Kicsi a bors, de arany a hangja

Ismeritek a mondást: kicsi a bors, de erős. Nos, alanyunk kicsi is, erős is, a hangja is arany, a lemezei is aranyozódásra ítéltettek, amúgy meg egy közgazdász költő, aki énekel. Na erre varrjatok gombot!

Talán ennyi elég is szép magyar nyelvünk eltorzított közmondásaiból, és lássuk a török medvét (medvebocsot)! Azaz Emrét. Képzeljetek el egy nem túl magas, inkább alacsony, kisfiúsan édesen mosolygó, halovány kékesszürke szemű, halk szavú srácot, aki elhagyhatatlan bőrdzsekijében, elegáns fekete ingecskéjében, egy szál túlméretezett gitárjával fölmegy a színpadra – és több ezer ember egyszerre kezd el sikítani, fejkendős lányok ájulnak jobbra-balra és nagymamik integetnek lelkesen. Mert bár a srác szerény, és hétköznapi, és aranyos, és kisfiúsan megkapó, mégis ő Törökország legújabb szenzációja.

Aranytorkú medvebocsunk története 2002-ben kezdődik, amikor is 6. Cadde (Hatodik utca) nevű bandájával szépen illedelmesen (merthogy Emre nemcsak szerény, de tisztelettudó is) megnyeri a meglehetősen törökösen hangzó Sing Your Song nevű tehetségkutató versenyt. Banda később feloszlik és Emre nekilát, hogy szólóban folytassa az útját. Haluk Kurosman, a mindenre elszánt fiatal, rock-alternatív zenei producer veszi szárnyai alá, és 2006 őszén meg is jelenik Emre-bocsunk különös című albuma, az Afili Yalnizlik (Kirakati magány). És Emre egy csapásra hirtelen a listák élén találja magát. Itt ez a végtelenül naiv, hihetetlenül szerény srác, akit egyszer csak lerohan a média. Szerintetek mit tesz? Elárulom. A világon semmit. Kicsit szomorkás mosollyal, halk hangon válaszolgat a bulvárújságírók hülyébbnél hülyébb kérdéseire (a fiú szemében mintha mindig szomorúság bujkálna, akkor is ha éppen boldog – talán épp ezért szól az egész album a magányról), elpirul, amikor a kezébe nyomják egynémely pornósztár hiányos öltözékű fényképeit a reggeli beszélgetős műsorban, zavartságában ottfelejti a frissen megnyert „Az év felfedezettje” díját a díjkiosztón, hogy aztán a műsorvezető kiabáljon utána mindentudó mosollyal: „Emre kedves, a díjadat nem viszed?”

Persze minden frissensült sztárról elmondja a menedzsere, hogy jaj, dehogyis érintette meg a hírnév meg a felhajtás, az maradt, aki a siker előtt volt, de Emre tényleg ilyen. Volt szerencsém hosszú beszélgetésekbe bonyolódni vele, és meg kell valljam, lenyűgözött. Említettem már, hogy közgazdász? Bizony. Bár nem szereti a „papíros” szakmáját, az ő világa a vers és a zene. És akkor itt gyorsan hozzá is fűzném az eddigi mondandóimhoz, hogy miért is oly sikeres ez a fiú. Mert költő. Mert a dalszövegei nem sablonosak, hanem metaforákkal és más költői képekkel telítettek, nem úgy mint a szokványos popdalocskák, ahol a legkiforrottabb költői kép a „szép a szemed angyalom, mint a kék égbolt” típusú mondatocskákban merül ki. Az Afili Yalnizlik album a címéhez híven csupa magány-dallal van tele, a dalszövegek ritmusa és rímei is kiforrottak, s bár könnyedén énekelhetőek, fülbemászóak, mégis mély értelmet és érzelmeket hordoznak. Ez hát az aranytorkú, borserős medvebocs titka.

Az én kedvenc dalom szövegével búcsúzom, merüljetek bele ti is Emre magánytengerébe a Myspace oldalán vagy a hivatalos honlapján!

Kal yanımda böyle sonbahar gelince / Maradj mellettem, mikor az ősz ideér
Soysuzlar içinde kalma yalnızlığım / Miért maradsz az érdemteleneknél?
Bak yenildik işte / Legyőzettünk, látod
Zamanı gelince kalkarız belki de / Ha lejön az ideje talán talpra állunk még
Dayan yalnızlığım / Tarts ki, Magányom!

Baksa Tímea

[2007.05.25.]