Szabó Eszter nagyon furcsa dalának története - mindent a Colorpopról

Maga az énekesnő mesél a lemezéről. Szabó Eszter elmondja a zene.hu olvasóinak, melyik dal mit jelent legújabb lemezén. Számos kulisszatitkot megtudhatunk.

Kameraangyalok: modern rock dal, nagyon húzós és pörgős, egy pillanatra sem áll meg. Témáját tekintve arról a kompromisszumokkal, álmosolyokkal teli világról szól, amiben egy ismert embernek sokszor részt kell vennie, és arról, hogy mi van akkor, ha ez ,mégsem történik meg: semmi.

Mesét írsz világot: egy lassú a capella dal, amiben férfikórus kísér. A dalban egyetlen hangszer sem szerepel, mindenki az emberi hangok oldanak meg. fő jellemzője a swinges tempóra írt, pop jazz dallamok, és harmóniák találkozása, alapvetően mégis egy könnyen emészthető, csak kissé elgondolkodtató nótáról van szó. A dalszövegéből nem derül ki egyértelműen, hogy a gyermekekről, vagy egy gyermeki tisztaságú felnőttről van szó, és ahhoz is ügyes logika kell, hogy az ember végül rájöjjön: pontosan kiről. Pedig már az első mondatokban kiderül, és bárki megfejtheti aki akarja a dal főhősét:
„Hideg a házad, végtelen..
De te mégis maradnál velem..

Égi jel:
Egy régi dalom új köntösben, amiben a gospel, és a rock, a két kedvenc műfajom találkozik. Farkas Zsófival énekeltük újra. Benne és a dalban az a közös, hogy szívügyem mindkettejük ismertté válása, egyszerűen azért, mert megérdemlik.
Szeretem az egyszerű, világos dalszövegeket, amikben a tudatosság, tervezés, és elvárások egyáltalán nem kapnak helyet, és az ember inkább „csatornaként” funkcionál, és leírja azt a szöveget, amit meghall a dalban. Ebben én épp ezt az üzenetet hallottam meg, és pillanatok alatt íródott meg az egész. Nagyon szeretem ezt a dalt.

Égig érő fák:
Nagyon furcsa szerzemény ez, és a keletkezése sem egyszerű. Egy hirtelen ötletből született, és egyszerűen, szavakkal magyaráztam el Tominak, milyen hangszerelésre is gondolok, hogyan kellene az elektro-t és a folkot egészen új formában keverni egy kis mashup-hangulattal. Szeretem, ha konkrét ellentétek találkoznak, és úgy alkotnak egyvalamit, hogy az is egészen új, mégis valami egyértelmű dolog lesz. Itt egy ódon és poros hegedű, és népdal a legmodernebb technikákkal, a legfinomabb hangok a legnagyobb rockkal találkozik úgy, hogy az egész dalban tulajdonképpen semmi emészthetetlen nincs. Szeretem ezt a dalt, és érdekes módon sokaknak ez a kedvence.
A dal szövege röviden csak annyit üzen: minden lehetséges. Mivel ezt már hallottuk, igyekeztem másképp megfogalmazni:
„Látod, ..égig érő fák,
Csak várja a világ,
Hogy nevezzen el..”

Worldpeace rakendroll: Az igazi rockabilly bigbandes megszólalása, és a metál találkozik, és egy nagyon vidám dal született belőle, aminek olyan hangulata van mintha a Hungária együttes a Motörheaddel került volna egy lakatlan szigetre, és ha már ott vannak, írtak volna egy közös dalt is.
A colorpop stílus lényege ez: a lemez minden egyes dala más zenei stílusban hangzik el, és örülök, hogy végre nem kellett kiadókra hallgatva egyetlen stílushoz ragaszkodnom, mert arra képtelen vagyok. Inkább kiválogattam a legjobb dalaimat, és egy colorpop-nak neveztem el, így azok is megnyugodhatnak, akik szeretik, ha az előadó egy határozott műfaj keretein belül marad.

Nagy, végtelen út: egy nagyon nyugodt, személyes muzsika ez. Egyszerű, modern akusztikus hangszerelésének a kanta ad egyedi hangulatot. Szövege talán azt igyekszik megmutatni, hogyan lehet az indulatokat féken tartva, megértéssel fordulni azokhoz, akik megbántanak.

Hagyjatok élni: könnyen emészthető rock, ami nagyon egyedi perspektívából üzen: bár első hallásra végig egy tinédzser szól a szüleihez, néhány hallgatás után az ember rájön, hogy az abortuszról van szól, és így a” hagyjatok élni” kifejezés egészen más értelmet kap.

ÉMI: egy igazi buta punk dal, és mivel a lemezen csak a dalok, és azok szövegei származnak tőle, talán mondhatom, hogy szerintem zseniális a hangszerelése. A szöveg elég durva és „műelemzésébe”, és műelemzésébe sem szívesen mennék bele, de azt elárulom, hogy ez a buta punk, aki énekel, ez is én vagyok néha, és épp ugyanígy elvagyok ezzel a hangulatommal, mint az elegáns jazz-es vonallal, a gospellel, a népzenével, vagy a blues-zal.

Hungarian hopp-and-roll: Folk és dance egy kis metállal. Sokáig néptáncoltam, és erre a dalra is azokból az időkből emlékszem. A cél az volt, hogy az igazán egyszerű mulatós hangulatot keverjük a dance-szel, mindenféle okoskodás, művészkedés, és szólózás nélkül.

Kisvirág: Egy retro hangulatú dallamos rock szerzemény, amiben Cinivel énekelünk, mindketten magunk keresztjéről. Talán a korai AC-DC-hez hasonlít, persze csaj-változatban. Azt hiszem, elég fontos dramaturgiai pillanata a dalnak, amikor Cini az utolsó sorban azt énekli:
„.. és kérlek, higgy nekem,
Igen, tudom, milyen,
Szabadnak lenni
a legnehezebb, igen.”

The way: klasszikus ballada angol nyelven, amit egy, az USA-ban megrendezett nemzetközi dalversenyen is díjaztak, a többi angol dallal együtt, és később ebből készítettük allstars-dalunkat az ország legjobb énekeseivel „Tarts életben még”- címmel.

A Nobodys child: hagyjatok élni angol megfelelője Rock This Night pedig a Kameraangyaloké.

A Rock and Roll én vagyok 2009: imádom ezt a dalt, és most, hogy a néhány népi eszközt is felhasználó lemezünkön a néptáncosok csizmája adja a ritmust, egy egészen új oldalát ismertem meg.

Olvass tovább: Hallgasd meg az új magyar "remekművet"! Dal az "illegális" letöltések ellen

– zene.hu –

[2009.12.05.]