Ez volt a sláger egykor 71. - 1967-ben milliók hallgatták a dalt
Korábban jelentkezett nagy népszerűségnek örvendő sorozatunkban a múlt nagy slágereit kerestük elő és mutattuk meg. Most ezeket elővesszük és felidézzük: kalandozzatok velünk az időben és ismerjétek meg, milyenek voltak az igazi nagy slágerek egykor. Ebben a segítségünkre lesz a remek lemezlovas BanDJ.
Ha a mai gyerekek felteszik nagyszüleiknek a kérdést, hogy mi volt az ő fiatalkoruk kedvenc magyar rockzenekara, a nagytöbbség azt válaszolja: az Illés. A „Nagy Generáció” elsőszámú csapata mára már igazi legenda.
Az 1957-ben alakult családi zenekar kezdetben a korszak ismert külföldi slágereit játszotta. Amikor Bródy János ’64-es és Szörényi Levente ’65-ös csatlakozásával összeállt a klasszikus felállás, a divatos Beatles, Shadows, vagy Kinks dalok mellett az Illés-együttesnek köszönhetően eljött a történelmi pillanat: megszületett a magyar beatzene. 1965 nagy év volt: Bródy János és Szörényi Levente a nógrádverőcei ifjúsági táborban írták meg első közös dalaikat: „Óh mondd”, „Légy jó kicsit hozzám”, „Az utcán”.
Ebben az évben megnyerték a salgótarjáni amatőr zenei fesztivált, felvették az első magyar nyelvű beat-kislemezt, a „Szerelmes biciklisták” című film egyik dalát (ez volt a „Táskarádió”). A Magyar Televízió egyik műsorában leadták a „Rohan az idő” című dalukat Koncz Zsuzsa előadásában, amelynek elsöprő sikere lett.
Ekkortól beindult az egyedülálló sikerszéria: lemezfelvétel a Magyar Rádióban, 1966 decemberében hat dallal szerepeltek az Ifjúsági Magazin Top 10-es listáján (!), fontos szerep az 1967-es „Ezek a fiatalok” című filmben, amely dalaiból nagylemez is készült.
Ez volt a sláger egykor rovatunk összes részéért klikk IDE.
Az Illés-együttes első, klasszikus korszakából (1965-74) megszámlálhatatlan olyan dal született, amely nemcsak szereplője, de alakítója is volt a hazai rocktörténelemnek. Most idézzük fel az egyik legnépszerűbb Illés-slágert, amelynek külön története van. A pletyka szerint a legendás szerzőpáros a kiváló televíziós szerkesztőnek, Vitray Tamásnak címezte a dalt egy tv-műsorbeli összeszólalkozás után (büntetésként nem is szerepelhettek a II. Táncdalfesztiválon).