2024. november 21. | csütörtök | Olivér nevenapja
 
Regisztráció 
Belépés Belépés
Keresés
RSS RSS Hírek Hírek Meghallgattuk Meghallgattuk Ajánlók Ajánlók Fesztiválok Fesztiválok Interjúk Interjúk
zene.hu a kezdőlapom feliratkozás hírlevélre
 
 
 
zenés állások
Oldal.info
 
 
 
Kapcsolatok
Mitilineou Cleo
Magyar Állami Operaház
Kapcsolódó események
Puccini, G.: Bohémélet
[2006. március 11.
szombat 19:00]

Az Operaház repertoárjának legnagyobb kincse

Bohémélet - összehasonlító beszámoló

Az Operaház repertoárjának legnagyobb kincse az 1937 óta változatlan formában játszott Bohémélet előadás. A legnemesebb értelemben vett operafogalom ölt testet és varázsolja el a nézőt a Nádasdy Kálmán által rendezett, Márk Tivadar jelmezeket és földöntúlian szép Oláh Gusztáv díszleteket felvonultató Puccini opera budapesti előadásain.

Nagy öröm, hogy a mára csak fényképeken csodálható Oláh Gusztáv díszletek közül talán a legcsodálatosabbak, a Bohémélet díszletei, még mindig a klasszikus operák kedvelőinek örömére lehetnek. A bohémek manzárdszobája, (mely körül a néző is megcsodálhatja Párizs hóborította „háztetőinek ezrét”, amiként azt Rodolphe első szavaiban kifejezi, miközben jellegzetes zenei névjegyét játssza a zenekar); a Quartier Latin színpompás városképe a Café Momus-szel; a szívbemarkoló harmadik felvonás hóeséssel kísért Barriére d’Enfer képe, s újból a külső világot ezúttal látni nem engedő padlásszoba, Mimi halálának helyszíne már-már muzeális értékek az Operaház színpadán.

Beszámolóm tárgya a Bohémélet márciusi és áprilisi blokkjának két előadását kísérli meg összevetni (március 9. és április 22.). A két estét összekapcsolta Tokody Ilona személye Mimi szólamában s Lukács Ervin karmester, mint az előadások dirigense. Mindkét művész évtizedek óta részese a nagy múltú előadásnak, már-már legendás figurái a magyar operajátszásnak. Lukács vezénylése nagyszerű, érzékeny és rendkívül precíz, pálcája alatt autentikusan szólal meg Puccini egyéni zenei világának minden eleme. Tokody Ilonát ugyanígy a mély tapasztalat s emellett a lelkes színészi alakítása emeli rendkívüli Mimivé. Hangja nem mindenhol szól régi fényében, ám nem kelt hiányérzetet. Kivételes szopránjával mélyen emberi varróleánykát visz a színpadra.

A márciusi előadással a Bohémélet 1050. alkalommal került az Operaház színpadára s mi sem lehetett volna szimbolikusabb, minthogy Tokody mellett a másik női főszereplőt, Musette-et új beálló énekelte, Mitilineou Cleo. Mitilineou pezsgett a színpadon szerepében, a kokott leányt szélsőségesen karikírozva, s a hallgatóságot egy nagyszerű keringővel megajándékozva. Formáját változatlanul mentette át a harmadik felvonás Musette-Marcel civódásába, s végül Mimi halálos ágyánál minden manírtól megszabadulva, tiszta hangon énekelve alkotta egyik összetevőjét a mindenkoron könnycsalogató zárójelenetnek. Az áprilisi előadás Musette-je, Fülöp Zsuzsanna nagyjából hasonló típust képvisel, azonban a második és harmadik felvonásokban egy fokkal árnyaltabb, kevesebb túlzással dúsított alakítást hoz.
Musette párja a legtipikusabb bohém figura, Marcel. A két előadásban két teljesen ellentétes karakterű művész formálta meg a festő szerepét, Massányi Viktor (március), valamint Káldi Kiss András (április). Massányi mélyebb hangfekvésű bariton, aki sokrétűbb színészi produkciót nyújtott és „bohémebbre” vette a figurát. Hevesebb vérmérsékletű, szélsőségesebb féltékenységi kirohanásokra hajlamosabb Marcelja hangjának játékosságával zeneileg is több színt vitt szólamába s esendőbb, emberibb jellemmel ruházta fel Marcelt. Festője a sokat megélt előadás utóbbi évtizedének Marcel – jelképe lehet. Káldi Kiss András tökéletesen énekelte szólamát s színészi játékába is csempészett finom apróságokat. Merevebb Marcelja másfajta, ámde ugyanolyan színvonalas olvasata a szerepnek. E megjegyzések ismeretében kijelenthető, a márciusi Marcel-Musette páros jóval karakteresebb, több humorral fűszerezett duót alkotott, ám az áprilisi előadás nézői az árnyaltabb, visszafogottabb kettőst hallva sem lettek szegényebbek semmivel.

A különböző művészek különbözőségében rejlő szépségek a két Rodolphe esetében is megnyilvánultak. Márciusban Kovácsházi István az este talán legszínvonalasabb zenei élményét nyújtotta. Több szerepben bizonyította már, hogy elsőrangú tolmácsolója Puccini legtöbb tenorhősének. Hangjának szépséges, édes líraisága, s egyben a drámai szituációkban is nagy hatást elérő éneklése az Operaház társulatának egyik kivételes tenorjává emeli őt. Az első két felvonás boldogabb hangvételű részeinek remekül tolmácsolt jelenetei után, az opera melankolikus harmadik-negyedik felvonásában minden elképzelést felülmúlva még erősebb, még szívhez szólóbb élményt adva fokozta addig is elkápráztató produkcióját.

[2006.04.30.]

  (1. oldal)  következő oldal »

Megosztom:

Szólj hozzá! (Ehhez be kell lépned)
lap teteje
 
A sürgos egyének közötti kölcsön kínálat szolgáltatás [2024.11.21.]
Súlyos kölcsönök magánszemélyek között szolgáltatás [2024.11.21.]
apróhirdetés
© SirOeshImpresszumMédiaajánlatSiteMap/Honlaptérkép • RandD: Jumu

Megnéztük - szuperhősök és vikingek metal bulija a Barba Negraban
November 03-án két...

Megnéztük az Animal Cannibalst a Zene Házában - képekkel
Élő zenekaros koncertet adott az...

Megnéztük Horváth Tomi Halloween partyját a Barba Negraban
Valóban verhetetlen - Frank Turner visszatért Budapestre!
Álom Színházban jártunk - megnéztük a Dream Theater koncertjét Mike Portnoy visszatérésével
Hans Zimmer legendás zenéi élőben: Ilyne volt a New Dimension koncert Budapesten
Brit Floyd koncertbeszámoló - Ha nincs ló, tényleg jó a szamár is!
beszámolók még