Good Morning Revival a Good Charlotte-tól

Úgy tűnik, hogy a fiatal punk generáció elhagyni látszik a Green Day-féle nyomvonalat, s a prog-rock (My Chemical Romancre) vagy a rock&roll (Good Charlotte) felé veszi az irányt. A 2006. év végefelé a MCR jelentette meg a halál-koncepciójú fantasztikus Fekete Parádéját, s idén év elején a GC ébreszti az újjáéledést a Good Morning Revival lemezével.

Az 1996-ban alakult zenekar a negyedik stúdió lemezével felébred, s kilép a 2000-es évek elején unalomig játszott pop-punk kategóriából, de még nem tudni, hogy merre tartanak. Ellentétben a 2004-es Chronicles Of Life And Death-el, nincs koncepció, mely irányt mutathatna a fiúknak, csak annyi biztos, hogy fejlődni akarnak. A lemezen ugyanúgy megtalálhatók a lazább ( Dance Floor Anthem, Keep Your Hands Off My Girl), mint a komolyabb ( The River, Broken Hearts Parade) témák feldolgozása.

A GMR hangzása profibb (de korántsem annyira meghatározó), mint a COLAD-é. Ez a profizmus Don Gilmore (Linkin Park, Avril Lavigne) produceri munkásságának köszönhető, de még Gilmore sem tud csodát tenni. Joel hangja egyedi ugyan, de néha már túl egyszínű, és ha nem figyelünk, akkor könnyen elveszhetünk a sok „oh-ahh-oh” között.

A legnagyobb tapsot a billentyűs részek a és M Shadows feltűnése érdemlik, amiért még dallamosabbá tették az újjáéledést. Ám a borító mindent elárul a lemezről: egyszerű, de jó, szerethető, de nem imádható.

A Good Charlotte-nak még várnia kell, amíg beléphet a halhatatlanok kapuján, de ha megtalálja önmagát, minden lehetséges.

_bézsé_

[2007.05.05.]