Kegyelem nélkül csaptak bele a húrokba

A Social Free Face névre keresztelt HC banda a Sziget harmadik napján, pénteken este nyolc órától volt látható a Zúzda színpadon. Az immár három lemezzel büszkélkedő zenekart minden olyan ember szereti, aki érdeklődik a magyar hardcore iránt. Sajnos nem csak a magyar zenei kínálatot jellemzi, hogy egyre kevesebb banda követi a hagyományos, oldschool vonalat. Itthon ilyen például a United Side vagy a Liberal Youth, nemzetközi szinten pedig a Madball vagy az Agonistic Front.

A koncert pontosan kezdődött, s a kíváncsiskodók is lassan gyülekeztek. Az évek alatt négytagúra csökkent csapat tagjai kőkeményen, kegyelem nélkül csaptak bele a húrokba.

Köztudott, hogy a Social Free Face nem a látványra, mindinkább az általa képviselt érzés átadására törekszik, így nem volt semmi megbotránkoztató, vagy humoros színpadi megoldás. Kimaradt a „visszatapsolós, na jó, pont van a tarsolyunkban még egy szám” jól bevált megoldása is.

A koncert repertoárjában volt többek között a korábbi albumokról a „Vádak”, az „Így jó”, „Bizalom”, valamint az új, „Szélsőségek sodrásában” album címadó dala. Ezekből talán már érezhető, hogy milyen szigorú témáik is vannak, mindamellett, hogy végre nem angol nyelven éneklő magyar csapatról van szó. Gondolom, a fent felsorolt címek olvasóink többségének ismeretlenek, de ez reményeim szerint idővel változni fog.

Precízen és szépen

A hangszerelést összefoglalva röviden annyit írhatok, hogy a gitár tökéletesen szólt, pont úgy, ahogy az album felvételein. Precízen és szépen, keményen, zúzosan hatott. A riffeket a Madballéhoz tudnám hasonlítani, de félreértés ne essék, ez a zenekar már több mint tíz éve tevékenykedik, tehát koppintásról szó sincs. Béla, az énekes pedig a jól megszokott hangján ordibált. Igaz, néha elment a hangja pár másodpercre, de olyankor a nézőtér üvöltötte helyette azt a pár szót, ami kimaradt.

A közönség lelkesedése, nem volt túl meggyőző, ahhoz képest, hogy évekkel korábban olyan hírek terjengtek, miszerint orrtörések és egyéb sérülések keletkeztek egy SFF koncerten, ilyenről közel sem tudunk számot adni. Hozzá kell tenni természetesen, hogy ez nem az együttes hibája volt, talán csak a szigetlakók változtak meg. Az énekes még a színpadra is szólította a közönségét, hogy bátran menjenek föl, és énekeljenek, ám ezzel a lehetőséggel sajnos senki nem élt. A kíváncsiskodók nagy része hátrébb élvezte a koncertet, elől viszonylag kevesen voltak. Minden adott volt egy igazi hardcore partyra, de mégsem teljesedett ki. Valami jó azért mégis történt: Béla bedobta a mikrofont a közönségbe, akik pedig memoriterként szépen beleordították a szöveget. Látványos volt, és élvezetes, én is részt vettem benne.

Szerintem ez egy nagyon jó kis csapat, és a koncert is emlékezetes marad számomra, hiszen először láttam őket élőben. Azt kicsit bánom, hogy az aktív hallgatóság száma kevés volt, de mint már említettem ez mit sem veszít a zenekar értékéből, mivel egy önálló HC koncerten azért a nézők már egészen máshogy viselkednek.

Érdemes utánuk kutatni, habár interneten nem sokat találni róluk, akinek esetleg felkeltette az érdeklődését ez a banda, az látogassanak el a Nem-art zeneboltba, ahol nagy valószínűséggel megkaphatja az albumukat, illetve azok, akik már nagyon belevetették magukat a XXI. századba, az nézzen utána, hátha a világhálón is beszerezhetik valamelyik korongjukat.

- Magó Ádám -

[2006.08.15.]