˝A balett, némák jelképe˝ - interjú a zeneszerzővel

Idén nyáron mutatta be a Pécsi Balett Ken Kesey és Dale Wesserman műve alapján írt két felvonásos balettjét a Pécsi Nyári Színházban. A balett zenéjét Kovács Benjámin fiatal zeneszerző komponálta, a nyári bemutatóról, a próbaidőszakról és a zeneszerzésről beszélgettem vele.

– Megrendelésre érkezett a felkérés a Pécsi Balettől?
– Igen, valójában a Pécsi Horvát Színház és a Pécsi Nemzeti Színház közös produkciójában kértek fel még április végén, hogy kellene írni balettet, egy már megírt szinopszis alapján, és hogy ez a Száll a Kakukk fészkére c. regény volna. Korábban Kaposváron dolgoztam együtt Vincze Balázzsal a Pécsi Balett igazgatójával, és ő keresett meg telefonon.

– Segíti az alkotást, ha annak tudatában írsz, hogy a darab megrendelésre készül?
– Nem kérdőjelezem meg a motivációt. Az én motivációm általában belső: a bizonyítási vágy, a törekvés, az ambíció, a közös munka iránti szenvedély, és a színház által való teljes elköteleződés. Ha úgy adja az Isten, hogy megrendelik tőlem a zenét, akkor egyszerűen ma már nincsen idő az ihletre, nem is hiszek benne. Megcsinálom, ez a dolgom, ez a szakmám. Nyilván hálásabb a feladat, ha nem az íróasztal fiókjának írok zenét, nem is látom értelmét. Ha mégis úgy van, akkor utólag még mindig eltudom adni.

– Így fiatalon is deviánsabb utat jártál be szerzőként, mint pályatársaid, most viszont feltörekvő művészként beszélgetek veled ismét, hogyan értékeled ezt?
– Nagyon sok mindent lehet tanítani és tanulni az életben: főzni, deriválni, légszűrőt cserélni, vezetni, hajat vágni, kenyeret sütni, varrni… stb. Én úgy gondolom, a zeneszerzés nem ide tartozik és pont emiatt a meggyőződésem és látásmódom miatt vagyok talán deviáns, makacs, önfejű. Civilben tanári képzésben veszek részt és az a benyomásom, hogy hallgatóként és jövendő tanárként is megőrzöm ezt a fajta látásmódomat. Sosem tanultam 40-50 zenészre hangszerelni vagy komponálni, egyszerűen tudok, minden nehézség, gond nélkül, erre számos bizonyítékát adtam már. Ez nem az a szakma, ahol szerényen el lehet fordulni és várni, hogy majd mások felfedezzék, hogy milyen jó vagy.

– Feltétlenül helyt tud állni egy zeneszerző balett-komponistaként is?
– Nem tudom. Azt írok, amit kérnek tőlem. Ha balettet, akkor balettet írok, azt bemutatják, eltáncolják, a közönség tapsol és hazamegy. Helyt tudok állni, ha olyan közönségnek játszom, akiket érdekel akár a balett, akár az opera. Nyilván nem a saját generációmat, vagy a mai fiatalokat akarom megfogni. Nem is lehet, nem is tudom. A balett finom és intelligens műfaj, ahhoz finom és intelligens közönség kell. És Pécsett van, Miskolcon van, Győrben van, Szegeden van, és még sorolhatnám. Nem véletlenül élnek meg „halandó” műfajok bizonyos városokban.

– Mit gondolsz, a pécsi ősbemutató után milyen jövő vár a balett műfajára?
– Úgy látom, a balettnek van közönsége. A műfaji sokszínűséget nagyon fontosnak tartom, hiszen én magam is belecsempésztem a rock-szekciótól kezdve, a jazz-en át, az ambience-ig mindent. Szeretném kiszolgálni a leendő közönségem minden egyes szféráját. Ha már eljön az ember, vesz jegyet és megnéz egy balettet, akkor szeretném megadni azt, ami neki jár a műfaji skála minden lehetséges színében.

– Táncszínház két felvonásban. Így szerepel a mű a Pécsi Nemzeti Színház évadtervében. Két vagy több műfaj keveredéséről van szó?
– Igen, én is így látom, így gondolom. A műfaji keveredések nem csak a zenei színtéren léteznek. A tánc és a színészi kvalitás találkozik. Ez kifejezetten jellemző a Pécsi Balettre. Nem csak tehetséges táncosok, hanem kitűnő színészi adottságokkal rendelkező művészek is.

– Mesélj kicsit a zenéről, milyen a te Kakukkod?
– Sajnos nem volt lehetőség az élő zenekarra, de egy pillanatig nem csüggedtem el ezen. Így kicsit gyorsabban is tudtam dolgozni. A történetet ismerjük, mind a tragikáját, mind a komikáját, de valahol engem az egészben az abszurd és a groteszk érdekelt. Szerettem volna minden egyes karakternek valamilyen színt adni, valamilyen stílust, témát. Természetesen a felvételen, a legtöbb hangszeren én magam játszom. Felvett zenéről beszélünk, így a műfaji skálák szélesebbek lehetnek, hiszen a hangszerelésben, a zenekari partitúrában található ritmusszekció 40 fő. Csak a ritmusvilág. Ilyen zenekari árok, sem színpad nincsen, ami elbír közel 100 tagú és szólamú együttest, nem beszélve az elektronikus szekcióról egy opera vagy balett kapcsán. Lehetőségem volt atmoszférát teremteni, változtatni, átírni a próbák során és megteremteni valami egészen groteszk dallamvilágot, ami életre keltette ezt az elmegyógyintézetet. Nem léptem hátra és bátran használtam a csellót, a hegedűt, a bőgőt, a basszus klarinétot, az oboát, a fagottot, mind amellett, hogy a basszus és az elektromos gitár és a dob szekció is helyet kapott bőven. Emellett átszövi egy – én úgy hívom – „vas világ”. Megkell hallgatni, nehéz róla beszélni.

– Milyen élményei, tapasztalatai vannak a Pécsi Balett próbáiról?
– Nagyon sokat köszönhetek Vincze Balázsnak és Vidákovics Szlávennek, a darab alkotópárosának, s így triumvirátusban meneteltünk végig ezen a pszichiátrián. Amikor beléptem nem hittem a szememnek. Hihetetlen erős, pregnáns, tökéletes táncjátékot láttam. Főpróbahétre érkeztem és elállt a lélegzetem attól, amit ezek a fiúk-lányok táncszínház jelige alatt csinálnak. Nem is tudom szavakkal leírni, és azt sem, hogy milyen érzés, mikor mindenki a te zenédre táncol. Nem igazán értek a tánchoz, de valahol úgy tudnám lefesteni, hogy a balett, némák jelképe. És mégis szinte üvölt minden mozdulat. Hihetetlen büszke vagyok erre a társulatra, hogy együtt dolgozhattunk és ilyen jó hangulatú próbaidőszak áll mögöttünk. Külön köszönök mindent Czebe Tündének, a társulat balettmesterének.

– Hol láthatják a nézők a jövőben a darabot?
– Szeptember 30-tól  a Pécsi Nemzeti Színházban, de úgy tudom játszuk még  majd Pesten és az országban több helyen is.

– Péterffy Máté –

[2016.07.12.]