Courtney Pine

Courtney Pine angol szaxofonos vitathatatlanul a kortárs dzsessz egyik legsokoldalúbb egyénisége. Noha hangszerének egyik legnagyobb virtuózaként tartják számon, akinek hihetetlen hajlékonyságú technikája elképesztő könnyedséggel párosul, Pine nem tartozik a lélektelenül tekerő fúvósok közé.

Távol áll tőle minden készen kapott séma, minden egyes lemeze új és új meglepetéseket tartogat. Koncertjein is játszi könnyedséggel és magától értetődő természetességgel vált klasszikus szving és lemezjátszókkal megbolondított hiphop, finom blues-ballada vagy pumpálós reggae között.

Ez a zenei sokoldalúság már 1987-ben megjelent első lemezére is jellemző volt, talán pont ennek köszönhető páratlan népszerűsége. Dzsesszlemeztől szokatlan módon azonnal felkerült a British Top 40-be, és a lemez nagy "slágere", a Children of the Ghetto - azóta is a blaxploitation válogatáslemezek elmaradhatatlan klasszikusa - a US Top 10-be.

Pine sokoldalúságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az ő visszhangos, hosszan elnyújtott, magasan kitartott szaxofon-sikolyait hallhatjuk Alan Parker klasszikusának, az Angyalszívnek Trevor Jones által írt filmzenéjében. Pine kiadott már pop- és reggae-lemezt, készített finom elektronikával átfuttatott "klasszikus" dzsesszfelvételt Cassandra Wilsonnal - és ezt rögtön odaadta Roni Size-nak és a 4herónak, hogy nyakatekert d'n'b-remix legyen a végeredmény. Belekóstolt a soulba, az egyik albumán például Jhelisa működik közre.

Courtney Pine számára nem léteznek műfaji határok: szkreccsekre és hangmintákra épülő hiphop, lüktető afro-funk, Coltrane avantgardizmusa - mindez magától értetődő módon forr össze a zseniális angol szaxofonos muzsikájában.

[2007.03.07.]