Ne légy szégyellős, merj táncolni!
Ha már meghoztuk a döntést, hogy beiratkozunk egy tánciskolába, akkor nincs más hátra, mint belevágni. Cikkünkben most azzal foglakozunk, mi történik a nyitó órán és tanácsokat adunk, hogyan érdemes iskolát választani.
Ahogy eddig is, most is a kiváló táncos, Ódor Dániel volt a segítségünkre, aki szakszerű és pontos információkat adott, miként is vághatunk bele a tánctanulásba.
– Merre, és milyen szempontok alapján érdemes tánciskolát keresni az érdeklődőknek?
– Ma már az internet világában pillanatok alatt meglelhetjük a fontos információkat, ami ahhoz kell, hogy eljussunk egy táncórára. Nagy a kínálat, ám nem biztos, hogy egyből megtalálhatjuk a legjobbat. Jobb kicsit szétnézni. Sok helyen megvan az a lehetőség, hogy kóstolás szintjén megismerkedjen a leendő tanuló az óra hangulatával, menetével. Természetesen mindez térítésmentesen zajlik. A mi tánciskolánk, a No Comment Hip Hop is biztosítja ezt a lehetőséget. Ez hasznos lehet, mert könnyebb eldönteni, hogy valóban ezt szeretné-e az illető, vagy másra számított. Vesztenivaló semmi sincs! A tánc segít megtalálni, mi az, ami a leginkább a személyiséghez illő. Minden tánciskola, minden tanár és minden ember más egy kicsit. Lehet, hogy valakinek az tetszik, amit mi csinálunk, míg másnak egy teljesen más stílusú oktatás a nyerő. A lényeg: meg kell találni azt, ami a javunkat szolgálja.
– A javunkat szolgálja, kétségtelen. No de mennyire terheli meg a tárcánkat egy tánctanulás?
– Természetesen költségei is vannak egy ilyen foglalkozásnak. A pontos összeg eltérő lehet, sok minden összetevője van annak, hogy miből áll össze a tarifa. Nálunk a havi tandíj átlagosan 5500 forint, ami 8 alkalmat jelent. Nyilván ebből a szempontból is érdemes körülnézni, mielőtt egy intézmény mellett letesszük a voksunkat. Sok minden becsapós lehet, érdemes alaposan utánajárni, s végül azt választani, ami a fejlődésünket a legjobban elősegíti.
– Nem voltam még táncórán. Hogyan kell elképzelni az első alkalmat?
– Az első órán bemutatkozással kezdünk. A jelentkező megismerkedhet a tanárral. Ezt követően – ahogyan mindig – a bemelegítés következik. Majd átvesszük az aznapra tervezett koreográfiát. Ezek után már nyugodtabban dönthet az érdeklődő, hogy marad-e tanulni, vagy pedig köszöni, de nem neki való ez a pálya. Ha úgy dönt, hogy marad, akkor megkezdődik a szakmai képzés.
– Tegyük fel, hogy „botlábam” van, de még a menthető kategóriában tartozom. Ilyenkor mi lesz velem? Nem leszek hátrányban a többiekkel szemben a csapatban?
– Ritka eset az olyan, hogy a csoportból valaki nehezebben halad, vagy lemarad. Ám aki kéri, azzal egyénileg is foglalkozunk. Ennek a költségei természetesen már más elbírálás alá tartoznak. Fontos a gyakorlás, és aki ezt megteszi, az képes lesz velünk haladni.
– Ha belevágok a tánctanulásba, mennyire veszi igénybe az időmet?
– Az általános órák, a hobbi táncosoknál és a kezdőknél, hetente 2-szer 1 órát vesz igénybe. Aki versenyezni kezd, akár amatőr vagy profi szinten, annak természetesen súlyozottan több lesz a foglalkozások száma és ideje. Általában heti kétszer 2 óra vagy dupla annyi. Ha ráadásul valaki nem csak egy kategóriában, hanem többen is versenyez, annak még többet nő az óraszáma.
– Mi a különbség a hobbi- és a versenytánc között?
– A hobbitánc annyiban különbözik a versenytáncos képzéstől, hogy az utóbbiakat értelemszerűen versenyekre készítjük fel. Ilyenkor olyan koreográfiát készítünk, amivel jó eséllyel eredmény érhető el egy-egy megmérettetésen. Ahogy említettem: magasabb az óraszámuk, de az alapok ugyanazok, mint a hobbitáncnál. Szerintem a tánc egy testkultúra, s testkontrollt kell tanítani a gyermekeknek, hogy képesek legyenek használni a testüket, értsék is, amit táncolnak, s ne csak leutánozzanak valamit vagy valakit. Ezt a művészetet is meg kell érteni. Világosan kell látni, hogy melyik mozdulat miért tart ahová tart, s ne csak egy automatikus utánzás legyen. Tudnia kell, milyen izmokat és testrészeket mozgat meg az a bizonyos mozdulat, amelyet éppen bemutatunk. Létezik egy bemelegítés-sorozat, aminek egyben alapozó funkciója is van. Ezt mindenkinek meg kell tanulnia ahhoz, hogy később a táncok sokkal könnyebben menjenek. A hobbitáncosok is szeretik a fellépéseket, sőt igénylik is, így ha lehetőség adódik, színpadra lépünk velük. Erre jó alkalom, amikor az évzárón a gyerekek megmutathatják a szülőknek, mit is tanultak az év során.
– Áruld el, mi vagy ki vehet rá valakit, hogy táncolni tanuljon?
– Van, aki a barátnőjével jön, mert ő szeret táncolni, s a kedvére akar tenni, míg valaki csak azért, mert jó mozogni, jó a társaság, jó a zene, s végül lehet, hogy idővel versenytáncos lesz belőle. Azaz inkább mondjuk úgy: versenyző- táncos lesz belőle. Teljesen változó, hogy ki miért kezd el órákat venni.
– Mi az a plusz, amit mindenképp kiemelnél a módszeretekből?
– Nagyon fontos, hogy senkinek nem kell attól félni, hogy gúnyolódás tárgya lesz. Senki nem nevet, ha kissé esetlenebb egy tanuló, ez nagyon fontos. Van egy oktató, aki koordinálja a dolgokat, s ő erre is figyel. Arra is neveljük a gyerekeket, hogy tisztelettel jöjjenek be az órára, tiszteljék a tanárt és egymást. Ahogy ugye az iskolában is kellene… Csakhogy itt jobban működik, mert nem egy kötelező elfoglaltságról van szó. Önként jöttek, s így könnyebben meg is kedvelik az oktatókat. Így a tanár szava nyomatékosabban érvényesül. Valószínűleg máshol is így tesznek, mert különben nem tanulnának annyian táncolni…
- Bíró - Havassy -
[2010.06.10.]