Tokajban a part szabad

Avagy Legalja Szesztigyál, ahogy többen hívják, és ahogy idén a Shopban árult pólók is hirdették. Bár az idei nagy ár- és belvízveszély miatt sokan azt a rémhírt terjesztették, hogy elmarad a fesztivál, a szervezők igencsak kitettek magukért, hogy idén hetedszer is megnyithassa kapuit ez a zenei (de ugyanannyira kultúrális) rendezvény, s ismét elmondhassuk, hogy Tokajban a part szabad!

Kedd

Ha hegyalja, akkor négy nap felhőtlen bulizás. Vagy öt. Vagy hat. Kinek hogy tetszik. Ez az egyetlen olyan fesztivál ugyanis Magyarországon, ahol a 0. nap előtt is szívesen látják a vendégeket, kinyitjáka kempinget, s pár száz forintért akár már vasárnaptól élvezhetik Tokaj szépségét, no meg borpincészeti különlegességeit. Én idén először tehettem meg, hogy lemenjek a -1. napon, keddeb, s már-már úgy tűnt, elkéstem. A Tisza kemping szinte tömve volt, alig találtunk egy sátornyi helyet. Majdnemhogy úgy nézett ki a terület, mintha egy kisebb fesztivál főnapján lennénk.
A hídnál rengeteg ember, ahol a forgalom még mindig akadozott, úgyhogy vigyázni kellett rendesen, nehogy egy csúnya bácsi vagy néni durván ráddudáljon, amikor te alaposan szétnézve, sietve átmész az út túloldalára, természetesen a zebrán! A Tisza - parton rengeteg ember hűsölt, és ugráltak be a vízbe egy fára eszkábált szerkezet segítségével, ami nem tűnt túl biztonságosnak, de hát ők tudják... Már akkor feltűnt, hogy a part kicsit megváltozott tavaly óta, meredekebb is lett, gondolom ez az árvíznek köszönhető. Legszívesebben én is csobbantam volna egyet, de a táska súlya közbeszólt, és persze már a haveroknak is porzott a mája, előre mentek hát feldíríteni a terepet.

Végülis nagy nehezen elfoglaltuk a jól megérdemelt kis placcunkat és mi is belevetettük magunkat a tokaji éjszakába. Mivel ezen a napon is még csak a kemping volt nyitva, semmi program, semmi fellépő, mit csinálhatna mást az ember, mint járja a várost, ismerősök (és ismeretlenek) után kutatva. Ennyi embert ritkán lát szerintem Tokaj főutcája, mint a Hegyalja előtti és alatti napokban. Az emberáradatban azért sikerült találnom pár főiskolás arcot, akikkel eliszogattunk kicsit. Ránk tört persze az éhség is, úgyhogy gondoltuk, veszünk egy lángos, mert az jó. És még az ára is elfogadható itt a városban. Igen ám, csakhogy nem csupán nekünk támadt ez a remek ötletünk... Az egész utat elfoglaló sor látványára kicsit meginogtam, de győzött a korgó gyomor.

Éjszaka (nem tudom, hogy hánykor) visszamásztunk a sátorhoz, hogy eltegyük magunkat másnapra, hiszen 0.nap lesz, s elkezdődik az igazi bulizás!

Szerda, 0.nap

A szerda későn keléssel, és a parton való hűsöléssel indult. Úgy láttam nagyon sokaknak, mert délelőtt tömve volt minden vízparti terület, még többszáz méterre a bejárattól is. Aztán vissza a kempingbe, miközben sajnálkozva nézünk az aznap érkezőkre, akiknek ki kellett állniuk a hídig tartó sort, kb. 32 fokban...Nem lehetett túl kellemes.

De megérte bejutni, mert este 3/4 nyolctól beindult a koncertsorozat.  Először az Aljas Kúszóbabra mentem, mert nagyon szeretem őket, és (ha jól emlékszem) tavaly láttam őket utoljára fellépni. Most sem csalódtam bennük, és szerintem az a tömeg sem, ami csordultig megtöltötte a Jim Beam sátrat. A kissé pikáns beszólások sem maradtak el, megtudhattuk többek között, hogy mit csinálnak utazás közben a tunébuszban...:) De ez legyen a zenekar ésaz ottani közönség titka. A számok többsége pesze a csajozásról szólt, de kicsit "komolyabb" témában is énekeltek, pl. a pszichiátriai orvosok és betegek kapcsolatáról.

Ám megvan az a veszélye az iszonyú sok koncertnek, hogy két (esetleg több) általad kedvelt előadó egyszerre lép fel. Most is ez a helyzet állt elő. Ugyanis 7:50-től a DeWalt színpadon az általam nagyon tisztelt és szeretett AB/CD zenélt. Mivel a barátom még nem látta őket (józanul :)), átmentünk a másik sátorba, bármennyire is vérzett a szívem a jó kis punkzenéért. De nem bántam meg, nagyon jó bulit csinált a miskolci tribute zenekar. Az énekes hangja nem jött annyira le most, de szerintem a hangosítással nem volt minden ok. Nagyon elnyomta a zene, főleg a gitár, ami kétségkívül nagyon ott volt! Ám nekem az AC/DC-t az a jellegzetes hang jelenti, amit ha meghall az ember, beleremeg. Ezt Laci nagyon jól tudja, de most csak akkor hallottam, mikor nagyon erős hangok voltak, vagy amikor kiabálni kellett. De minden elismerésem az övék, Hümér, Tibi és a többiek fiatalt és időset egyaránt megmozgattak, és széténekeltem a torkomat is. Köszi!

[2006.07.20.]