Alföldi Versailles-i operái a Tháliában

A Versailles-i Barokk Zenei Központ első ízben állított színpadra operaprodukciót külföldi partnerrel

A Versailles-i Királyi Kastélyban 2005 december 6-án mutatták be Alföldi Róbert rendezésében Marc-Antonie Charpentier Három Bibliai történet operáját, ahol a Németh Pál vezette Savaria Barokk Zenekar mellett kortárs magyar táncosok is közreműködtek. A Versailles-i Barokk Zenei Központ első ízben állított színpadra operaprodukciót külföldi partnerrel, a magyar Armel Produkciós Irodával. Idén március 21.-én a Thália Színházban láthatja a magyar közönség ezt az előadást.

- Franciaországban decemberben volt a bemutató. Hogyan fogadta a közönség az előadást?
- Jól - pedig ez eléggé fura hely ilyen szempontból. Nagy világsztárok szoktak itt zenélni - ez volt az első alkalom, amikor megpróbálkoztak azzal, hogy valamiféle színházat csináljanak, és nem archaikus barokk színházat, hanem mait.

- Két évig készültél erre a munkára, egy évvel előtte már taktusról taktusra elkészült írásban a koncepció. Ez kivételes eset volt, vagy mindig ilyen alapos vagy és a többi rendezésednél is törekszel erre?
- Is-is. Amikor az ember belevág egy munkába, akkor csak saját maga alatt vágja a fát, ha nem tudja, hogy mit akar csinálni. Hogy alapos vagyok-e? Ennyire nem, de itt minden mozzanatot előre le kellett adni. Azt azért sorról-sorra le szoktam írni magamnak, hogy mi történik a színpadon.

-Nagy lépés volt a karriered szempontjából a Versailles-i rendezés?
- Majd kiderül.

- Milyen érzés volt egy ilyen helyszínen dolgozni?
- Ott nemigen lehetett a hellyel kapcsolatos érzéseimmel foglalkozni. Nem mondom: isteni érzés volt a hátsó bejáraton bemenni a versailles-i kastélyba, és a Napkirály színházában próbálni, de ez is ugyanolyan munka, mint bármi más. Eltelt egy hét, és azt mondtam valakinek, hogy teljesen olyan, mint bárhol másutt.

- A világ leghíresebb, legnagyobb barokk hagyományokkal rendelkező helyszínére hívtak rendezni. Hogyan fogadták ezt itthon?
- Itthon lassan kezdik ezeket elfogadni, bár lehet, hogy gondolnak mindenféléket arról, hogy hogyan intézem el. Érdeklődőek voltak, volt, aki nagyon örült, de olyan sok híradás azért nem volt róla, Franciaországban több volt.

- Hogy fogadták a rendezésedet azok az emberek akikkel együtt dolgoztál?
- Ha ott valamire azt mondom, „igen”, akkor az „igen”, nem kell közben azon harcolni, hogy elfogadják.

- Kompromisszumok?
- Kompromisszumok mindig vannak. Ha az ember meggyőzően teszi a dolgát, akkor mindenki igyekszik, hiszen közös érdek, hogy jól sikerüljön a produkció. Ebből a szempontból minden hely és munka egyforma.

- Mennyi időtök volt próbálni a bemutató előtt?
- Két és fél hét. De mire én kiutaztam, addigra a kórus és az énekesek már megtanulták a művet. „Csak” a rendezés volt hátra, meg összerakni a zenekart és a darabot.

- Milyen volt a kórussal dolgozni?
- Lehet, hogy néha meglepő volt egy-egy ötlet a számukra, de minden bolondságot és őrületet meg lehetett velük csinálni.

- Ez Nekik egy teljesen újfajta feladat volt. Motiválta ez Őket?
- Persze, nagyon kíváncsiak voltak, és nagyon dolgoztak.

- Azt mondják Rólad, hogy roppant jó pszihológus vagy?
- Színészként is tudom, hogy egy rendező sokszor "óvóbácsi".

- Az előadás után volt benned olyan, hogy nem tudtál mindent megcsinálni, vagy esetleg nem úgy, ahogy azt eltervezted?
- Az ember úgy megy egy munkára, hogy nagyjából tudja hogy mik a lehetőségei, és azokat megpróbálja maximálisan megvalósítani. Olyan nagy dolog nem volt, amit ne tudtam volna megcsinálni. Volt egy csomó apróság, de az azon múlott, hogy egy olyan helyen dolgoztam, ahol nagyon vigyáznak minden négyzetcentiméterre. Igazán ott a műemlékvédelmi felügyelőségnek az lett volna a jó, ha a föld felett lebegve, némán, sötétben, egy helyben állva történne minden és azt is kivetítőről néznék az udvarról. De ez teljesen normális a Versailles-i Kastélyban, ahol ha akarsz, éjjel befeküdhetsz a Lajos ágyába. És vigyázzanak is rá. Én nem feküdtem bele!

- Márciusban a Thália Színházban is látható lesz ez az előadás. Az egész stáb jön Magyarországra?
- Persze, mindenki jön. A gyerekkórus, a nagy kórus, a szólisták, a zenekar, egytől-egyig mindenki itt lesz.

- Szívesen jönnek Magyarországra?
- Jaj, hát nagyon izgatottak és nagyon várják. Ez azért nekik is nagy dolog volt, hogy jött egy ember külföldről és mindenfélét csináltatott velük.

- Kint nagyon kevés díszlet kellett az előadáshoz, mert a kápolna elég jó díszlet volt magában. A Tháliában mi lesz?
- Kis trükkök lesznek, ezeket nem árulom el. Hatásában nem lesz olyan az előadás, mint Versailles-ban, de a ritka zenei élmény itt is meglesz. Ez talán a világ legnagyobb barokk zenei központja és iskolája, ahol az ötévesektől kezdve mindenki egészen magas színvonalon énekel, és azt a fajta barokk éneklési módot használják, ami kicsit idegen és furcsa a hangszín miatt, de mérhetetlenül lenyűgöző. És van egy karmester, Olivier Schneebeli, ő a központ művészeti vezetője, és azt gondolja a barokk zenéről - mint én -, hogy az nem egy muzeális unalom, hanem expresszív, tüzes, mai zene.Charpentier jó zenát írt, függetlenül attól, hogy mikor írta. Fontos még, hogy ő így zenél és így vezényel, valamint erre tanítja az embereket és így bánik a zenekarral is, ezért tudtunk jól együtt dolgozni, ezért választott engem.

- El fogtok férni a Thália színpadán?
- Nagyobb helyünk lesz, mint Versailles-ban volt, mert ott egy 8x4 méteres színpadon dolgoztunk, amire azért érdekes volt föltenni harminc embert.
- Öt operát rendeztél eddig. Melyik jelentett a legtöbbet számodra? Van kedvenc?
- Mind az öt teljesen különböző műfajú volt, a kortárs operától a barokk operáig, de mindegyik valamiért kedvenc. Gounod Faust-ja azért nagyon nagy kedvenc, mert az volt az első operarendezésem, illetve a hatalmas szegedi siker miatt, arról nem is beszélve, hogy a Mezzo televízió műsorra tűzte és az lett a hónap operája. Az Attila azért, mert nem nagyon kedveltem Verdit. A Bartók azért, mert „a Bartók”, és Polgár László és Wydemann Bernadett miatt, és nagyon fájó kedvenc, mert ugye, letiltották egy előadás után. A Balkon, ami más típusú zene, azért kedvenc, mert Eötvös Péterrel dolgozhattam, és én jó műnek tartom.

- Mi lesz a következő opera-rendezésed?
- Nem tudom, talán a Balkon megint, Franciaországban.

- Az opera nagy szerelem?
- A zene nagy szerelem. Az opera meg különösen, mert teátrálisan sűrű dolog.

- A magyarországi előadásra mikor kezdtek próbálni?
- Márciusban, de az még nagyon messze van. Addig még annyi minden történik, és annyi mindennek kell történnie…..

Reményi Dóra - SzilviaC
Fotó: Gordon Eszter

[2006.02.08.]