Zseniális Joe Cocker koncert, hacacáré nélkül 

Az elmúlt tíz évben negyedszer (egyébként hatodszor) koncertezett Joe bácsi Magyarországon, köztük nagy sikert aratott a 2002-es Kapcsolat koncerten valamint a Debreceni Arénában 2007-ben, most viszont újra a Budapest Arénába invitálta rajongóit, hogy bemutassa 2010 őszén megjelent, Hard Knocks címet viselő stúdióalbumának néhány új dalát – természetesen az elmaradhatatlan, több évtizedes, óriási slágerekkel együtt.  

A művész nem, csak a közönsége öregszik

Négyből négy koncertet tapsoltam és énekeltem (szinte) végig, mégis mindegyik koncertre máshogy emlékszem. Korábban a küzdőtéren tombolva, igazán dögös koncerteken táncolhattunk, ugrálhattunk és tombolhattunk az energikusabb dalokra, ezúttal viszont „ülős” koncertet adott a művész úr. Csak a korosodó közönsége kedvéért lehet ez a váltás, mert ő ugyanolyan energiával, ugyanazzal az éles hanggal és kirobbanó formában nyomja, mint régen. A küzdőtér ezúttal széksorokkal telt meg, a széksorokat pedig főleg középkorú hölgyek és urak töltötték meg – a drágább kategóriában ritkásabban, hátul viszont elég sűrűn.

A táncolni vágyó közönség kicsiny csoportja a keverőpult melletti részen, igen messze a színpadtól kapott némi helyet és – minden abbéli próbálkozást, hogy a székek mellett táncra perdüljön a nagyérdemű, ha úgy tartja a kedve, csírájában elfojtottak a biztonságiak – számomra teljesen érthetetlen, hogy miért.

A siker receptje

Vegyünk egy jó dalt, lehet új vagy másé – mondjuk egy ismert Beatles nóta vagy szinte ismeretlen előadó egyik többé-kevésbé jól sikerült száma –, és dolgozzuk fel ízlés szerint. Kell hozzá egy tehetséges énekes különlegesen rekedtes hanggal, rendkívül jó hangszerelés, amiben a vokálos lányokkal a háttérben még szebben szól az érces hang, ráadásul időnként ők is megvillanthatják gyönyörű, csillogó hangszínüket. Mindezt megfűszerezhetjük némi szaxofon, gitár, zongora és hammond orgona szólóval.

Nem árt hozzá egy csipet különlegesség sem, ami lehet a kéz görcsös rángatása, mint aki éneklés közben az összes hangszer dallamát eljátszaná a levegőben, vagy sóhajszerű levegőkiengedés a mikrofon mellé, amikor már akkora a feszültség az énekesben, hogy valószínűleg felrobbanna, ha nem engedné ki.

Elengedhetetlen viszont egy olyan színpadi jelenlét, ami betölt egy arénát mindenféle hacacáré nélkül – se kivetítő, se csillogó ruha, se látványelem – csak egy hang és a jó dalok. Ezt láthattuk 2011 júniusának elején Budapesten és akárhányszor – reméljük még sokszor – jön a következő tíz évben a környékre koncertezni Joe Cocker, a brit rock legenda, én biztosan ott leszek!

A dalok az elhangzás sorrendjében:
Hitchcock Railway
Feelin' Alright (Traffic feldolgozás)
The Letter (The Box Tops feldolgozás)
When the Night Comes
Unforgiven
Summer in the City (The Lovin' Spoonful feldolgozás)
Up Where We Belong
You Are So Beautiful (Billy Preston feldolgozás)
Hard Knocks
N'oubliez jamais
Come Together (The Beatles feldolgozás)
You Can Leave Your Hat On (Randy Newman feldolgozás)
Unchain My Heart
With a Little Help from My Friends (The Beatles feldolgozás)

Ráadás:
She Came in Through the Bathroom Window (The Beatles feldolgozás)
Cry Me a River (Ella Fitzgerald feldolgozás)
High Time We Went

Cikk: Frk4muzik
Fotó: MTI 

[2011.06.07.]