Harminckét éve a mai napon ismét szegényebbek lettünk, hiszen elveszítettük a magyar könnyűzene egyik jeles képviselőjét. Máté Péterre emlékezünk cikkünkben.
Vannak emberek, akik már gyermekként tudják, hogy mivel szeretnének felnőttként foglalkozni. Máté Péter is tudatos kisgyerek volt, már hatévesen az énekesi pályára készült. Először magánúton, majd később zeneiskolában képezte magát a zene rejtelmeiben, első dalait pedig a népszerű Illés zenekarral készítette.
Tehetségét nem csak a rajongók ismerték el, Szocsiban és Athénban ért el fesztiválhelyezést, előadói díjat nyert a párizsi sanzonversenyen, fellépett többek között Kubában és Kanadában is.
„Hull az elsárgult levél” című dala 1973-ban első lett a Made In Hungary rádiós vetélkedőn.
A Magyar Rádió nívódíját 1979-ben kapta meg, majd két évvel később a legjobb hangszerelés jutalmazták méltatatták a táncdalfesztiválon.
Hangját önmagában is órákig tudnánk hallgatni, ő mégis osztozott a sikerben duettpartnereivel. Többek között énekelt Kovács Katival, Cserháti Zsuzsával, Házy Erzsébettel, Dékány Saroltával és Zalatnay Saroltával.
A rossznyelvek szerint egyszerre két végén égette a gyertyát, hiszen felesége, Dékány Sarolta mellett is imádta a női nemet.
Családcentrikussága miatt Sarolta elnézte kicsapongásait.
Dalait szinte mindenki kívülről tudja, amelyek között szépszámmal találunk slágereket: Elmegyek, Egyszer véget ér, Azért vannak a jó barátok, Most élsz, Ott állsz az út végén, Zene nélkül mit érek én, Kell, hogy várj, Ez majdnem szerelem volt...
Életének 37. évében, súlyos betegsége miatt, tragikusan fiatalon és gyorsan távozott közülünk… Dalai évtizedekkel halála után is nagy népszerűségnek örvendenek, ez jelzi a magyar könnyűzene és Máté Péter halhatatlanságát.