Emészthető jazz a Dzsesszerttől - interjú Károlyi Lászlóval

Az élő zene folyamatos térhódítása nyilvánvaló. Károlyi László zenész barátaival igyekszik hirdetni: megéri a profi muzsikusoknak bizalmat szavazni s megismerni a hangszeres zene világát. A Dzsesszert repertoárja mindenki számára emészthető.

– A Dzsesszert új színfolt a magyar könnyűzenében, nem lehet tagadni. Honnan az ötlet, hogy emészthető jazz-t játsszatok?
– Munkának indult, egy bécsi mulatóba kerestek zenekart. Az volt a kérés, hogy régi tánczenét kell játszani. Egy dobos és basszusgitáros jött Emőkéhez és hozzám - mi évek óta zenélünk együtt. Elkezdtük próbálni ezt a műsort, a bécsi munka elmaradt, mi meg nagyon élveztük, amit csinálunk, így megmaradtunk. Aztán lassan barátok is lettünk. A poénjainkon néha csak mi nevetünk, de akkor nagyon – félszavak is elegek. A stílus az oldies, standard vonalból nőtt ki. Igényesen szerettünk volna bármit eljátszani, adta magát a swing, és a latin vonalas feldolgozások, meg egy picit jazzbe hajló átiratok – leginkább az alap hangszerek miatt. A jazz maga nagyszerű dolog, de sokan nem lépik át az első lépcsőt, meg sem próbálják megérteni. Nekünk fontos, hogy értsenek, ugyanakkor szórakoztatóak is legyünk. Van némi misszió is ebben a keresztmetszetben, de az egy másik interjú témája legyen.

– Nem csak egy zenekarban játszotok. Honnan lehet ismerni még a Dzsesszert tagjait?
– Mint mondtam, Emőke és én évek óta játszunk tánczenét másik formációval. A Wetwood, és a Szabad Európa nevű rockzenekarok, és több tánczenei produkció gazdája vagyok. A két fiú, akik megkerestek minket, szintén ismerték egymást, és zenélte együtt itt-ott. Miután kiderült, hogy nem megyünk Bécsbe, a dobos elköszönt, és jött a mostani kolléga (Horváth „Oszi” Roland), ők szintén régi ismerősök a basszerossal (Holb Henrik)- Ők Pápán játszanak néhány(!) zenekarban. Fontos elmondanom, hogy nagyon jó zenészek, iszonyú rutinnal rendelkeznek, bármilyen színpadon, és zenében megállják a helyüket. A percussion szekció nyáron érkezett hozzánk Glück Balázs személyében, aki szintén több zenekart erősít. LGT emlékzenekar, Bluesberry, és sok session feladatot is ellát. A hangszerparkja, a felkészültsége, és az érzékenysége nagyon hamar beillesztette közénk.

– Hogy sikerült a legmegfelelőbb zenészeket magad mellé válogatni, s mi volt a legfőbb szempont a tagok befogadásakor?
– Az első szempont, hogy emberileg stimmeljünk. A második, hogy zeneileg is összhang legyen, a harmadik, hogy kellő alázat legyen bennük. 2 ember volt a zenekar életében, akik nem „passzoltak” valamiért. Időben, fejben, vagy nem is tudom, hol nem tudtunk egyezni, ők maguktól eltűntek. Szerintem ez a zenekar azért lett, mert megérdemeltük. Nagyon szeretem és azt hiszem, mindenki közülünk. Volt egy nagyon jó mondata Henriknek, nyáron, dög melegben, este, egész napi stresszes munka után. El is késett, gitár fel, és már játszunk is. Kérdem tőle:
– Na, mi volt? Baj van? Vagy?
– Á, már jó.
És azzal penget tovább és vigyorog.

– Mindegyikőtök képzett, profi muzsikus. Ki mondja ki a végső szót, ha zenei kérdések merülnek fel?
– Én...:-)De meg kell tanulnom, hogy sokszor mások jobban tudják a választ, mint én. Sokáig magamra voltam utalva, ezért szoktam meg az önkényuralmat. Másrészt egyre jobban bízunk egymásban, én is a többiekben, és elfogadom, hogy a demokrácia előrevisz minket is. A felvételek során ugyanúgy, mint a műsor kialakításakor. Valamint a koncertszervezésben is segítséget kaptunk, ahhoz is jobban ért más.

– A dalok kiválasztásánál mi az elsődleges szempont?
– Az első, hogy hiteles lehessen tőlünk. A második, hogy szeressük, és nyolcvankettedszer is el tudjuk játszani vígan és működjön. A harmadik, hogy Emőkének is jól álljon a dal. A negyedik, hogy ebben az alap hangszerelésben mutasson jól. /ének, dob, zongora, basszus, perka/

– S mi újság a saját szerzeményekkel?
– Épp készül az első dal. Folynak a próbák, és lassan a felvétel szakaszához érkezik. Szerintem koncerten pár hét múlva játsszuk. A zenéje tőlem származik, sok éves dallam, ami eddig pihent, és úgy látszik várt a Dzsesszertre-, a szövegét Emőke jegyzi. Egy nő ellentétes érzéseiről szól, amikor nem is tudja, menjen, vagy maradjon. De a többi titok...:)

– Vevő a közönség a Dzsesszertre? Mik a visszajelzések eddig?
– Könnyű szeretni. És szeretik is. A facebookon, a myspace-en és a friss weboldalunkon is ezt látjuk. Örülnek, mert részben hiányt pótol, részben divatos a zene, amit játszunk. Valamint szeretem azt hinni, hogy a saját ízünk csak még kedvesebbé teszi számukra a dalokat.

– Mik a célok? Esetleg egy lemez is tervben van?
– Minden zenész terve az, hogy lemezt csinál, aztán koncertezik sokat, majd örül, majd megöregszik, és az a lemez arannyá válik, és üldögél alatta, meg interjúkat ad. Nem mondtuk még ki, hisz sokkal fontosabb, és sürgősebb dolgaink vannak most épp, de szeretnénk. Most mondom.:-) Jótékonysági koncert, az első saját dal hangszerelése, felvétele, a weboldal keretbeöntése, próbák, és minél több koncert, télen is. Nyáron rengeteget játszottunk, elsősorban a Balaton parton, és privát partikon. Fontos még, és idekívánkozik, hogy még nincs 1 éves a zenekar, ebben a felállásában pedig féléves.

– Akkor összegezzünk: mire számíthat az, aki elmegy egy Dzsesszert koncertre?
– Régi értékek elővadászását, új értékek átfestését, könnyű esti szórakozást, és néha meglepetéseket láthat, hallhat. Bármi előfordulhat: Sugarloaf dal tangóként, a Billie Jean swingben, a Besame mucho a közel százéves harmonikával, stb.. Emőke, mint búgóhang is élmény magában, ízléssel hangszeres szólók, néhol improvizációkkal, mindez leöntve egy nagy adag romantika vermuttal…

– Havassy Anna Katalin –

[2010.10.26.]