtem a halál motívumával foglalkozni, olvasni, kerestem, kutattam, hol van ő, mert éreztem, hogy nem ment el. Lehet, hogy egy bizonyos értelemben nincs itt, de egyébként a mai napig érzem, ahogy segít engem. Lehet, hogy ez egyfajta magyarázat, menekülés, de ez indított el ezen az úton. Így jutottam el az asztrológiához és most már nagyon boldog vagyok, mert ez is ugyanaz tulajdonképpen, mint a színház, mert a színházban is azt hisszük, hogy játszunk, de valójában az életet játsszuk. A lélektani része érdekel elsősorban.

– S ez megmarad az olvasás szintjén, vagy részt veszel képzéseken, esetleg indítasz is?
– Önző módon, elsősorban a saját magam boldogulása érdekében, mert egyelőre örülök, ha átlátom a magam kis életét, feladatait, hol találok zárt ajtókat, hol várnak nyitott ablakok esetleg. Nem vállalom azt a felelősséget jelenleg, ami azzal jár, hogy más embereknek tanácsokat adok. Bár a színpadon is majdnem ezt teszem, hogy megmutatom, milyen következményekkel járhatnak bizonyos döntések. Komolyabb tanácsadáshoz még nagyon sokat kellene ezzel foglalkoznom, jelenleg még csak a magam életét szeretném megérteni, itt tartok, és ehhez rengeteg segítséget kapok a tanáraimtól a humanisztikus asztrológiaiskolában.

– Akkor lássuk: mi újság az életeddel? Rendben vagy?
– A párkapcsolati része az életemnek elég zűrös. Tanulnivalóm nagy része a nőiséggel kapcsolatos ebben az életemben. Mi másként tapasztalhatnám meg, ha nem egy-egy párkapcsolat nehézségeiben! A színpadi részeim nagy hányada nagyon erős drámai női szerepek ,(pl: Abigél, Ibusár) vagy nagy szerelmek történetei, mint a Mozart,  Menyasszonytánc,  hogy ne csak a gyerekdarabokról beszéljünk. A párkapcsolatban kell még tanulni, keresni és megtalálni az utamat és hogy ki az, aki mellém való.

– Egyáltalán mikor van időd ismerkedni?
– A pörgés rengeteg útra visz. Ám ez egy nagyon zárt világ. Nem hiszem, hogy igazán el tudná fogadni ezt az életmódot valaki, aki nem ebben a világban mozog. A szakmán belül pedig nagyon zárt körben vagyunk, így az ismerkedés nagyon nehéz. Lehet, hogy eljön a pillanat, mikor nekem kell egy picit átcsoportosítani az energiámat a pályámról, a munkámról a magánéletre.

– Valld be! Képes leszel erre?
– Ha jön egy olyan szerelem és ez lesz az ára, biztosan ki fogom próbálni.

– Meggyőztél. Akkor a következő kényes kérdés: mi a helyzet a pihenéssel?
– Amit az emberek nagy része pihenésnek nevez, azt én úgy élem meg, hogy tennem kéne valamit, de nem teszem. Pihenés, lelki megnyugvás az, amikor az asztrológiával foglalkozom. Az feltölt. Amit kiadok a színpadon, azt ott megkapom befelé.

– Mire vagy a legbüszkébb?
– Talán arra, hogy minden, amit hivatásomnak gondolok és csinálok, azt elhivatottsággal teszem. A hobbim a munkám. Nem volt soha olyan dolog, amiről úgy éreztem kényszer. Belső késztetés minden, amit teszek, és közben nagyon sok emberrel vagyok kapcsolatban.  Amire roppant büszke vagyok: erre az útra mindig saját erőmből kerültem. Nagyon sokan segítettek, támogattak, de a végső megmérettetésnél, a közönség előtt kell bizonyítani. Naponta új kihívások várnak, de felismertem magamban a változás lehetőségét. Képes vagyok a változásra és örömmel élem meg ennek a sokszínűségét.

- bizsopres -

[2009.11.25.]