Emlékezzünk! Elment a Csomi...
Október 8-án hajnali fél 5-kor Csomós Péter a Mistral, a Syconor, a Hungária, a Tűzkerék, a Jam, és a Juventus együttesek énekes gitárosa 69 éves korában visszaadta lelkét teremtőjének.
„Azt gondoltam, mi zenészek örökké fiatalok maradunk és sosem halunk meg…” – sóhajtotta egyik barátom egy interjúban. Kereken, kertelés nélkül mondta ki azt, amit mi – nem zenészek is - belülről éreztünk. Talán ezért tudunk annyira megdöbbenni minden egyes elmúlásról szóló hír hallatán. És a sor, amely mostanában elindult a Nagy Útra, bizony hosszú…
Ma hajnalban az égiek hívó szavának engedelmeskedve Csomós Péter is rálépett a fényes ösvényre. Hogy „legyen egy jó koncert az égben is” – ahogy a 1970-ben énekelte és gitározta a Hungáriában egy Marson adott képzeletbeli hangversenyen. Pedig lett volna még dolga itt, a földi világban is, ahol mindenki örömére és kedvére muzsikált. A Syconorban Hauer Rudival csak úgy, mint a Jamben Tátrai Tibusszal és Kiss Zolival, vagy a Juventusban Pápay Faragó Lacival és Sipos Péterrel, a Sipivel. Aki a földrajzi távolságok dacára is mindvégig kitartó, hűséges barátja maradt.
De legyen akár saját, vagy klasszikus rock and roll Fenyő Miklóssal, netán kicsit keményebb rock-blues a jobb sorsra érdemes Radics Béla Tűzkerék csapatában. Mert Csominak csak a zene számított. Mint ahogyan rá is lehetett számítani; ha kellett, odaajándékozta a Norvégiában, második hazájában frissen vásárolt Elvis-pólóját. Majd veszek másikat odakint… Odakint, ahová a sors vetette zenélni még a hetvenes évek elején, és ahová különböző kacskaringók után is visszatért.
Csatlakozz, ha kedveled a retro magyar dalokat.
Ahol megjelent, oda azonnal odakötözött az élet, a derű. Egy-egy barátságos szó, vidám történet mindenkinek kijárt. Vele megtelt a pódium és a nézőtér egyaránt. 2005-ben sokak vágya teljesült, mikor színpadra állt a ”ki-mit-tudos” ős-Hungária. Azóta, abból a csapatból már ketten is előrementek az Égi zenekarba. Amelyről tavaly ősszel megemlékeztünk, és ahol Csomi is, megidézve az együtt töltött éveket, boldogan zengte a hajdani Barta-dalokat. Akkor még nem tudtuk, hogy az alattomos kór hatvannyolc évesen alig több mint egy esztendőt engedélyez neki.
Petikém! Most már újra együtt zenélhetsz Cilával, Tóth Józsival, Barta Tomival és nyomhatjátok a rock and rollt. Mindörökké.
- Hegedűs István -
[2013.10.16.]
Hírek
