Kicserélődött a Sziámi

Bár minden változik, valami megmarad – röviden így foglalhatnám össze augusztus 11-én a Sziget nagyszínpadán megtartott Sziámi előadást.

Nagyon lelkesen érkeztem, hogy sok-sok év kimaradás után újra átélhessek egy Sziámi koncertet. Ha az emberi ennyi évet kihagy, nem is tudja már, mi hiányzik az életéből. Hát nekem ez nagyon hiányzott!

Mikor átverekedtük magunkat a sziget itt-ott hullámzó tömegén, a nagyszínpad előtt pár lézengő, de annál lelkesebb fiatal között találtuk magunkat. Talán korán van még – gondoltam, mikor felidéztem a régi koncertek zsúfolt nézőtereit. Nézegettem jobbra-balra, hátha felfedezek valakit a régiek közül, akikkel együtt pogóztunk régi Sziámi koncerteken, gondosan ügyelve rá, hogy egy koncertet se hagyjunk ki, akkor sem, ha netán vidékre kellett leutazni érte. Mindig megérte.

De hiába kapkodtam a fejem, idegenek közt találtam magam. Lám, hogy megöregedtem, új arcok, új dalok - állapítottam meg. És valóban, a harmincadik születésnapomon szerettem volna meglepni magam ezzel az élménnyel. Igazi ajándék volt ez, amint az később világossá vált számomra. Próbáltam átélni az újat, nyitottan figyeltem, de közben újra és újra azon kaptam magam, hogy a régi dalok felbukkanásában reménykedem. Változik a világ, a Sziámi is változik, próbáltam megnyugtatni magam. Kicsit idegenkedve, kicsit lassan, de elkezdtem mozogni a zenére, ami szép lassan teljesen magával ragadt. A végén nem maradt más csak a színtiszta dallam és mozgás összhangja, na meg persze a közönségé. Kiürült a fejem, elengedtem a problémákat és a koncert hátralévő idejére megszűnt létezni számomra a világ, csak a pillanat kiteljesedett boldogsága maradt.

A színpadon két fiatal lány vokálozott egyentrikóban, a zenekar is kicserélődött, de mind a régi mind az új számokat ugyanolyan jól játszották. Volt olyan régi nóta, amit átdolgoztak, megfényeztek. Teljesen másképp hatott rám.

Tömeg vesz körül

A kivetítőn sugárzott képek segítettek abban, hogy egy kicsit még jobban megőrülhessünk és elengedjük magunkat annak rendje és módja szerint. Ekkor már nem léteztek generációs konfliktusok, csak a nézőközönség teljes és egységes egésze. Sokféle korosztály keveredett az öröm ízeit kóstolgatva. Utána az jutott eszembe, hogy depressziósoknak receptre írnám fel a zene eme hullámhosszát és a koncerteken átélhető életörömet. A szürke hétköznapok gondterhelt hajtása és stresszes életvitele után igazán jól esett ellazulni és szárnyalni egy más dimenzióban. Igazi ”sziget – feeling” volt. A koncert végén meglepetten tapasztaltam, hogy tömeg vesz körül, megtelt a nézőtér.

Végül az én kívánságom is teljesült, mert ráadásnak kaptunk 2 régi nótát, az egyiket a legrégebbiek közül ez a Ha előrelátó csecsemő lettél volna volt, amitől teljes volt a transzállapot.

Fantasztikus ez a megújulás, hogy Müller Péter mindig valami új ötlettel áll elő. Egy élmény volt a koncert.

- Napsugar -

[2006.08.17.]